Kiruccantunk Beratba. Minibusszal mentünk Vlorába, onnan egy másik minibusszal Beratba.
Berat, az "ezerablakos város" óvárosa 2005 óta a UNESCO világörökség része, "a balkáni régió oszmán kulturális örökségének fontos helyszíne". Részlet a 16. században épült muszlim városrészbôl:
Közelebbrôl:
A meredek és keskeny utcákon sétálunk fel. A házak az utcák fölé nyúlnak:
Az Etnográfiai Múzeum egy egykori jómódú muszlim házát mutatja be a korabeli berendezési tárgyakkal:
Egy emeleti szoba csak férfiaknak. A nôk a fenti kis ablakokon leskelôdtek be, van-e elegendô étel, ital az asztalon.
Vendégszoba, körben fekhelyekkel:
Fûtôtest. Hogy hasonlít a mi lyukacsos bogrács-fűtőtestünkhöz Melamphyrumon.
Innen sétáltunk tovább egy régi görögkeleti templomba, ahol gyönyörű ikonokat találtunk. Ezek a 14.századból valók, fantasztikus színhasználattal. Különlegességük a kovácsoltvas háttér és a kovácsoltvas ruhadíszek:
Albánia leghíresebb 16. századi ikonfestôjének, Onufrinak a munkája:
Erre már nem emlékszem, hogy mikori:
Séta tovább a berati várba, aminek nagy része a 13. században épült:
Olyan ez a bizánci templom, mintha egy mesébôl varázsolták volna ide:
Ez a néni, mielôtt még kinyithattuk volna a szánkat, sity-suty, kicserélte Álmin a pólót:
Álmi itt most nagyon fintorog, de ez lesz a kedvenc pólója, amit még alváskor se akar majd levenni.
Ebédidőben az óváros aljában végre kipróbáltunk helyi ételeket, főleg húsosakat, és még Álminak is ízlettek. Sajnos a nevüket nem jegyeztük meg.
Beráti tetők:
Álmi már az új pólójában:
A helyi "vidámpark":
Ha nincs játszótér a parkban, megteszi ez a szobor is:
Delutan 4-kor mar nem ment egy minibusz se Vloraba. Mondtak, hogy van egy Fierbe, Fierben meg lehet, hogy talalunk Vloraba, onnan lehet, hogy van Oricumba. Lehet, de senki se tudta. Megkerdeztuk a taxit, de az tobbe kerult csak Vloraba, mint a szallas egy ejszakara reggelivel Beratban + a buszjegy Orikumba. Maradtunk, igaz nem volt valtoruhank. A legolcsobb szallast a vartol lefele jovet egy fogadoban talaltuk, gyonyoru fagerendas, zegzugos, teraszos emelettel. Annyira banom, hogy nem fotoztam le. A fogados 35 eurot kert reggelivel egyutt az egyetlen 3 agyas szobaert. Lepakoltunk, es menni akartunk meg setalni, de szakadni kezdett az eso, es nem allt el csak reggelre. Almi orul nagyon, hogy vegre ugralhat az agyakon. Ez is nagyon hianyzik neki a hajon.
Beratrol csak jo emlekek maradtak bennunk. Kulonosen igy szezonon kivul. Egy kis gyongyszem ez Albaniaban.
A kikotobe kozben ujabb 3 hajo erkezett. Egy angol, egy nemet es egy svajci. A svajciak a Snickers hajon Sabinaval es Ginoval.
Almi nagyon megkedvelte Sabinat, aki egyebkent gyerekekkel foglalkozik, egyszer athivtuk jatszani Melamphyrumra, es Almi is atment hozzajuk jatszani. Egyik este egy kozos sutogetest tartottunk a tengerparton. Almi egy fel kilo sult virslit bevagott.
Az angolok hajojan vendegsegben:
Mindenki Horvatorszagbol vitorlazott ide, mennek Gorogorszagba. Ginonak volt korabban egy felesege es 3 gyerekuk, akikkel Ausztraliaban vitorlaztak egy fel evet, aztan az egyik pici gyerek mondta, hogy o nem akar a hajon lenni, es abbahagytak. Kesobb meghalt a felesege es ket kisgyerekuk repulogep szerencsetlensegben, ma csak az egyik el a harom kozul. Szomoru tortenet. Gino most Sabinaval el egyutt, hatalmas a korkulonbseg, de ez nem zavarja oket. Gino nagyon fiatalosan tartja magat, amit a svajciaktol megszoktunk, es ugy is viselkedik.
Denes kozben irja a cikket, ehhez mindenfele szamolasokat futtat a laptopon, mi meg Almival tengerpartozunk. Egyre jobb az ido napkozben, de a viz meg sajnos hideg. Jo, hogy rabukkantunk erre a strandra a kikoto kozeleben, mert van jatszotere, es ha mar nagyon nem birjuk a meleget, akkor a napozoagyakon husolunk, vagy a mukodo barban iszunk egy bambit.
Gyonyoru a kilatas, tavolban a Sazan sziget:
