2011. július 23. - aug. 02.

Vitorlázás Bonaire-re

 

 

júl. 23. St. Martin

A kikötõ (Port Royal) irodájában dolgozó srácok megengedték, hogy Dragonwinggel bójára álljunk ingyen. Így már két napja itt áll Bukdács úr közelében, és pakoljuk át rá a dolgainkat. Esik szinte egész nap, a szünetekben gyorsan átviszünk egy adagot, én maradok elpakolni, Dénes Bukdács urat pakolja el a hurrikánszezonra. Ez azt jelenti, hogy leveszi a boomot, a külmotort, a napelemeket, a napponyvát, mindent, amit egy hurrikán erejû szél letéphet a hajóról. Mindent bepakol a kabinba. Ma már úgysem kell bent a hely, mert ez lesz elsõ éjszakánk Dragonwingen.

A szomszédnak most támast kedve kicsit jobban belemélyedni a sárkányszárny vitorlázatba, kölcsönkérte az errõl szóló írásokat, amiket a hajón találtunk. Neki a tavalyi Earl hurrikán alatt, amit mi Luperonban (Domin. Közt.) vészeltünk át, komoly sérüléseket szerzett a hajója, mert nekiment egy horgonyról elszabadult hajó és magával ragadta, majd mindketten egy kõtömbökbõl összerakott partfalnak sodródtak. Elvesztette az árbocát is.

Utolsó fürdésünk a "medencénkben" :((((, úgy szerettük ezt a helyet. VÁsárlás, aztán próbáltunk duplaágyat építeni a szivacsokból. Írtam már, hogy az orrkabin nagyon pici, csecsemõnek való a fekvõhely, Álmi se férne el benne se széltében, se hosszábban. Mivel nincsenek kokpittárolók (volt egy, csak megszüntették), így elvileg négy fekhely van a hajón, de csak 3-hoz van szivacs.

 

júl. 24. St. Martin

Vasárnap csak kétszer nyitják a hidat, ami elzárja a lagúnát a tengertõl. A 8 órást lekéstük. mert akkor ébredtünk. A 17.30-asra még volt esélyünk. Felrakjuk a függönyöket, az ajtós szekrények zárait javítja sorra Dénes, utolsó vásárlás, vízszerzés, Bukdács úrra visszakerül a dingi, mostantól a felfújhatós kajakkal kell partra eveznünk.

Rajtunk kívül a helyi kissrácok is alig várták, hogy felemelkedjen a híd. Sorra ugráltak be róla:

A tengeren vagyunk újra!!!

 

júl. 25. - 30. St. Martin - Bonaire (472 tmf)

 

1. nap hétfõ

9-kor kimotorozunk Marigot bay-bõl és szárnyat adunk vágyainknak :)

Okos könyvnek hívja Dénes azt a könyvet, amit a hajón talált és a sárkányszárny kezelésérõl szól. Szóval az okos könyv azt írja, hogy félszélbe állva húzzuk fel a vitorlát. Kegyetlenül csapkod, végül az egyik behúzókötelet vezetõ rozsdás fémgyûrû letörik (jobbra lent), kijön a kötél, csapkod, még szerencse, hogy volt egy karabiner (balra fent), ebbe gyorsan átakasztotta Dénes:

Lett egy igazi hajós gyûrûm, kicsit lötyög az ujjamon:

A nagy izgalom után felfedeztem valami újat a hajón, eddig nem vettem észre, egy kötéllabdát. Dénes kijavított, ez a monkey fist (majom ököl), és arra szolgál, hogy a kötéldarabra kötjük a kötelet, amit szeretnénk kidobni, és a monkey fisttel hajítjuk el az egészet.

Egy hatalmas, fehér, gömbalakú bója tûnik fel egyszer csak a vízen a semmibõl, és egy póznán áll. Aztán nagy csobbanás és eltûnik. Sasrája volt, annak ilyen hófehér a hasa, a hosszú, vékony farkát hittem póznának. Gyakran látunk rájákat kiugrani a vízbõl, legjobb hely volt csoki-öböl St. Johnon, ott minden délelõtt többször.

Egy darabig mi kormányozzuk a hajót, aztán Dénes Neptunra bízza a feladatot, õ a harmadik típusú szélkormányunk Melamphyrum óta. Volt a Navik, aztán jött Monitor. És most 5 napon át õ viszi majd a hajót. Dolce vita :))) ("na ne túlozz!"-jegyzi meg Dénes)

Még hogy ne túlozzak! Most nem fekhetne le, ha Neptun nem lenne...

Én meg nem olvashatnék kényelmesen az árnyékban, ha Neptun nem lenne...

A kokpitban a bal oldalon látszik, hogy valamelyik elõzõ tulaj baromi rondán megszûntette a kokpitülés alatti tárolót.

Hátszélben vitorlázunk, ebben nagyon jó a sárkányszárny. Neptun viszont valami miatt nem tudja tartani az irányt. Lehet, hogy erõs a szél, 15-20 csomóra tippeljük, de mi inkább alulbecsüljük, legalábbis ez volt Bukdács úron a tapasztalat. A szélmérõsök mindig többet mondtak, mint amit mi gondoltunk. Reffelünk, azaz a kokpitból kicsit leengedünk a vitorlából. Ilyen egyszerû, annyira élvezem. Dénesnek persze sok gondja van, a kötelek össze-vissza akadnak be a felépítmény sarkába. Utálja a felépítményt, legszívesebben levágná, úgy is mindig azt mondja, hogy majd egy nagy hullám leviszi, amikor az üvöltõ negyvenesek vidékén jár majd. Ha nem lenne, akkor a behúzókötelek nem fentre lennének vezetve, hanem lent, ahol a helyük lenne. Mindegy. Reffeléssel jobb lett a helyzet, de így meg lassabbak vagyunk. Újra kiereszti a vitorlát, Neptun nem bírja az irányt tartani, ha egy nagyobb hullám kibillenti a hajót. Ilyenkor nekünk kell segíteni Neptunnak azzal, hogy eltoljuk a kormányt. Amikor én vagyok õrségben panaszkodom is Dénesnek, hogy most akkor Neptun kormányoz vagy én?!

Rengeteg a repülõhal, nem is látunk mást az öt nap alatt, egy delfint se, egy bálnát se, csak repülõhalakat. Vannak nagyon picik, de látványosak, mert csapatban repülnek, és vannak egész nagyok, õk nagyon hosszúakat repülnek. Próbálom fotózni, de csak pixelhibáknak tûnnek a képeken.

Tegnap teszteltük a szélgenerátort, nem tölti az aksikat, maradnak a napelemek, amik ezen a hajón szerencsére nincsenek letakarva menet közben, mint Bukdács úron kényszerültünk rá. Töltik az aksikat rendesen, mert napból ma bõven van.

Ebéd fincsi volt, csak egy kis vizet kellett forralnom, abba bele két kínai poharas leves (ami igazából csak tészta) rá egy doboz húsgombóckonzerv, rá egy üveg isteni olasz paradicsomszósz, és végül a tetejére egy nagy adag reszelt sajt. Voilá! Desszertnek kedvenc kókuszsütimbõl ettünk. Dolce vita én azt mondom.

Éjjel békés, sokszor kell segíteni Neptunnak. Vannak irányok, amerre szuperül vinné a hajót, de azok nem jó irányok nekünk. A baj mindig akkor van, amikor jön egy nagyobb hullám és kiforgatja a hajót. Neptun nem tudja visszaforgatni. 2-3 óránként váltjuk egymást. Zenét hallgatunk a kokpitban, végre felszerelt Dénes kintre is két hangfalat, ezzel sokat lendített a menet közbeni komforton. Tengeribetegség ellen zene, nálam ez mûködik. Egyébként reggel bevettünk Stugeront, én egyet, Dénes kettõt, végülis kétszer akkora, mint én, és a felelõsség is a hajóért, értünk...

A hajó körül világít a víz a világító planktonoktól. Gyönyörû. Nekem jut hajnali kettõkor a holdfelkelte, vörös sarló, és mikor átadom az õrséget két óra múlva, már egy fényes banán. Sok hullócsillagot látok, de mindig elfelejtek kívánni.

 

2. nap kedd

24 óra alatt 120 tmf. Not bad, not bad! (Spike)

Reggeli igazán franciásra sikerült, bagett, boursin, szalámi, tejeskávé, stugeron. Egyre csökkentette az adagját Dénes.

Dénes vissza is dõl, én meg egész délelõtt gyártom a szemetet a fotógéppel. A repülõhalakkal próbálkozom, de mindig csak elsuhanó fehér piszkok látszanak a kék vizen. Feladom.

Ma sok a squall (futózápor erõs széllel vagy épp elgyengülõ széllel, szélirányváltozással). Sokat kell reffelni, lehet kicsit szitkozódni, hogy mi a búbánatba fordult meg a szél 180 fokot, lett szélcsend... Lassabban haladunk így, mint tegnap.

Ebédre uaz, mint reggelire, mert a boursin hûtõ nélkül megromlana holnapra. Ezen a hajón sincs hûtõ, de mi megtanultunk Melamphyrumon nélküle élni. Bukdács úron is elvoltunk nélküle, most se lesz ez másképp. NAtur joghurt tökéletes 3 hét múlva is, tojás is, kolbászok is, vákumcsomagolt sajtok is...

Egész éjjel villámlik körülöttünk, van, ami lecsap a vízre, van ami csak a felhõket világítja be. Pazar látvány, de bevallom eszembe jut, hogy mi van, ha az árbocba csap. Persze Dénessel nem osztom meg a félelmemet, mert alszik, és egyszer Egyiptomhoz közeledve már felkeltettem a villámok miatt, akkor elõttünk csapott le egy a vízbe, és akkor már válaszolt a kérdésemre. "Semmi kulonos, tuleljuk. Aludhatok tovabb?". Hát persze...

15 percenként csipog a konyhai csipogó, kimászok, megnézem a gps-t, végigpásztázom a sötét vizet, visszafekszem. Három óránként cserélünk Dénessel. Most az õ füle mellett csipog a csipogó. Ezt a módszert nagyon szeretjük, mert így teljesen kipihenjük magunkat, ellentétben a három óra teljes fentléttel, amit tegnap éjjel csináltunk. De elsõ éjjel még kipihentek vagyunk, ilyenkor így szoktuk.

 

3. nap szerda

24 óra alatt 80 tmf. Éjjel két hajó is elment a közelünkben. A másodiknál bekapcsoltuk a radart, kíváncsiságból. Ott volt a képernyõn tõlünk 5 tmf-re.

Ma szép napunk volt ismét, leégett a teljes hátsó felem. Ruha nélkül vagyunk egész nap, kivéve az étkezéseket. A billegés, dõlés miatt legtöbbször menet közben a padlón fõzõcskézek. Itt a legstabilabb, itt nem kell kapaszkodnom, kitámasztanom magam, és nem leszek tengeri beteg. Székhez, asztalhoz szokott kultúránknak ez talán nagyon nomád lehet, de menet közben nagyon praktikus.

 

4. nap csütörtök

24 óra alatt 100 tmf. Már csak 172 tmf van hátra. Éjjel két pici repülõhal landolt a fedélzeten.

Ma újra squallokat kapunk. Egyik úgy nézett ki, sok esõt hoz, gyorsan vödröztünk sós vízzel, aztán vártuk, hogy lemosson édesvízzel az esõ, de csak pár csepp hullott...Olvasunk, beszélgetünk, zenét hallgatunk, Dénesnél plussz elfoglaltság a ki-bereffelés, nálam az étkeztetés. Ma nem vettünk be sstugeront, és megpróbáltam a laptopon begépelni a naplót. Na ettõl tengeri beteg lettem, de a friss levegõ és a zene segített. Dénes megismételte uezt. Õ a gps-re akarta áttenni a laptopról a megfelelõ térképeket. Õ is rosszul lett, még mielõtt sikerült volna.

 

5. nap péntek

24 óra alatt 100 tmf. Már csak 72 tmf van hátra. Lassítani kell, hogy ne éjjel érkezzünk meg, hanem világosban Bonaire-re. Szép az idõ, alig jön ma squall. Jól bírjuk az éjszakai õrséget a 15 perces csipogásokkal, amire csak az ébred fel, aki õrségben van, néha még az se...

Éjjel teljesen bereffelt Dénes, azaz csak egy csíkot hagyott, hogy lelassuljunk.

 

6. nap szombat

Reggel 9-re bójára álltunk Bonaire szigeténél. Elsõ utunk Dragonwinggel egy búvárparadicsomba vezetett, ahol még a rendszámtáblán is ez szerepel "diver paradise". A sziget körüli vízalatti rész Nemzeti Park, le is kellett adnunk bejelentkezéskor a szigonypuskát, horgonyozni pedig tilos. Bóján állunk az apró központi település elõtt, alattunk a kristálytiszta víz maga a paradicsom. Szerintem itt a halakat etetik, mert úgy jönnek körénk a halrajok, mint a Bahamákon Staniel Cay-nél a vízalatti barlangban, ahol egy régi James Bond film egyik jelenetét forgatták. A hajónk alatt szakad le a sekély korallos rész, és itt a víz színe hirtelen az az igazi mély kék lesz, nem látni többé a feneket, csak a nagy kékségben úszó ezernyi színes halrajt. Ujjongunk Dénessel. Kellemes megérkezés.

Kettõkor zár szombaton a kikötõ irodája, addig oda kell eveznünk befizetni a bójáért a pénzt. Nagyon lazák az irodában. A kajakkal olyan helyre álltunk, ami kerítéssel van elkerítve, kettõkor bezárják. De mondták, hogy nem gond a kajak, maradhat, majd másszunk át a kerítésen, ha ez nekünk nem gond. Nekünk???!!!

Utána a tengerparti sétányon elsétáltunk bejelentkezni az országba. Itt is lazán fogadtak, most nincs bent az úgyintézõ, majd jöjjünk vissza máskor. Virgin Gorda jut az eszembe, ahol nem vették ilyen lazán ezt...

Bejártuk a kis települést a kikötõben kapott térkép és infók alapján. Este korán lefeküdtünk és mély álomba zuhantunk másnap reggel 8-ig.

 

júl. 31. - aug. 02. Bonaire

Mielõtt elindultunk St. Martinról, megírtuk a hajóregisztrációt intézõ személynek, hogy a hajó regisztrációs papírját ide Bonaire-be adja fel FEDEX-szel. Kiderült, hogy valamit félreértett, aztán napok elteltével rájött a hibára és feladta a papírt, csak épp pár nap késéssel. Ezért több napot töltöttünk Bonaire-en, mint terveztük. A csomag ma, szerdán megérkezett. Itt Bonaire-en csak a víz alatti világ érdekes, a sziget nem különösebben. Száraz erdõ van, rengeteg a kaktusz, pálmafa csak a hotelresortokban, leguán rengeteg. A lakosság egy nagy mix, indonéz, holland, venezuelai, kinai...Minden a búvárkodásról szól a kis szigeten. Átkajakoztunk Kis Bonaire névre hallgató lakatlan szigetre, ide viszik búvárkodni a turistákat, palackosokat, snorkelezõket egyaránt. Szép, mindig szép a víz alatt, de sokkal kevesebb látnivaló volt, mint pl. legutóbb Guadelopue-on a Pigeon islands-nél. Ott az üstkorallok voltak a favorit, itt a nagyon hosszú és vékony gyárkémények, amiket késõbb havasi kürtöknek neveztünk el Dénessel. Óriási agykorallok között úsztunk el, egy méter átmérõvel. Láttunk murénát, ahogy egy pici agykorall köré tekeredve kitátott szájjal bámult, a szája körül kis halak jöttek mentek. Rengeteg papgájhalat, hatalmas barrakudát, teknõsöket. Sok a medúza, csípnek, és kiütések maradnak a csípések helyén. Ecettel kenem õket be. Nem tudtam beazonosítani, ilyen medúza nincs a könyveinkben. Holnap indulunk tovább, 120 tmf Aruba, az ABC-szigetek egyike, ezt tervezzük következõ megállónak.