2008. július 30. - augusztus 25. (Karaoz-öböl (TR) - Greco-öböl (Ciprus))

július 30. - 31. Karaoz-öböl - Pafosz (Ciprus) (135 tmf)

-

-

5.45-kor indultunk, még csak derengett, de többet láttunk az öbölbôl, mint tegnap este. Fáradtak voltunk, nem sokat aludtunk, mert dülöngélt a hajó egész éjjel, és ezt nem tudjuk megszokni. Az elôttünk álló kétnapos átkelés is nyugtalanított minket. Milyen lesz a szél, lesz-e egyáltalán? Motor mûködni fog-e, ha kell? Hajós forgalom, tengeri betegség? 14-ig motoroztunk, mert semmi szél nem fújt. Két teherhajó is elment mellettünk, szépen kikerültek, az ô hullámukat nem éreztük, csak a szokásos elnyújtott, lapos tengerhullámzást.

-

-

14-re megjött a szél, felerôsödött 15 csomóra, negyed-, majd félszélben tudtuk tartani az irányt. Álmi este 10-ig fennmaradt, nézte velünk a csillagokat. Rengeteg hullócsillagot láttunk (itt van már az augusztus, amikor a Perseidák meteorit raj pályáját keresztezzük). Szerencsére nem egy felhôs, esôs, viharos éjszakát fogtunk ki. Gyönyörû, tiszta égboltunk volt, mint eddig mindig. Sorra azonosítottuk be a csillagképeket, a Teáskannát, a Delfint, a Korona Borealis-t, a Cassiopeia-t, a göncölöket, a Pleiadokat, az Oriont is lehetett látni.

-

-

Éjszaka 3/4 szél fújt, de csak 6-8 csomós, 3 - 3.5 csomó volt a sebességünk. A szélkormány vezette a hajót. Az éjszakai ôrséget, mint az eddigi három átkelésünknél, most sem osztottuk fel egymás között. Egy éjszakát ki lehet így is bírni. Amikor egyikünk úgy gondolta, ledôlt egy órára pihenni, aztán váltottunk, vagy együtt ücsörögtünk kint. Most elsô alkalommal a hasamon fekve sikerült a karjaim zsibbadásáig egy órát aludni. Dénesnek is ajánlottam ezt a pózt, neki is bevált.

-

-

Nem sokat lehet látni éjszaka a tengerbôl, ezek itt a hajó oldala mellett megtört hullámok. Hajnali 5-kor Dénes ment le pihenni, én maradtam ôrségben. Ilyenkor nézni kell a kompaszt, nem kormányoz-e rossz irányba a szélkormány, és ellenôrizni a hajóforgalmat. Ezen az éjszakán errefelé még a madár se járt. Lehet, hogy ezért történt meg, hogy elaludtam kinn a kokpitban hason fekve. Erre vigyáznom kell legközelebb. 1/2 7-kor ébresztett Dénes, hogy segítsek felhúzni a spinakkert. Felhúztuk, öt perc múlva meg leeresztettük, mert elállt a szél.

-

-

Az egész hajó csurom víz, nagyon nagy volt a páralecsapódás. Pulcsi, tréning bôven elég volt kint éjszaka. 7-tôl motoroztunk egész a végéig, kivéve 1 órát délután, amikor a könnyûszeles orrvitorlát és a nagyvitorlát felhúztuk, hogy csendespihenôt tartsunk. 2 csomóval haladtunk, így éjszaka érkeztünk volna meg. Vitorlázás közben elúszott a hajó mellett egy nagy teknôs.

-

-

Azzal szórakoztunk, hogy Álmi felpróbálta a nyakláncaimat, végül ez mellett döntött.

-

-

Délután 5.30-kor beértünk a pafoszi kikötôbe. Nem volt hely, de a kikötô közepén bóján álltak hajók. Volt egy eladó vitorlás, mellékötve egy motoros hajó. A vitorlás másik oldalára kötöttünk. Nézegettük a hajónkról a bizánci erôdöt, amit a 647-ben Ciprusra betörô arabok leromboltak, a francia Lusignanok a 13. században újjáépítettek, majd a velenceiek kezébe került, végül a törökök felújították és megerôsítették. Figyeltük a parton sétáló turistatömeget, az éttermeket, a halászhajókat.

-

-

Este jött egy nagyobb motoros, az meg a kis motoroshoz kötötte magát. Végül úgy néztünk ki, mintha egy stég mellett állnánk.

Olvastuk a pilot könyvünkben, hogy itt a Customs délután zárva. Az ügyintézésért, ami egyébként ingyenes, a hivatali idôn kívül 10-20 euro-t felszámolnak. Gondoltuk nem megyünk ki a partra csak reggel, és akkor intézzük el a bejelentkezést. Sajnos a parti ôrség a mólóról bekiabálta a hajóra, hogy kapcsoljunk a VHF rádió 16-os csatornájára. Ott már jött is az invitálás a partra. Kieveztünk, és pár lépésre ott volt egy épületben minden (customs, port police, a health office). 45 eurot fizettünk a customs-nél, mert nem nyitvatartási idôben érkeztünk. Aztán kb. 1.5 órát üldögéltünk a port police légkondis irodájában. Ciprus 2004 május 1-tôl EU tag. De nem tudták a rendôrök, hogy Magyarország is az. Nem furcsa? El akarták venni az útlevelünket, Land permitet akartak adni. Nagy erôsködésünkre megnézték valahol, vagy telefonon megtudták valakitôl, mi az igazság. Utána minden rendben volt. Kávéval kínáltak. Mondtuk nem iszunk kávét. Elárultuk, hogy alkoholt se, és nem is cigarettázunk. "Akkor mitôl akarunk meghalni?" - kérdezték csodálkozva. Jó is lenne, ha csak ezek közül kéne választani, akkor lehet, hogy mi örökké élnénk :)). Este 8-kor végeztünk. Eddig Cipruson fizettük a legkevesebb pénzt a hajózásért, csak ezt a 45 eurot. Vissza a hajóra, zuhanyzás, mély alvás éjfélig, ekkor megérkezett a tánchajó, amin üvöltött a zene, dübörgött az egész kikötô. Az utazási irodák Ciprust úgy is hirdetik, mint a csend és nyugalom szigetét. Ha valaki ezt keresi Cipruson, akkor menjen a víz alá.

aug. 01. - 02. Pafosz, városnézés

-

-

Ciprus történelmérôl az interneten talált rövid összefoglaló itt. A térképen látható a Kr. e. 4. sz.-ban épült városfallal körbekerített ókori Pafosz. Alig maradt meg belôle valami, ami nem is csoda: rengeteg földrengést és hódítást szenvedett el. Mi a két napban a várfalon belüli területet jártuk be, és a 3km-re fekvô Királyok Sírjához (Tombs of the Kings) sétáltunk el. NAgyon meleg volt, és millió turista.

-

-

Pafosz leghíresebb nevezetességei a mozaikok. A 3. században díszítették velük házaik padlóját a római nemesek. A feltárt épületek mozaikjaik fô témái szerint lettek elnevezve (Theseus, Orpheus, Dionysos, stb.). Az elsôt (Dionüszosz-mozaikok) 1962-ben fedezték fel.

Egy zátonyra futott hajó.

Fürdô

-

-

Ez a rész is a városfalon belül van. Egy óvoda udvarán találtuk ezt a szuper játszóteret. Négyszer is eljöttünk ide Álmi miatt.

-

-

Mellette egy 16. sz.-i templom áll egy 4. sz.-i korakeresztény bazilika helyén. Ennek feltárt maradványai láthatók ezen a képen.

	-	-	Pafosz Akvárium: sok szép és érdekes hal a világ óceánjaiból, tengereibôl, folyóiból. Fizetni kell a gyerekekért is, csak az nincs megoldva, hogy lássanak is valamit. A kijáratnál találtunk egy széket, azt becsempésztük, és arra állva végignézte Álmi újra az egészet. Volt itt olyan hal is, amit a török vizekben búvárkodva láttunk elôször, de semmelyik tengeri halas határozónkban nem találtuk meg. Mókushalnak hívják. (A prospektusból van róla a fotó.) Itt olvastuk, amit sejtettünk is, hogy a Vörös-tengerbôl úszott ide ez a faj. Remélem ott is találkozunk vele.
	-	-

A római birodalom idején a keresztényüldözés elôl ilyen katakombákba rejtôzködtek a keresztények. A hagyomány szerint meggyógyul az, akiért felakasztanak a fára egy személyes, gyógyulást kérô kívánságot. (Mintha csak Japánban lettünk volna.)

Ezek a mészkôsziklák tele barlangokkal, termekkel, lépcsôkkel a várfalon kívül estek. A hellén idôszakban Kr. e. 3. században használták már, de nem tudják milyen célból. Szabadon látogatható.

A vízhiánnyal küszködô Ciprus háztetôit betakarják a víztartályok (meg a parabolaantennák). Olvastuk az Indexen, hogy fél éven át heti két alkalommal hozzák a vizet hajókon Görögországból. Mi persze mindebbôl semmit se vettünk észre, csak a parkokon látszott, hogy minden nagyon száraz, és poros.

-

-

Három km-re a kikötôtôl van a Királyok sírja (Tombs of the Kings) temetkezési hely. Mészkôsziklákba vájt sírkamrák, dór oszlopos síremlékek a föld alatt a hellén- és római korból. Késôbb a keresztények rejtekhelye lett.

Elviselhetetlen volt a meleg, pedig du. 5 óra is elmúlt már. Mindannyiunkról folyt a víz. Álmi ráadásul folyamatosan rohangált, nem lehetett leállítani, annyira élvezte, hogy bújócskázhat a sok üregben, vagy kergetheti az itt lakó galambokat. Visszafelé menet a bevásárlóközpontban ilyen kényelmes ülésekben lehetett pihenni.

aug. 03. Pafosz - Akrotiri-öböl (44 tmf)

	-	-	Reggel hiába hívtuk a port police-t a rádión, nem válaszoltak. Dénes kiúszott a partra, besétált az irodába, szólt, hogy megyünk el. Mute-olva volt a készülékük... 8 után indultunk, végig kopár sziklás partok mellett vitorláztunk. Rengeteg sekély, homokos rész volt a parttól még 2 tmf-re is. Elôfordult, hogy 2m-es vízmélységet mutatott a mélységmérônk. Volt is pánik a hajón, hogy mindjárt megfeneklünk a homokpadon. De bíztunk Rod Heikell pilotkönyvében, amiben semmi veszélyt nem jeleztek erre a részre.

	-	-	Akrotiri angol szuverén katonai támaszpont mellett vitorláztunk el, ott készült a következô sziklás kép. Bekapcsoltuk a rádiót, hátha kérik tôlünk, hogy azonosítsuk magunkat, de semmi izgalmas nem történt. Láttunk hadihajót is. Ami érdekes volt az a rengeteg hatalmas sárga bója, amiket nem vettünk komolyan, és a part és köztük vitorláztunk.

	-	-	A szél gyengült, felhúztuk a színes könnyûszeles orrvitorlánkat. A foknál felerôsödött 20 csomóra, de csak a nagyvitorlát húztuk le, mert közel volt a horgonyzóhely (a fok és Limassol között). Itt is sekély volt a víz, több mérföldre a parttól is. Este 6-ra lehorgonyoztunk.

aug. 04. Akrotiri-öböl - Larnaka (35 tmf)

-

-

Reggel 8-kor már úton vagyunk. Kellemes szél fújt, motor nélkül, vitorlával indultunk el. A vége felé 20-25 csomós 3/4-szélben repesztettünk teljes vitorlázattal, 6-7 csomós sebességgel. Mutatott a GPS 9 csomós sebességet is, amikor a hullám tetejérôl leesett a hajó! Ilyen még soha sem volt. Nehéz volt tartani a kormányt, de Dénes mondta, hogy két órát azért kibír. Óriási volt!

-

-

Látszik már Larnaka partja, egy vitorlás lehorgonyzott. Igaz, hogy sekély a víz, de baromira hullámzik. Jól bírják gyomorral :)).

15 óra. Rádión hívtuk a kikötôt, és a külsô mólónál kaptunk helyet. Itt nincs mooring kötél, hátsó horgonyt kellett kidobni. Dénes bement a vízbe, és elrendezte a horgonyt. Mostmár jól tart. A szomszédaink: a jobb oldalunkon folyamatosan cserélôdtek a hajók, legtöbbször izraeli hajók jöttek, 5-6 fôs férfiakból álló baráti társaság, csak idevitorláztak, 2 napot pihentek, aztán vissza. Nekik Egyiptomon kívül Ciprus a legközelebbi hely, ahová vitorlázhatnak. A bal oldalunkon végig a 3 hét alatt ez a nagy motoros yacht állt, fedélzetét egy filippi fiú minden nap takarította.

Itt is a bejelentkezést kellett elôször elintézni. Minden a kikötôben, azonos épületben volt. Kértünk másik helyet, fel is ajánlottak egyet bent a kikötôben, de koszos volt nagyon a víz, semmi magánéletünk nem lett volna, közel voltak a nagy szemeteskukák, bennük a guberáló macskák, minden éjszaka jött a kukásautó. Volt persze egy nagy elônye: itt stabilan állt volna a hajó, és Álmi is ki tudott volna egyedül menni a stégre. Egyenlôre a kinti helynél maradtunk.

Zuhanyzás, séta a kikötôben, esti séta a fél km-es parti sétányon, amit nagyképûen a nizzai sétányhoz hasonlítanak. Internethozzáférés a kikötôben 3 euro/óra, a sétányon a kávéházak elôtti padokról viszont ingyenes, ha van laptop és wireless. Találtunk egy kis vidámparkot is a sétányon, így esténként míg egyikünk intenetezett, addig a másikunk Álmival sétált, (ô bicajozott), és elmentünk vidámparkozni is.

aug. 04. - 25. Larnaka

A kikôtôdíj a mi hajónk esetében 5 euro/nap. Három hetet maradtunk, Dénesnek folytatnia kellett a munkát, a cikkírást. Ez a hely közel se volt olyan paradicsomi, mint a marmarisi kikötônk. Larnaka nem szép hely, van néhány 19. századi temploma jópofa vízköpôkkel. Van egy muszlim negyed is, mecsettel. Álmival a délelôttöt a tengerparton töltöttük, ami ideális volt gyerekeknek: homokos, és Álminak is sokáig csak a térdéig ért a víz. Szerencsére rengeteg gyerekes család nyaralt itt, így mindig volt picurnak gyerektársasága. Legjobban egy angol kisfiúnak örült, vele egy órát is eljátszott a vízben. Megtanult Álmi víz alatt bukfencezni, majdnem hármat megcsinál egymás után. Egyik nap egy magyar apukával és a másfél éves kisfiával játszottunk.

A kikötôben volt egy mosószoba három mosógéppel, egy zárt terasz ruhaszárító kötelekkel. Mindenki maga mosott, 2 euro volt egy mosás, 7 kg ruha fért egy gépbe :))). Az elsô és az utolsó nap 3-3 adag ruhát kimostam. Minden ágynemût, összes huzatot a szivacsokra. Nem tudom lesz-e mégegyszer ilyen lehetôségem.

A második vagy harmadik reggel arra ugrottunk ki az ágyból, hogy a hajó erôsen mozog elôre hátra, aztán nekicsapódik a hajó orrán a horgony a stég betonjának újra és újra. Egy hangos reccsenést is hallottunk. Én a stégre ugrottam, hogy eltartsam a hajót, Dénes addig a hátsó horgony kötelét feszítette meg, elhúzva a hajót a stégtôl. Szerencsére a hajónknak nem lett baja, a horgonynak se, a betonon látszottak csak sérülések. Két hajóval jobbra az ausztrál hajónak a kilépô fa létrája tört ketté, az volt a nagy reccsenés. Még egy óra múlva is hullámzott a víz attól a bunkó, seggfej motorosyachttól, aki beszáguldott a kikötôbe. A mi gyomrunk is a gyomoridegtôl. Mi lett volna, ha nem vagyunk a hajón. Újra fontolóra vettük, hogy bemegyünk a felajánlott helyre. Aztán végül mégse. Dénes annyira hátrahúzta a hajót, hogy csak az ô segítségével tudtam én is sokszor bemenni. Ô húzta a kötelet, én meg betornáztam magam. Kifelé meg ugrottam, mint a párduc. Máskor is kell ugranom, de ilyen nagyot még soha. De még így is inkább itt maradtunk. Eleinte mindig feltettük a szúnyoghálót az ajtóra, ha elmentünk, vagy este lefeküdtünk, mert tartottunk macskáktól, patkányoktól. De amikor egy hét után se láttunk lábnyomokat a reggelre csuromvizes fedélzeten, nem raktuk be többé. Szúnyog nem volt egy se.

Sajátépítésû trimarán eladó. A legviccesebb hajó a kikötôben :)).

A meleg kibírhatatlan. Az ausztrál házaspár, akik lassan befejezik földkerülô vitorlázásukat, mondták, hogy a Vörös-tengeren már elviselhetôbb lesz, mert nem lesz ilyen magas a páratartalom. Állandóan folyik rólunk a víz. A hajóban reggelre csak 29 fokra megy le a hômérséklet a napi 35-rôl, és már ennek is örülni tudunk. Az orrkabin két ventillátora egész éjjel bekapcsolva. Beszereltünk a fôkabinba is egy ventillátort. Mindannyiunk kezeügyében egy-két törcsi, azokkal törölgetjük magunkat. Semmihez sincs kedve az embernek, csak hûteni magát valahogyan.

A velencei szárnyas oroszlán, Szent Márk oroszlánja. Jutkának és KrisztaPalinak készítettem ezt a képet. (Ti voltatok mostanában Velencében :))

Egyik nap bebuszoztunk a fôvárosba, Nicosia-ba (törökül Lefkosa). A modern részen vitt át a busz a 16. századi velencei fallal körülvett óvárosig, ahol pár órát sétáltunk. Nicosia-t két részre osztja az óvárost kettészelô "zöld vonal", amit 1963-ban egy brit katonatiszt húzott meg a város térképén, hogy a görög és a török partizánokat elválassza egymástól. Ma ez a vonal jelenti az észak-dél határt. Az átjárás ma már lehetséges, mi is átmentünk, de a török oldalon hosszú sorok várakoztak az útlevélellenôrzésre, és hallottuk, hogy valami papirokat is ki kell tölteni. Kevés idônk volt, inkább visszamentünk a görög részre.

A zöld vonal mentén végig homokzsákok, katonák, lakatlan, szétlôtt házak. Csak véletlenül lett fekete-fehér az elsô kép.

A gyalogos határátkelô (görög oldal).

Vidámabb kép

Nem éreztük jól magunkat az óvárosban. Pusztítás-, pusztulás hangulat, elhagyatott, szétlôtt házak vagy butikokkal megtömött utcák, koporsókészítôk, lepusztult, hontalanokkal teli játszóteres park, néha egy-egy templom, ami mellett meg lehet pihenni, kevés szép épület. Találtunk egy török fürdôt, amibe ezen a napon csak nôk mehettek, és mellette egy gótikus templomból kialakított mecsetet. Ez volt a legjobb rész.

Az érsekség palotája, 1956-ban épült. Elôtte III. Makariosz elûzött érsek-elnök szobra áll.

Larnakában a kikötôben megismerkedtünk egy német ügyvéd házaspárral, akik egy 43 lábas katamaránnal vitorláznak, és most készülnek abbahagyni a munkájukat. A lezáratlan ügyeken dolgoznak most a hajón, így ôk is úgy élnek, mint mi. Vitorláznak egy kicsit, aztán megállnak egy kis idôre dolgozni. Jófej, intelligens negyvenesek voltak, akik fiatalnak számítanak a túravitorlázók között, ahol az átlagéletkor az 50-60. Álminak nagyon tetszett a nagy hajó, a rengeteg kártyaparti, meg a sok hideg coca-cola, amit kapott. Útvonaluk Egyiptomig majdnem egyezik a miénkkel, van rá esély, hogy újra találkozunk.

Egy másik kellemes élmény volt, hogy Larnakában a Carrefour bevásárlóközpont játékosztályán megismerkedtünk egy március óta itt élô fiatal magyar házaspárral, Szandrával és Zsigával, két kisgyerekükkel, és az itt nyaraló nagymamával. Két nap múlva eljöttek megnézni a hajót, Zsiga egyébként vitorlázik apukájával a Balatonon, utána elvittek az itt bérelt lakásukba. Köszönjük mégegyszer Szandrának, a mamájának, Zsigának, Leiának és Sebinek a kellemes estét, nagyon örülünk, hogy megismerhettünk benneteket! Álmi irtó boldog volt, hogy magyar kisgyerekekkel játszhatott.

1 m-t felemelkedtünk. Látszik egy stégen fekvô puffer.	Most meg 1 m-t lezuhantunk.

Utolsó napunk Larnakában mosással, pakolászással, vízfeltöltéssel, benzinvásárlással, hajótakarítással telt. Este 11-kor Álmi már rég aludt, mi épp be akartuk fejezni az olvasást, amikor egyszer csak elkezdtem fázni. Lekapcsoltam a ventillátoromat, és akkor éreztem meg a kintrôl befújó szelet. Hirtelen jött, és pillanatok alatt 35-40 csomós (60-70 km/h) szélvihar támadt. Hátulról fújt, akkora hullámzást idézett elô, hogy a víz átcsapott a fedélzeten, a hajó orra veszettül mozgott fel-le, fel-le. A víz kicsapott a stégre. Egy hatalmas motoros jacht azonnal el is indult ki a kikötôbôl, mert nem tartott semmit a horgonya. A jobb oldalunkon három vitorlás állt, mind farral a stégnek. Az egyik fürdôlétrája azonnal letôrt, ahogy a hajó nekicsapódott a betonstégnek. Jöttek sokan segíteni, puffereket hoztak, azokat akarták beszorítani a hajó és a móló közé, de reménytelen próbálkozás volt, mert le-fel járt a hajó, a pufferek meg felcsúsztak a stégre. A horgonyuk nem tartott semmit, kezdtek ránk csúszni. Dénes összeszedte minden erejét és többszöri próbálkozásra még pár centit húzott a horgonykötélen. A vitorlások beindították a motorjaikat, de mindezt fél óra reménytelen kísérletezgetés után. Álmi is felkelt, mert kint sokan kiabáltak be hozzánk, hogy jól vagyunk-e, nem akarunk inkább elmenni, kell-e segítség. Na meg izzasztókamra lett benn a kabinban, mert be kellett csukni mindent a felcsapó víz miatt. A három vitorlás nagy nehezen elment. Izgultunk, nehogy elvágja a propellerük a horgonykötelünket, vagy valahogy felszakítsák a horgonyunkat. Éjfél után 20 csomó alatt fújt már a szél, csak a hullámzás volt változatlan. A hajónk orra mindig megmártózott a vízben. Lementem Álmival aludni, Dénes kint ôrködött. Olyan volt teljesen, mintha éjszakai vitorláznánk. Egy óra múlva kimentem Déneshez, picur se aludt még. Szél elállt, hullámzás maradt, de úgy tûnik, a horgony jól tart. Dénes is bejött lefeküdni, és a csobbanó víz, a le-fel mozgás ellenére elaludtunk. Rogoznica-ban a kikötônkben párszor már átéltünk ilyen vihart. A hajónk védett helyen állt, mi meg sétálva a partról néztük a viharos tengert, meg a legkülsô stéget, ami teljesen kitett volt, mint most a miénk. A partról nézve nagy élmény volt. Milyen lehet ez a nyílt vizen?

aug. 25. Larnaka - Greco-fok (24 tmf)

Greco-fok, antennák	Az öblünk bejárata

Az éjjel teljesen elállt a szél, 8-ig úgy aludtunk, mint a bunda. Nem volt hullámzás reggel, mintha semmi se történt volna. Csak az izraeli hajó kapitánya búvárkodott a vízben. Kereste a letört létrája tartozékait. Kijelentkeztünk, a bankban dollárt váltottunk, Libanonban szinte hivatalos fizetôeszköz a libanoni font mellett. Utolsó euroinkon joghurtokat, sajtokat, péksütit vettünk. 12-kor elindultunk. Negyedszéles vitorlázás, nyugodt tenger. Míg Álmi alszik 20 csomóval fúj a szél, reffelünk, mert reggel a kikötôben figyelmeztettek, hogy ma is lesznek hirtelen viharok. Semmi jelét nem látjuk, de rendben, legyünk óvatosak. 2 óra múlva kireffelünk, és 17.50-re lehorgonyzunk a Greco-fok közelében egy sziklás öbölben. Dénes azt mondja, hogy még ilyen kristálytiszta vízben nem fürdött soha, mint ami itt van. Úszkálás, hajó aljának letakarítása, zuhanyzás édes vízzel, vacsora, alvás. Holnap lesz az ötödik átkelésünk, 96 tmf vár ránk.