2009. január 01. - 13.

Egyiptom, a Vörös-tengeren: Hurghada - Port Ghalib

 

 

 

január 01. Hurghada

 

Reggel koran keltunk, delben erkezik Ili es Laci, akik a "vitorlazz velunk" felhivast olvastak, es kedvuk tamadt a Voros-tengeren velunk vitorlazni. Tegnap Brigieknel (www.liliomdivers.com) toltottuk a szilveszter estet, igy sok tennivalo mara tolodott. Koszonjuk a meghivast, a finom vacsorat es a kellemes estet Briginek es ferjenek Mahmudnak, akik egy buvarhajo tulajdonosai, es mindenkit szeretettel varnak hajojukra itt Hurghadaban, a Voros-tengeren.

Orulunk, hogy megismerhettuk Katat, ferjet es ket kisfiukat is. Kata mar 14 eve el itt egyiptomi ferjevel, idegenvezeto. Brigi is, Kata is sokat segitettek nekunk, magukra vallaltak szemelyes dolgaink Magyarorszagra juttatasat. Igy tobb hely lett a hajoban.

Vettunk egy vizszurot, ezzel atszurtuk a kikotoi vizet, es feltoltottuk a viztartalyokat. Vettunk palackozott vizeket is, de csak tartalekba. Utolso adag mosast kellett meg kiteregetnem, utana az orrkabint keszitettem elo a vendegeinknek, ott lesz ket hetre a "lakosztalyuk".

Denes a kijelentkezes miatt rohangalt, senki nem csinalt semmit a papirjainkkal, egyenlore meg nincs meg a vitorlas engedely se, es mi holnap indulunk...

Kiment a repterre Ili es Laci ele, gyorsan visszaertek, a hajo meg mindig a feje tetejen allt. Lassan azert bepakoltak a cuccaikat, elpakoltak a ruhakat, az ennivalot, mi addig Denessel elmentunk egy telefonfulket keresni, hogy Istvant, madarasz ismerosunket, megkerdezzuk, mikor megyunk tevehust ebedelni.

Mig egy hasznalhato telefonfulket talaltunk eltelt egy ora. Istvan mar utban volt a hajora, de tevehus nem lesz, mert sajnos mas dolga akadt. Tolunk viszont szeretett volna elbucsuzni. Beszeltunk rola korabban, hogy esetleg velunk tart.

Nem sokkal Istvan utan Brigi is megjott, elvitte a rengeteg holmit.

Denesnek akadtak meg tennivaloi, a kijelentkezesi papir es a vitorlasengedely miatt orankent a kapitanysagra jart, ott hol "epp elment", hol "utban van", hol "megallt egy mecsetben imadkozni" volt a valasz, amikor az ugyintezojet kereste. Addig Laciekkal megneztuk a zoldsegest, a kikoto boltjat es egy masik boltot. Mindharomban vasaroltunk, aztan jott az elpakolas.

Faradtak voltak nagyon, kulonosen Ili, de nem eleg, hogy uj helyen vannak, egy pici orrkabinba bezarva, az ellazulast a kikoto ujevi hangos zenei musora vegkepp lehetetlenne tette. Sajnos annyira hangos meg itt a hajoban is, hogy olyan az erzese az embernek, mintha a fule mellett uvoltene a zene. Egy este hajnali 2-kor felebredtem, akkor is szolt, es ettol a hangerotol majdnem megorultem. Papirzsepi-galacsinokat tomkodtem a fulembe, korbetekertem egy pulcsival, de ez sem ert semmit. Olyan tehetetlenul duhos voltam. Aztan valahogy elaludhattam.

 

január 02. Hurghada - Hasis-reef (12 tmf)

 

A kijelentkezes es az engedely meg varat magara. Denes csak ezzel van elfoglalva, mi delelott beszerezzuk a friss arut (zoldseg, gyumolcs, pita, pekaru, sajt, joghurt).

Beszorultam a kikotoi mosdoba. Mar van tapasztalatom ebben. Az egyetemen egyik delutan a tanszekunkon mar csak fiuk es egy-ket ferfi tanar volt rajtam kivul. Kiabalhattam, ugyse hallottak volna. Fent szerencsere eleg nagy volt a res, valahogy kimasztam a WC-bol. Itt a kikotoiben csak lent volt egy kis res, lehasaltam, oldalra forditottam a fejem, kifert. A mellkasom mar nem. Utni kezdtem az ajtot, es orditani, "HELP!!!!!!". Ot perc telhetett el, es megjottek a szabaditoim, ket biztonsagi or.

Mindenesetre jo elojel az indulas elott. Meg szerencse, hogy nem vagyok babonas. A piacon epret is vettunk, most kezdodott itt az eperszezon. Almi hogy orulne neki, imadja.

AKaptunk egy arabul irott papirt 13.15-kor, de ez csak a vamos papirja, a vitorlas engedely meg mindig nincs meg, varjunk, mindjart meglesz az is. Nem varunk. Ha valaki majd szamonkeri rajtunk, megmondjuk, hogy hivjak fel az ugyintezonket. Fontos szabaly, hogy mindig legyen nalad az illetekes telefonszama es a neve! Kulonben el vagy veszve. Igy 13.30-kor elindultunk. 14 csomos hatszel fujt, 3.6 csomoval mentunk, kellemes volt a hullamzas. 16.30-kor lehorgonyoztunk. Tengeri betegseggel nem volt gondja senkinek. Paprikas krumplit fozott a csapatunk. Gorog olaj, egyiptomi hagyma, egyiptomi krumpli, szegedi pirospaprika, magyar kotozott sonka.

Ez elott a hotelkomplexum elott horgonyoztunk.

 

január 03. Hasis-reef - Abu Soma (20 tmf)

 

9.30-kor indulas. Elbeszelgettuk a reggelt. Valtozo erossegu 10-15 csomos hatszel fuj, ujra 4 alatti a sebessegunk. Lacit a hullamzas megviselte, nagyon. Ilin lehet, hogy Almi coca-colas nyalokaja segitett. Lacinak valami gyumolcsos jutott, es nem valt be. Hasznaltak valami homeopatias szert a tengeri betegseg ellen, de Lacin nem valt be. Holnaptol majd stugeront kap tolunk.

Mindennapos szlogenek: "Inkabb kormanyzok, mint hanyok.", "Egy ora mulva ott vagyunk.". Mindenki kerdezte Denest, mennyi van meg hatra. "Egy ora mulva ott vagyunk." Nem szamitott, hogy fel oraja is ezt mondta.

16-ra horgonyon. Irany furdeni! A viz nem veszesen hideg, kicsit kellemesebb, mint a jegben uszo Balaton vize, amiben Tomcsu (Denes unokatesoja) strandolt. 22-23 fokos. A horgony kornyeken blackspotted gruntok uszkaltak, ok vannak a papir hajonaplom boritojan. Es lionfish-t is lattunk. Az utkozben keszult fotokbol nehany:

Ezek mind nyaraloresortok. Rengeteg epul vegig Egyiptom partjain.

Ili es Laci, akik mar majdnem hajotulajdonosok.

Minden nap jo szeleink vannak, meleg is van, ha szelarnyekba huzodunk a kokpitban. A legmelegebb 13-14 korul, ekkor jo mar a horgonyzohelyen lenne, hogy uszhassunk, buvarkodjunk, es ebedet fozzunk. Nagy fozeseket csaptunk, meg halsuteseket, Laci fogyokurazni jott, de a kiloi csak gyarapodtak. Ot ora korul megy le a nap, ilyenkor mindent osszepakolunk kint, es bevonulunk vagy kesoit ebedelni, vagy korait vacsorazni. Aztan jon a traccsparty, Lacinak szivar szunet kint a kokpitban, neha filmeztunk is. Egyik nap a Sivatagi show szorakoztato termeszetfilmet neztuk meg, egy masik alkalommal a Hivatali patkanyokat, Denessel ez az egyik kedvenc filmunk. Backgammon-oztunk (ostabla) is, jokat szorakoztunk kozben. Este 8 utan takarodo.

 

január 04. Abu Soma - Hyndman-reef (12 tmf)

 

8.45-kor mar uton. 17 csomos hatszelunk van 20 csomos befujasokkal. 4.6 a sebessegunk. Tevedesbol radioztunk. A VHF radion meghivtak egy hajot, es Denes ugy ertette, hogy a mi koordinatainkat mondtak be. Valaszolt, elbeszelgetett a safagai kikotovel, aztan kiderult, hogy nem minket hivtak, hanem egy kozelunkben motorozo nagy hajot. 12.30-kor horgonyon. Nagyon szep a hely. Halaszok epp a langusztacsapdaikat szedtek fel, amikor megerkeztunk.

Buvarkodunk. A hely egy korallzatony a nyilt vizen. Van itt ket mooring kotel, ehhez kell kotnie a buvarhajoknak es nekunk is, hogy a horgonnyal es a lanccal ne tegyuk tonkre a korallt. Este jott egy buvarhajo, es a mi mooringkotelunkhoz akart o is kotni, aztan valahogy mashogy megoldottak.

A reef szelen all egy vilagitotorony, a zatony szelet jelzi, rajta lakik egy sas csalad, apa, anya es a kis sasok. Megtetszett a szuloknek az arbocunk, at akartak koltozni. A kurttel kellett oket mindig elriasztani. Itt az egyik, amint epp halra vadaszik. Nemcsak o, hanem Denes is.

Lott harom sugert, ez a szep piros a holdsuger. Lott egy papagajhalat is kek csorrel, ezt felretettuk csalinak a holnapi pecazashoz. Ennek a husa allitolag nem izletes. Bezzeg a sugereke!!!

Laci megpucolta a lemeno nap fenyeben, de majd holnap vilagosban sutjuk meg, ebedre. Ejszaka 20-25 csomo fujt. Ugy billegtunk, mintha epp vitorlaznank.

 

január 05. Hyndman-reef

 

Laci reggel azonnal pecazni kezdett, es sikerrel jart :))). Ez is egy holdsuger.

Ebedre kisutottuk a halat, aztan elusztunk a korallzatonyhoz. Zegzugos, sok jarattal, medencevel es a szokasos millio szines hallal. Nagyon tetszett. Delutani program: piskotat sutottunk a szulinapomra es unnepeltunk.

 

január 06. Hyndman-reef - Al Quseir (35 tmf)

 

Ma osszekaptuk magunkat, es 35 tmf-et vitorlaztunk. Ennyire volt a legkozelebbi horgonyzohely.

Gyenge szeles, billegos, csattogos ejszaka utan, 7.10-kor vitorlaval elindulunk. Kb. 10 csomos DNy-i, majd E-i szel fujt, spinakkereztunk, 3-4 csomoval haladtunk. Ma van tulajdonkeppen a szulinapom, es a delfinek is megajandekoztak, most eloszor jottek oda hozzank, miota elindultunk. Epp akkor, amikor nagy akcioban voltunk, a spinakkert huztuk fel.

Menet kozben Billrol, az angol vitorlazorol beszelgettunk, akit Hurghadaban ismertunk meg. Jo kalandos az elettortenete, vagy ahogyan vitorlazova valt. Pl. nem tudta, hogy lehet reffelni a nagyvitorlat, azt hitte, hogy eros szelben is teljes vitorlazattal szoktak vitorlazni a hajosok. Ossze-vissza ment az Atlanti-oceanon, nehanyszor felborult, vegul atjutott Europaba. Lassan osszegyujtotte a vitorlastudasat, ma mar felkeszultebb a hajoja, a felszerelese, mint a mienk. (Billel nagy meglepetesunkre majd par nap mulva talalkozunk Port Ghalibban.)

Vegig spinakkereztunk, es naplemente utan, 17.10-kor lehorgonyoztunk Al Quesir telepules elott az obolben. Eloszor Ilit es engem vitt ki a partra Denes. Mig vartunk a fiukra, jott harom utcai ruhaba oltozott katona. Megbeszeltuk kik vagyunk, honnan jottunk, hova megyunk, es mit akarunk a parton. Megjott Lacival Denes, kikototte a csonakot, aztan irany a katonai bazis. Egy bodega, agyakkal. Leultettek, es kertek az utleveleket, a hajo papirjat, a hajozasi engedelyt.

Arabul volt egy papirunk, amit indulasunkkor kaptunk Hurghadaban. Nem tudtak elolvasni. Aztan az utlevelekbol kiirtak a neveinket egy altalanos iskolas vonalas fuzetbe. "Mi a neved?" "Denes". Felirtak egy papirra, hogy Denes es az utlevelszamot, ezt megtettek mindannyiunkkal. Kaptunk ket orat, hogy vasaroljunk. Sotet volt, igy kepeket nem keszitettunk.

Volt egy foutca, ahol a bazar is volt, azon setaltunk, es ennivalot kerestunk. Vegre talaltunk egy helyi kifozdet, ettunk sult hust es majat pitaban, majd a peksegben bevasaroltunk zsomlet, kiflit. Setaltunk az utcakon, vettunk coca-colat, kulon figyelmeztettek, hogy alkoholt nem arulnak. Leultunk a tengerparton a szemetes homokba kitett szekekre, kertunk egy vizipipat, es a fiuk kiprobaltak. Denes csak egy szivast, ez is eleg volt egy eletre, Laci tovabb birta. Neki konnyu, o szivarozik. Nem ilyenre szamitottunk. Mindenhol illatos dohanyokat adtak hozza, itt nem. A szagelmeny es a latvany miatt mindig is nagyon tetszett. Ulnek este az arabok a hazuk, a boltjuk elott, vagy egy kavezoban, szonyegen, parnan vagy szeken, kaveznak, teaznak, szivjak a sishat, izzik a parazs, mi meg belelegezzuk az illatositott dohany szagat. Itt a tengerparti homokba felallitottak egy nagykepernyos tv-t, azon neztuk az egyiptomi videoklippeket. Vegul vissza a katonai bodegaba, es onnan a hajora.

 

január 07. Al Quseir - Mangrove bay (15 tmf)

 

Reggel teknost lattunk a hajo kozeleben. 8.45-kor indultunk, 10 csomos a szel, spinakkert huzunk, 4 csomoval haladunk. Bedobtuk a pecabotot. Volt egy kapas, amikor 16-17 m mely volt alattunk a viz.

13.15-re lehorgonyoztunk, kicsit erosebben vert a szivunk, mert majdnem korallzatonyra futottunk. 5.2 m van alattunk. Az elso horgony lanca az alattunk levo koralltomboket surolta. Hogy kifeszuljon, Denes puffereken elusztatta a hatso horgonyt egy jo helyre, es ott belefurta a homokba. Ezzel a horgonnyal azt is elkerultuk, hogy a valtozo szel raforgasson minket egy kozeli koralltombre.

Buvarkodunk, szep hely lent is, fent is. Kint a parton uzemel egy nyaraloresort, nagyon csabitottak a parti napozoagyak. Most eloszor volt rendes a szel velunk, alig fujt, lehetett elol a fedelzeten edesvizzel zuhanyozni. Az eddigi eros szelekben senkinek se volt kedve kiallni, es hideg vizzel zuhanyozni. Most minden sot lemostunk magunkrol.

Szokasos kellemes fozocskezes, beszelgetes.

 

január 08. Mangrove bay - Ras Toronbi (22 tmf)

 

8.30-kor horgonyt fel, 17-18 csomos szelben vitorlazunk. Eros szeles menet, nagyobbak a hullamok, mint eddig, de meg nem csapnak be a kokpitba. Laci kormanyoz vegig. A stugeronnal jol erzi magat. 13.30-kor horgonyon.

Nincs sok latnivalo a viz felett. A homokos parton nehany katonasagi orbode, antenna. Ebedet keszitunk, talan paprikas krumplit fustolt tarjaval. Elotte meg buvarkodtunk. Itt tavolabb vannak a korallok, alattunk csak homok van. Kieveztunk a partra, minden irattal felszerelkezve. Alig tudtunk kijutni, szegeny csonak tobbszor megfeneklett a koralltombokon. A parton boklasztunk, nem jott oda hozzank egy katona se. Millio csigahaz hevert kint, de egy se volt epp. Nagyon le volt kopva a mintazat, es toredezett volt. Mindig jo kiszallni a hajobol, es setalni.

 

január 09. Ras Toronbi

 

Itt maradunk ma, hogy legyen eleg ido buvarkodni, halat fogni, megpucolni, kisutni, megenni, ujra buvarkodni...

Amig Denes vadaszott, addig inyenc recepteket kerestuk a szakacskonyvekben. Szerencsere hal is lett hozza, ezek a nagy dentrexek. Laci megpucolta, lenyuzta, mert ezeknek a nagy halaknak mar elvezhetetlen a bore.

Felet bepaniroztuk (liszt, tojas, zsemlemorzsa), es kisutottuk olajban. Masik felet a gorog szakacskonyvben talalt recept szerint, olajban natur kisutottuk, es pikans szoszt keszitettunk hozza. Finom ebedunk lett. Utana buvarkodas. Elusztunk egy nagy viz alatti medencehez, aztan kisebb koralltombokhoz. Amennyire sivar a part, annyira elettel teli, szines a viz alatti vilag. Elkepeszto formajuak ezek a korallok. Agyvelok, kelkaposzta levelek, szinesre festett kopasz fakoronak, gombak, korasztalok, es meg sok mas forma. Es gyonyoru ez a millio szines hal, ami itt talal menedeket es taplalekot.

 

január 10. Ras Toronbi - Port Ghalib (10 tmf)

 

A kintrol jovo hullamok, ahogy megtornek a korallzatonyon. Ha eros a szel, ez is segit a hajosnak eszrevenni egy zatonyt. Szelcsendben, terkepek nelkul siman rafutnank. Ejszaka eros szel fujt, reggel 9-kor, amikor elindultunk, a szelmero 20-26 csomot mutatott, ez maradt vegig. 5-6 csomoval haladunk, egy szal orrvitorla van fent. Ez a legerosebb szelunk, miota Hurghadabol elindultunk.

Ma Ili is bevett egy stugeront. Kapaszkodunk vegig, szerencsere csak ket orat kell kibirni ebben a kenyelmetlen menetben, de legalabb gyorsan megyunk. Denes felvetette, hogy esetleg megnezhetik Laciek, milyen lenne a menet, ha szembe mennek ezzel a szellel es a hullamokkal. Elvetettuk az otletet. Majd maskor... Utkozben millio repulohal szaguldozott a viz felett.

Ket ora alatt Port Ghalibba ertunk, ami az elso vitorlaskikoto Hurghada ota. A kikoto elotti korallzatonyon egy honappal ezelott, decemberben megfeneklett egy nemet vitorlas. Latszik a pecabot is, allitolag nem sok serules van rajta, de a korallon okozott serulesekert komoly penz kell fizetnie a hajosnak, 15e $-t mondtak nekunk. A tulaj hazarepult, tavasszal tervezi visszajonni, es leszedetni a zatonyrol a hajot. Vagy lehet, hogy csak lelepett. A baleset ugy tortent, hogy hajnalban ert a kikoto ele a hajo, ilyen szele volt egesz ejjel, mint ma nekunk, nagyok a hullamok, es szeretett volna azonnal a kikotobe bejonni. Mint az szokas, radiozott, es engedelyt kert a bejovetelre. A valasz: Majd 8-kor nyit a kikotokapitanysag, akkor kikuldenek egy pilothajot, ami bevezeti, addig vitorlazgasson kint. A hajosnak nem tetszett a valasz, gondolta, egyedul is be tud jonni, de a sotetben valahogy nem vette eszre a zatonyt, es rafutott. Nos mi nem ismertuk a sztorit, de vilagosban jol latszott a bejarat, es mar csak akkor radioztunk, amikor a kikotobe vezeto csatornaban voltunk. Ezert kesobb le lettunk szurva, nem nagyon, csak egy kicsit.

Port Ghalib allitolag egy kuwaiti olajmagnas teremtmenye, egy franciaorszagi kikoto mintajara epul. Mar lassan 10 eve. Egy hatalmas nyaralokomplexum, szanaszet szorva a sivatagban, de a part mellett. Kozponti resze talan a kikoto, amihez csatorna vezet be. Ez itt a jobb part, ahogy hajozunk be a nyilt vizrol. Hasznalni akartuk a strandot, de fizetne kellett volna erte horribilis osszeget, igy kerestunk magunknak ingyen egy egesz oblot, meg egy masikat. De most meg csak hajozunk be a kikotobe.

Meg ez is a jobb part, nagyon szepek az epuletek tavolrol. Kozelrol latszik, hogy meg nem is uzemelnek, de mar omlik a fal. Mind hotelek, nem lakohazak.

Rabukkantunk Billre, aki egy Contesse 31 labas hajon szolovitorlazik, a hajoja neve British Tiger. Ugy bucsuzott el Hurghadabol, hogy majd kuld e-mailt merre jar, mik a viszonyok Szudanban, Eritreaban. Harom het mulva itt talaltunk ra, es nem irt e-mailt. Mondta, hogy egy het alatt eddig jutott, aztan itt maradt meg ket hetet a baratnoje, szoval nem volt mit irnia.

Es itt a mi hajonk, beallt a sorba. Bill is egy optimistet alakitott at epp ugy, mint Denes, evezos dinghy-nek. Meg a pufferek az oldalan, azok is mint a mienken. Megerkeztunk, mar vartak rank tizen a parton. Mind az ugyunket jott intezni. De mint kiderult, korrektebbul, es olcsobban, mint Hurghadaban.

Amig a fiuk elpakoltak a hajot, kikotoztek minden puffert, addig Ilivel felderitettuk a terepet, egy dolog erdekelt bennunket, a mosdo. Melegvizes zuhany, hajmosas, a fiuknak borotvalkozas, ez volt most a legfontosabb, amire vagytunk. Van itt egy Emperor buvarbazis, az o pultjuk mellett vannak a mosdok. Kellemes halk zene, tagas, huvos helyiseg, lanyoknal melegviz, fiuknal csak jeghideg, de ok allitolag szeretik a kihivasokat.

A tegnaprol maradt rantott halat ebedeltuk meg, aztan egy dijmentesen uzemelo motorcsonakkal atszallitottak minket arra az oldalra, amit beerkezesunkkor lefotoztam. Innen kellett egy km-t gyalogolni az egyetlen boltig, ahol minimalis valasztekbol probaltuk feltolteni a hajot ujabb adag elelemmel. Amit eszrevettunk, hogy itt nem dudalnak, pedig egesz Egyiptom hires arrol, hogy megallas nelkul szolnak a dudak. Igaz, nehany csapat lezengo munkason kivul nem volt senki. Ez meg nem a turistaszezon, nagyon kihalt volt, persze igy nagyon nyugodt is egyben. A sok turista nem takarta el az epuleteket, latszott, hogy a szep formak, es szinek mogott rossz minosegben felepitett hotelek meg hasznalatba se lettek veve, de mar reped es omlik a fal. Vissza a hajora. Aztan ujra erre az oldalra, internetezni.

A hajonk mellett nagy az elet, hol egy lionfish (a kepen) jon vadaszni, hol bõröndhalak. Ejjel-nappal.

 

január 11. Port Ghalib

 

Folynak az epitkezesek. A sivatag es benne elszortan a civilizacio nyomai.

Es itt vannak a kepek a kikotonk melletti resortrol. Nagyokat setaltunk itt, mig probaltuk eldonteni Denessel, hogy folytassuk-e a vitorlazast del fele, vagy forduljunk vissza. A majdnem egy eve tarto csaladi vitorlazas egy ekkora hajon, egy energiabomba mostmar 5 eves Almival, kicsit megviselt bennunket lelkileg, idegileg. Nem vagyunk mazohistak, a vitorlazasban a jelszavunk ez volt, amig el nem indultunk: "as long as it's fun". Alminak sem akartunk rosszat.

Vegul ugy dontottunk, folytatjuk, aztan majd meglatjuk. Ez a dontes fontos volt Lacieknak, mert igy eldolt, hogy a vitorlazas veluk eddig tartott. Ugyanis ez az utolso hely, ahol ki lehet jelentkezni Egyiptombol. Informaciok hianyaban, eddig ugy gondoltuk, hogy Marsa Alamban tesszuk ki oket, es ott jelentkezunk ki. Itt felvilagositottak az ugynokok, hogy ez teljesseggel lehetetlen.

Laciek szeretnek megnezni Luxort, ezert 13-dikan kell elhagyniuk a hajot. Addig elvezzuk egyutt Port Ghalib homokos, korallos obleit, a sok rajaval es teknossel. Billtol kaptunk egy tippet, hogy melyik obolbe turazzunk el, ahol rengeteg teknos el.

Ehhez a sivatagban elszort tengerparti resortokon, es egy katonai teruleten kellett volna atvagni, ha le akarjuk roviditeni a 3 km-es sivatagi turat. Megprobaltuk, de mar a hotelnel a keruloutra teritettek. Keso volt mar, fujt a szel, ami miatt a strandolas nem lett volna kellemes, inkabb visszafordultunk, es kerestunk egy kozeli oblot. Itt is katonasag, de lelkesen integettek, hogy menjunk strandolni, nem banjak. Tevek is jottek, a pupjukon turistak ucsorogtek.

Nagyon eros szel fujt, Ilivel kint maradtunk a homokban, a fiuk meg rájanezobe mentek. Hatalmas, 1.5 meteres sasráját lattak, es a szokasos kekpottyos tuskes rajakat. Aztan irany a hajo, zuhanyzas, eves, internet.

 

január 12. Port Ghalib

 

Reggel a fiuk elmentek vasarolni, Ilivel addig ebedet foztunk, kozben beraktam egy csomo ruhat aztatni a muanyagdobozunkba. Aztan irany a "Teknos-obol". 3 km homok, beton, vegul egy meg nem mukodo resortnal kotottunk ki.

Elotte a kavicsos parton felallitott napernyok, napozoagyak. A hotel strandja mellett volt egy idilli homokos partszakasz. A ket strand kozott egy leszakadt molo, amirol Bill beszelt. Itt lesznek a teknosok. Azt elfelejtette mondani, hogy ez a partszakasz katonai terulet. Mi csak a finom homokot lattuk, es biztosak voltunk benne, hogy a hotel vendegei is inkabb ide jonnek majd napozni, mint a ronda, kavicsos strandra.

Gondoltunk egyet, es ket napozoagyat atcipeltunk a homokos reszre. Denes ment megkeresni a teknosoket, en elsetaltam a korallzatonyhoz, Laciek szokattak magukat a hideg vizhez az eros szelben. Amikor visszamentem, eszrevettem, hogy azon a helyen, ahonnan a napozoagyakat elvittuk, all egy turbanos, hosszuruhas ferfi. Nem mert odajonni hozzank, mi Ilivel bikiniben napoztunk az agyakon, de mutogatott nekunk az agyakra. Kicsit szemtelenek voltunk, mert kihasznaltuk, hogy nem mer odajonni hozzank. Laci kozben beuszott buvarkodni.

Egy ido utan megjelent poloban, rovidnadragban, mezitlab egy srac. Angoltudasa par szo. Nagy nehezen megertettuk, hogy katona. Es egy tavoli epuletre mutatott a sivatagban. Onnan jott ide. Ujra szemtelenek voltunk, mert kitalaltuk, hogy ez a strand katonai terulet, itt nem lehetunk, el kell menni, de adtuk az ertetlent, es napoztunk tovabb. ekkor mar megjelent egy harmadik arab is a semmibol, o is turbanos, osztrigakat szedett a korallrol, azokat mutatta meg nekunk. Laci is megerkezett kozben. A napozoagyas is odamereszkedett, es elvitte feltveorzott agyait. Aztan visszajott. Igazi csoportosulas, pedig mi csak napozni szerettunk volna.

A srac es koztunk ment a huzavona mutogatassal. Nem mehetunk el, mert Denes a vizben van. Ezt nem ertettek meg, mert Denes nem latszott ki a vizbol, mi se tudtuk merre jar. A hotel strandjara se engedtek at. Igy itt maradtunk. Lefekudtunk a homokba a torolkozokre. A srac-katona is lefekudt, mellem. Es mutogatassal, nehany angol szoval tudatta, hogy tetszem neki, a szajaval csucsoritett, stb. Gyorsan feloltoztem, o kerte, hogy ne. Es mindezt Laciek tarsasagaban tette. Utana mar alig vartam, hogy jojjon Denes. Kozben meg ket srac jelent meg a semmibol, mintha a homokbol nottek volna ki.

Az egyik szinten katonanak vallotta magat, a masik a meg nem uzemelo hotelhez tartozott. Megjott Denes is, megtalalta a teknosoket, Laci el is indult azonnal a vizbe. Denesnek gyorsan elmondtuk Ilivel, hogy mi kerekedett itt ki. Mar oten voltak korulottunk. Denes is beszelt mindenkivel, de igazabol semmi konkretat nem mondtak, de nem is mentek el. Pecazni kezdtek damillal, aztan levetkoztek gatyara, es uszni mentek... Denestol elkerte a molesztalom a buvarszmuveget es pipat. Denes nem adta oda. Erre a srac haragosan mutatta, hogy menjunk innen. Denes a masik sracnak szolt, hogy akkor most mi is a baj. Semmi, volt a valasz. Maradtunk.

Laci visszajott, oda-vissza volt a teknosoktol. Aztan en mentem Denessel. Videoztuk egymast, ahogy a teknosokkel egyutt uszunk, ahogy megfogom a labat finoman, amitol ugy megijedt, hogy sitty-sutty eliszkolt. Denes meg is lovagolta az egyiket. Az csak csodalkozva nezte, hogy mi tortenik, de nem ijedt meg. Rengeteg kekpottyos tuskes rajat lattunk, kovettuk oket is. Aztan elusztunk egy korallzatonyhoz, ahol rengeteg jarat volt, egy ember fert be egyszerre. Lionfish-ek csoportosultak, es a szokasos szep szines halak. Mar faztam, igy elindultunk vissza. Ujra talalkoztunk a teknosokkel, a rajakkal. A parton kozben eltuntek az orzoink, csak egy maradt. Vegul az is megunta, eltunt eszrevetlen.

Visszafele mar a tengerparton mentunk, mert a katonasrac is azt mutogatta korabban, hogy arra menjunk. Sok obol volt erre, sziklakkal elvalasztva. Elertunk egy keriteshez, rajta allt, hogy katonai terulet, tilos a belepes. Mi most mentunk ki a katonai teruletrol. Aztan lassan elertuk annak a hotelnek a strandjat, ahonnan tegnap visszaforditottak minket. Itt a sok napozo kozott senki se mondhatta meg, hogy mi nem tartozunk ide.

Este ujra atmentunk internetezni, elotte meg a kikotokapitanysagra, hogy kozoljuk, Laciek holnap elhagyjak a hajot, mi pedig ketten vitorlazunk Szudanba, holnaputan. Muszaj allandoan a tudtukra hozni, nehogy a vegen meg ne engedjenek el, Egyiptomban sohase lehet tudni.

 

január 13. Port Ghalib - Al Quesir - Port Ghalib

 

Reggel Laciek osszepakoltak, 8 elott mar a dijmentes motorcsonakra vartunk, hogy atvigyen a tulpartra. Onnan gyalog kell km-eket menni egy korforgalomig, ahol le kell inteni barmit, ami jon, es eljutni Al-Quesirba, onnan Lacieknak tovabb Luxorba. Vartunk 3/4 orat a motorosra, nem jott. Ot percenkent megkerdeztuk a biztonsagi ort, hogy mikor jon. Mindig azt valaszolta ot perc. Ok. 3/4 ora mulva Denes csak ennyit kerdezett: "Nem fog jonni a motoros?". "Nem" - volt a valasz. Aztan vegul kiderult, hogy azert nem jon, mert csak 10-kor kezdodik a munkaideje. Ez Egyiptom, ahol meg ezt sem merik megmondani. Inkabb varjunk ket orat turelemmel...

Elindultunk a sivatagi uton, amerre tegnap a teknosobolbe, mert abbol az iranybol (Marsa Alambol) jott a betonut, es folytatodott a korforgalom fele. A motorcsonakos atkelessel csak roviditettunk volna. Huzzuk a homokban az utitaskakat, vegre elerjuk a betonutat. Sehol semmi csak a sivatag, a beton es mi. Aztan velunk szemben megjelenik egy kozepkoru par, futofelszerelesben. Kesobb egy buszszeruseg. Leintjuk, El Quesirba megy. Felpakolunk, 1000 Ft fejenkent a jegy. Sinen vagyunk.

Eletveszelyes, ahogy itt vezetnek. Hal'istennek 40 perc alatt ott vagyunk. Valahogy megertetjuk a helyiekkel, hogy Luxorba keresunk jarmuvet. Felultetnek egy minifurgonra, ami kanyarog a varosban, neha mar azt hisszuk, hogy most rabolnak el, olyan hihetetlenul szegeny es lepusztult utcakban tekergunk. De nem, ujra egy foutca, es egy buszallomas, mellette furgon- es peugeot taxi allomas. Innen nem megy busz Luxorba. At kell menni Safagaba, ott kell bevarni a Hurghadabol jovo jaratot. Ezt tudtuk mi is Denessel, mert karacsonykor azzal a busszal mentunk Hurghadabol Luxorba. Atmentunk a furgonokhoz. Volt egy mar majdnem teli, lealkudtuk az arat normalisra, es Laciek azonnal indultak Safagaba. Koszonjuk, hogy velunk vitorlaztatok, nagyon klassz ket het volt egyutt!!!

Nekunk bevasarlas kovetkezett. Pekseg, boltok, zoldseg, gyumolcs. Aztan vissza Port Ghalibba. Furgonnal visszamentunk oda, ahol Laciektol elbucsuztunk, aztan egy Peugeot taxiba ultunk, amiben mar negyen ultek rajtunk kivul. Ez is 1000 Ft volt fejenkent. Utkozben leszallt valaki, aztan nem tudtunk elindulni, meg kellett tolni. Denes elvezte, mindig vagyott egy ilyen regi Peugeotba.

Denes bankot intezett, dollart vett fel, ezzel lehet majd fizetni, es ezt konnyen bevaltjak mas orszagokban is. En mostam a ruhakat, pakoltam el a kajat. Holnap indulunk. Este meg tudtositottuk a kikotokapitanysagon, nehogy azt higgyek, hogy meggondoltuk magunkat.

Delutan megerkezett ket farncia hajo Hurghadabol, ismertuk oket. Az egyik lehet, hogy jon majd tovabb, a masiknak esze agaban sincs. Hurghadaban varakoznak sokan, nemetek, franciak, nem mernek a kalozveszely miatt elindulni delre. Mar fel-egy eve itt vannak, es csak varjak a hireket, es ijesztgetik ezek atalakitott verzioival a frissen erkezett, lelkes vitorlazokat. Persze mi se orulunk a kalozoknak, es annak se, hogy vitorlasokat is elkapnak neha, de ez a legkevesebb, ami a tovabbmenetelben befolyasol. Sokkal inkabb az, hogy hogyan eli tul csaladunk a napi 24 oras osszezartsagot egy pici hajon, oceani atkeleseken. Ez az, ami aggaszto. De egyenlore most Almi otthon van, oviba jar, nelkule vagunk neki ennek a veszelyesebb resznek. Csak aztan csatlakozik majd valahol hozzank.