Bahama-szigetek, Exuma-szigetek 2. rész, 2010. június 16-21.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
Allan's Cay - Norman's Cay (15 tmf), 2011. június 16.
Kellemes négyórás vitorlázással átjöttünk egy másik szép helyre. Útközben lehagytuk Frodóékat, ők a teljes vitorlázattal csak 2.7 csomóval haladtak, mi 4-gyel. A fő különbség a két hajó között az, hogy az ő Golden Hind 31-esük 7 tonnás, szemben a mi 5 tonnánkkal. Ráadásul nekik megvan a hajó alján a két szárny, amiket Dénes Marathonban leszedett, és nem tette vissza többé a hajó aljára. És ami még számíthatott, hogy ők húzták a csónakjukat a hajó mögött, mi nem.
A sziget korábban a kolumbiai drogkereskedő, Carlos Leder bázisa volt, van rajta kis gépeknek le- és felszállópálya.
Az amerikaiak számolták fel ezt a drogelosztó bázist. Épületmaradványok, lerombolt stég, egy rádióantenna maradt a kis birodalomból. A szigeten jelenleg nyaralóresort működik. Van egy kis étterem, ahol 18 $ egy hamburger. Inkább halat eszünk, amit Dénes lő...
A kora délutáni vadászat eredménye (egy barrakuda is nagyon szerette volna, ha megkóstolhatja):
Halpucolás, na nem a Gangesz partján:
A zsákmányt elosztottuk Frodóékkal testvériesen, itt a mi részünk, elég volt hármunknak:
Esti sétánkon átkeltünk a sziget nyugati partjáról a keletire, megnéztük a lerombolt épületeket, a festői szigetecskéket és egy vízbe zuhant, kábítószert szállító gép maradványat, ami most apálykor kilátszott a 2-3 méteres vízből.
Érik a tengeri szőlő. A helyiektől megtudtuk, hogy lilának kell lennie, akkor lesz jó. Elvileg egy hónap múlva már ehető.
Teljesen megszoktuk már, hogy minden este égi háború van körülöttünk. Az égzengés mellett elképesztő villámlásokat látunk az ég és a víz között. Nem takarja el semmi tőlünk, zavartalan a látványuk. Eddig szerencsére elkerültek minket.
Norman's Cay, 2011. június 17.
Frodóékkal elmentünk ma az elsüllyedt repülő roncsához búvárkodni. Mind befértünk a motoros dingijükbe.
Dagály volt, alig látszott ki valami a roncsból. Homok és fű az aljzat, hiányoznak is a szép színes halak, de a roncsnál olyan élet volt, mint egy korallmezőn. Az utastérnek félig hiányzott a teteje, bent egy másfél méter hosszú barrakuda vigyázta a területét. A szárnyak alatt nagy halak pihentek. A falakra korallok nőttek. Az őrhalak (fekete-fehér csíkosak, fent sárga folttal) egészen közvetlenek voltak, hozzánk úsztak, nekünk jöttek, egyáltalán nem menekültek. Cápát nem láttunk.
Átmotoroztunk még a tegnap este lefotózott apró homokszigetre, amin egy pálmafa áll. Aztán conch-okat gyűjtöttünk ebédre. Ettük nyersen, fokhagymás-petrezselymesen, de a javát kisütöttük, mint a sült krumplit. Finom volt ropogósan. Köretnek rizs volt, kedvenc gyömbéres szójaszószommal. Álmi egy "paradicsomszószos spagetti húsgombóccal" konzervet kapott, ez a kedvence, a conch-ot nem eszi meg. A tegnapi halat viszont imádta krumplipürével.
Este 7-kor egy rájával úszkált a vízben, a hajóról figyeltem őket. A rája a homok fölött úszott, néha lefeküdt a homokra, átszűrte, majd ment tovább, Álmi pedig felette úszva követte.
Norman's Cay - Warderick Wells Cay (Nemzeti Park) (25 tmf), 2011. június 18.
Az Exuma-szigeteknek körülbelül a középső területét Nemzeti Parkká nyilvánították földön és vízen egyaránt. Tilos bárminemű halfogás, kagyló- és csigagyűjtés, és a parton se gyűjtögethetünk növényeket, állatokat. A szigeteken jól jelzett tanösvényeket alakítottak ki. Legnépszerűbb az a hely, ahová ma tartunk: Warderick Wells Cay. Gondoltuk, itt várjuk ki, amíg az erősebb szelet és viharokat hozó, keletről érkező trópusi ciklon elvonul.
Vitorlával indulunk el 8-kor, kellemes szél fúj, 5 csomóval krajcolunk, szorítjuk a szelet. Frodóék fél órával később indultak, eleinte 4 csomóval haladtak, de amikor a szél gyengült, illetve negatív takkon kellett menniük, elegük lett a tötymörgésből: behúzták nagyon feszesre a vitorlákat, motort indítottak, és a cél irányába fordultak. Másfél órát vertek ránk, és még fél órával később is indultak... Mondtam Dénesnek, hogy biztos motoroznak, de ő csak hajtogatta, hogy nem, nem, azért mennek ilyen gyorsan és élesen, mert nekik új vitorláik vannak... Hát ennyit erről.
A kirakott fizetős bóják miatt nem mehetünk a parthoz közeli védett vizekre. Kissé távolabb kell horgonyt dobnunk, ahol nem vagyunk védve a hullámzástól. Így is meglátogat bennünket a Nemzeti Park őre sebes motorcsónakján, de csak kedvesen üdvözöl, és közli velünk, hogy legközelebb még távolabb horgonyozzunk, mert itt is tilos, vagy élvezzük a fizetős bóják egyikét.
Alattunk csak homok van, tele buckákkal, valamilyen féreg csinálhatja. Csak estefelé jelent meg egy barrakuda, más halat nem láttunk.
Warderick Wells Cay (Nemzeti Park), 2011. június 19.
Ma túrázunk a szigeten, bejárunk néhány tanösvényt (10-15.30-ig voltunk távol). A végén alig vártuk, hogy visszaérjünk a dingihez, és beugorjunk a vízbe lehűlni. A nap már nagyon elviselhetetlenül égetett. Távolban a két Golden Hind 31:
Víznyelők mindenütt a szigeten:
Egy bálna csontváza. A vízben úszó műanyag szemeteket is felfalta, azok ölték meg szegényt 1995-ben.
A sziget egyik dombja a hajósoké. Uszadékfákra felírhatja mindenki a hajója nevét, ittlétük dátumát.
Mi nem éltünk a lehetőséggel, mert sietnünk kellett, gyorsan jött a dagály, és a tengervíz bármikor elvághatott bennünket az ösvénytől.
Nem is beszélve a napról, ami égette a bőrünket, kiszárította a torkunkat. Vizünk már nem volt, a figyelőállomáson meg kellett újra állnunk, hogy megtöltsük a kulacsunkat. Beszélgettünk az egyik parkőrrel, engem főleg a cápák érdekeltek. Néha ideúsznak, amikor kajamaradványt dobnak a vízbe. De mondta, hogy nem kell tőlük félni...
Warderick Wells Cay (Nemzeti Park), 2011. június 20-21.
Sznorkelezünk, a tengerparton sétálunk. Már írtam, hogy a tengerfenék homok, de a térképen be vannak jelölve az elszórt koralltömbök, amik 4-5 m átmérőjűek, ezekhez csónakázunk el. A vízmélység 3-5 méter, ami Álminak különösen kedvező, mert imád lemerülni a fenékre. Csak az a baj, hogy mindent megtapogat, pedig vannak veszélyes korallok, szivacsok és halak is. Ezt a csillagot a hajónk alatt találta, ilyeneket láttunk a Nagy Bahama Padon is, csak akkor mind a vízben voltunk, és nem volt, aki fotózzon.
Ha nem lenne tiltva, lenne halebédünk minden nap. És egy hihetetlen nagy langusztát is találtunk.
Az időjárás-jelentéseket csak most kezdtük el újra hallgatni, mert már unjuk a helyet. Frodóék is hasonlóan gondolják, így megbeszéltük, hogy megyünk tovább.