Keveset vitorlázunk ma, ráadásul békés az idő. Tökéletes ráhangolódás ez Paliéknak a szárazföld után a tengerre. Minden évben velünk vitorláznak Melamphyrumon, így ismerik a hajót, a vitorlázást, a tengeribetegséget is.
Aigina déli partján, a Klima nevű öbölben horgonyzunk le. Míg mi strandolunk, Dénes vacsorára vadászik, sikerrel :)))
Muréna és fűrészes sügérek:
"Ízletes a muréna húsa, kóstolja meg, aki tudja." Tényleg nem rossz, de a fűrészes sügérek sokkal jobban ízlettek, a murénát túlságosan zsíros húsúnak találtuk. Nem volt igazi húsállaga. Megbeszéltük, hogy csak akkor vadássza Dénes, ha nem akad más.
Mai napra egy szárazföldi település, Sounio öblét néztük ki célnak. Itt magasodik Poszeidon templomának maradványa, amit az athéni Hephaisztosz templom építésze tervezett.
Így is lehet vitorlázni, ha békések a viszonyok:
Ennél jobb helyre nem is építhették volna Poszeidon templomát:
A horgonyzóhelyen folytatódott a móka:
Este még elsétáltunk a településre.
Reggel felsétáltunk a romokhoz. A horgonyzóhely Melamphyrummal, Álmi fotója:
Fotósunk munka közben:
A csapat:
És a templom maradványa, ez is Álmi fotója:
Strandoltunk még, utána vitorláztunk tovább Kea szigetére, ami nagyon közel van Sounióhoz. Egy tündéri kis öbölben horgonyoztunk le Koundourosnál, ami tele volt szélmalomházakkal.
Krisztát, miközben búvárszemüvegében nézelődve kiúszott a partra, megijesztette egy vadászatra induló muréna. Amíg mi strandoltunk és sétáltunk, Dénes fogott egy nagy fűrészes sügért. Mire visszaértünk a hajóra, már meg is pucolta Palival. Elfelejtették lefotózni. Ismét halat eszünk vacsorára :)
Maradunk. Annyira szép ez a hely, hogy szeretnénk minden házat egyesével megcsodálni. Koundouros nem igazi település. Nyaralók vannak itt zömében, szanaszét felépítve. A házakat az itteni kőzetből építik. Ha nem lenne a sok virág, vagy a kékre festett zsalugáterek, beleolvadnának a sziklás, kopár domboldalakba, mint ez az épület itt:
Koundouros másik jellegzetessége a sok-sok szélmalomház, amiből vannak fehérre meszeltek is.
Kea szigete alatt van Kithnos szigete. Ide vitorlázunk ma át. A Fikiada nevű horgonyzóhelyet válsztjuk. A térképrészlet róla:
A keskeny homokpad, ami elválasztja a térképen látható két öblöt:
Sznorkeleztünk, a homokpadon sétáltunk, utána Dénes felfújta a kenut, és a három fiú elevezett negyven perc alatt Merihas településre bevásárolni. Útközben egy halász odamotorozott hozzájuk, hogy segítsen. Lehet, hogy hajótörötteknek nézte őket?
Mi ezalatt Krisztával felkutattuk az öböl vízalatti világának minden zegét-zugát pipával és búvárszemüvegben.
Tipikus görög ház a homokpaddal összekötött félszigeten:
Álmi a mi segítségünk nélkül, kargumikkal kilapátolt a partra, majd vissza. Négy és félévesen most először.
Éjszakára jelezte az időjárás-előrejelzés, hogy erős nyugati szél várható. Ezért választottuk ezt a horgonyzóhelyet, mert ebben a szélben a hullámoktól védve vagyunk a homokpad keleti oldalán. Dénes mindig lemerül horgonyzás után, és ellenőrzi, hogy jól tart-e a horgony. Ha kell, belenyomja az aljzatba, vagy átrendezi úgy, hogy tartson. Így éjszaka magunk miatt nem aggódtunk. Ellenben az estére körénk gyűlt tucatnyi vitorlásnak mindnek csúszott az erős szélben a horgonya. Fent voltunk mind éjjel, mert figyelnünk kellett, nehogy valaki ránk csússzon. Jól tettük. Minden hajó felszedte a horgonyt és elmotoroztak, csak mi maradtunk az öbölben. Utána végre visszafekhettünk aludni.
Másnap vitorlázás közben (Bf. 6-os szélerő) ez a szép kétárbocos süvített el mellettünk:
Este Sifnos szigeten, Vathi-öbölben. Végre pihenhetünk az egész napi kemény vitorlázás után. Először verdás kártyaparti:
Utána a változatosság kedvéért a Verdák filmet nézik a fiúk (természetesen Álmi miatt).
