Ma 62 tmf-re lesz a horgonyzóhelyünk, ami hosszú menet. Az első 40 tmf-et 20, néha 28 csomóra fölerősödő félszélben tettük meg. Váltogattuk a génuát a fockkal, ki-be reffeltük a nagyvitorlát. Ingyen kaptuk a fedélzetmosást, igaz sós vízzel, és ingyen hullámfürdőztünk a kokpitban.
Ritkán látunk vitorlásokat ilyen közel a hajónkhoz. Ezt mindig fotózással ünnepeljük.
A maradék 22 tmf-re a szél teljesen elállt, a ronda hullámok megmaradtak. Motoroztunk és bukdácsoltunk. Ilyenkor mondja Álmi, hogy Bukdács urak vagyunk. Lehet, hogy átnevezzük a hajót, és ezentúl így szól majd a rádiós bejelentkezésünk: "This is sailing boat Bukdács úr, sailing boat Bukdács úr." A Melamphyrummal is sok gondunk van, de ez lenne csak az igazi! (Megjegyzés: következő hajónknak, amivel a Karib-tengert jártuk be, ezt a nevet adtuk, de hogy könnyebben érthető legyen rádiós bejelentkezéseknél, az angol megfelelőjét választottuk, így lett a hajó neve Mr. Frumble, aki mellesleg a Tesz-vesz város (The busy world) mesekönyv és rajzfilmsorozat egyik hőse is.)
Van még az ouzóból, amit Paliékkal vettünk. Egy-egy kortyot megiszunk, hogy fogyjon. Néhány korty után itt a sziklává változtatott csiga Dénes napszemüvegén keresztül:
Álmi mindig jókedvû, most annak örül, hogy mindjárt megérkezünk:
Álmi ablaka, amit ő dekorál a ragacsaival (amiket aztán napokba telt, míg leszedtem, úgy rászáradtak a napsütéstől):
Astipalea-ra már szürkületben érkeztünk meg, lehorgonyoztunk, ugrás a vízbe, aztán mély alvás.
Kora reggel indultunk tovább egy olyan szigetre, amire már régóta vártunk. Kár, hogy Krisztáék már nincsenek velünk, mert ez a hely nagyon tetszett volna nekik. Egy, most épp szundító vulkáni szigetről van szó. Több kráter is van a sziget közepén, amit meg lehet nézni, és ha nem is tör fel láva, de forró gőzökből, kénes gázokból, kénes kiválásokból akad itt bőven.
Ezen a napon 40 tmf-et kellett vitorláznunk, a tegnapi erős szeles viszonyok között. Reggel 7-kor indultunk, fél-, háromnegyedszélben száguldottunk reffelt nagyvitorlával, fockot, génuát váltogatva.
Beállítottuk a szélkormányt, így mindketten szabadok vagyunk, bár ilyen hullámzásban valahogy semmihez sincs kedvünk. Délelőtt még egész lelkes voltam, krumplit pucoltam, és sült krumplit sütöttem. Aztán már csak azon igyekeztem, hogy bent maradjon az a finomság.
Ezt a vitorlást figyeltük órák hosszat, végül lehagyott minket. Egy órával hamarabb ért a nisirosi Pali-öbölbe, mint mi. Dénes a biztonság kedvéért feljebb vitorlázott magasságot nyerni, mert a Navtex szélirányváltozást jósolt délutánra, ezért maradtunk le.
Amíg Álmi aludt, két nagytestû delfin jött mellénk. Ide-oda úszkáltak a hajó alatt, de nem virgonckodtak. Csináltam fotót, de csak a hátuszonyuk látszik ki picit, így nem is teszem fel.
És végre Nisiros szigetén, a Pali-öbölben. Az utolsó négy tmf-et motorozva tettük meg, mert elállt a szél. Nincs semmilyen szolgáltatás a stégen, pénzt nem kell fizetni a kikötőhelyért. Délután négykor már kint sétálunk a parton.
Balról az első hajó vitorlázott el előttünk, csináltam pár fotót róluk, este felmásoltuk nekik az USB stickjükre. Mellettük állunk mi.
Nisiros tehát egy aktív vulkán, csak épp most szundít kicsit. 1933-ban volt a legutolsó kitörés, előtte 1888-ban, 1873-ban stb.
Álmi itt talált életében először olyan köveket, amik pehelykönnyûek és furcsa szagúak voltak. Nagyon tetszett neki. Gyűjtött is néhány vulkáni tufát:
Tegnap este terepszemlét tartottunk, merre megy majd az ösvény a kráterek felé. Felfedeztünk rövidítéseket. Ezeken az ösvényeken hajtják a helyiek a kecskéket, birkákat, teheneket. Fél 8-kor indultunk, felkaptattunk Emborios nevű településhez (kb. 250 m szintemelkedés).
Álmit születése óta visszük túrázni, és mióta megtanult járni, egyre többet kellett a saját lábán mennie. Mivel Svájcban mindig a hegyekben laktunk, ez szinte mindig egy felmenetelt majd egy lejövetelt jelentett. Hogy ne kezdjen óbégatni, mindenféle célokat tűztünk ki neki menet közben. Mert valljuk be, mi értelme egy gyerek (sok felnőttre is igaz ez) számára csak menni, menni, elérni valami csúcsra, a kilátásban gyönyörködni, aztán menni tovább. Semmi. De ha útközben pl. elrejtünk dolgokat, és meg kell keresnie, máris egy szuper játék a túrázás. Így nevelődve mostanra erős kis combjai lettek, és nem volt nyafogás, hogy vegyük a nyakunkba.
Most a pásztorok ösvényein a kakaplacsnikat kereste, és a vándorbotjával megpiszkálta. Fárasztó menet volt, mert már ilyen korán is hőség volt. Fél órát pihentünk Emborios-ban, ami egy néhány házas település. Vittünk neki papírt, filctollakat, hogy bármikor rajzolhasson, ha már látjuk rajta az unalom jeleit.
A pihenő után elindultunk le a kráterekhez. Ez már kellemesebb menet volt lefelé haladva.
A nagyobbik kráter:
A kráterbe vezető úton:
Milyen aprók vagyunk:
Forró, kénszagú gőzök törtek fel a lyukakból. Álmira nagy hatással volt, azóta is mindig a kráter melegéhez hasonlítja a meleget. ("Ugye épp olyan forróság van, mint a kráterben?!" - szokta kérdezni.)
Hogy mennyire forró?! Nagyon! Ezért a fotóért kis híjja, hogy elevenen meg nem sültem. Csak egy pillanatra lehetett a lyuk mellé guggolni, a következő pillanatban már ugrottunk is el mellőle.
Káprázatosak a kénes kiválások!
Japánban sok vulkánnál jártunk, néhány kép itt.
A másik kráter:
Visszafelé felülhettünk egy turista buszra, ami a kráterekhez vitte a turistákat. Fél 1-re értünk vissza a hajóra. Álmi jól bírta a meleget és a sok-sok kilométert.
7.15-kor indultunk, Bf. 4-5 a szél végig, a hullámok miatt megint Bukdács úr a hajó.
Már közel vagyunk. Az átjáró jobb oldalán Simi szigete, balra egy apró sziget. Az átjáróban 4 m a vízmélység:
Átjutottunk:
15.30-kor már kikötve áll Melamphyrum Simi sziget Simi településén, a városi kikötő partfalánál.
Simi az utolsó görög szigetünk. Ezen a gyönyörû helyen búcsúzunk el a görög szigetvilágtól, mert lejárt az egy hónap. Ennyit tartózkodhatott gibraltári regisztráció alatt vitorlázó hajónk a görög vizeken :(
A partra kilépve velünk szemben csendes utcai árusok ücsörögnek behúzódva az árnyékba. Sok standon tengeri szivacsot árulnak. A 18-19. században Simi és egy másik sziget, Kalimnos volt a szivacsvadászat központja. Évente hajók százai vitték el szerte a világba az itt halászott szivacsokat. Napjainkban csak néhány hajónyi szivaccsal lehet számolni. Az okok közé sorolják a csernobili katasztrófát, és az Égei-medencében megnövekedett vízhőmérsékletet.
Borzasztó meleg van, így az első dolgunk az, hogy megtudjuk, hol lehet fürdeni a tengerben. Itt a város kellős közepén nem is reméltük, hogy 3 percre van a hely, ahol állítólag biztonságban lehet strandolni. Egy parti étterem épített itt ki fürdőzőhelyet. Az emberek ettek, úsztak, napoztak, majd visszaültek a székükbe. Jópofa, és nekünk most nagyon jól jött. (Megj.: A bejövetelkor készült képen a templomtól jobbra, a napernyős étteremnél.)
Az öböl jobb oldalán álló hajók közül a sárga foltos a mi hajónk (a kokpit napponyvája). Ha a hajónktól balra elindulunk, megyünk, megyünk, átmegyünk a háromlyukú hídon, és jobbra sétálunk a zöld fák alá, akkor a hajóhoz legközelebb eső játszótérre jutunk. Álmos miatt minden településen muszáj felkeresni a játszóteret.
Egy órát hagytuk a helyi gyerekekkel fogócskázni. Felváltva maradtunk Álmi mellett. Míg én fotózni mentem, Dénes se unatkozott, mert egy verekedő társaságot választott szét.
Ezt a napot még itt töltöttük. Délelőtt átsétáltunk Pethi-öbölbe, strandolni. Pali-öböl Nisiroson, Peti-öböl Simin, igazán könnyen megjegyezhető nevek :)
Melamphyrumon:
Körbevesznek minket a színes neo-klasszicista házak, a település fő jellegzetességei. Simi is, mint csaknem az összes görög sziget, terméketlen, sziklás, a föld adta lehetőségekből megélni nem tudó sziget. 1512-től 1912-ig háborítatlan török uralom alatt éltek itt az emberek, és állítólag jól. A törököknek építettek gályákat, és jelentős adókedvezményben részesültek. A leglágyabb és legnagyobb szivacsokkal adóztak, amik a szultánok háremeibe vándoroltak. A 19. század végére jól meggazdagodott simi lakosok építették ezeket a színes villákat, amiknek többsége felújítva áll.
A Tengerészeti Múzeum:
A Feta sajt dobozát sok helyen használják virágtartónak. (Megj.: Majd Törökországban is találkozunk velük).
Búcsúzóul egy könnyen megjegyezhető luxusjacht:
Holnap irány Törökország!