2011. márc. 30. - ápr. 4. Guadeloupe, Pigeon Islands, Les Saintes, Terre de Haut sziget
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
márc. 30. Pigeon
Reggel a fiúk vizet hoztak a strandról, míg én a túráról vizesen visszahozott sátrat, hálózsákokat, matracokat, ruhákat, hátizsákokat, stb. csipeszeltem ki. Utána átevezett velünk Dénes a Pigeon-szigetekhez. Pár napja már snorkeleztünk itt, de most kikérdezte Dénes a parti kajakkölcsönzős srácot, hol vannak a legjobb helyek. Persze ezeket a műhelytitkokat nem adják ki csak úgy, a srác is azt hitte, hogy most készülünk kajakot bérelni. Megtudtuk hol keressük Cousteau bronz mellszobrát 12 m mélyen a víz alatt, hol vannak a nagy halak és a szép korallok.
Először Cousteau mellszobrát kerestük meg. Dénes lemerült 12 m-re, megsimogatta a mellszobor fejét, megveregette a vállát, aztán feljött hozzánk, és pezsgőfürdőztünk a búvárok felszálló buborékaiban. Néztük a kezdő búvárokat, akiknek nem sikerült palackkal lemerülniük a vezető biztatása ellenére se a szoborhoz. Láttunk egész nagy halakat és hordószivacsokat. Hordószivacsfotó egy prospektusból:
Sétáltunk a nagyobbik szigeten, megnéztük a vitorlázóknak kitett sárga bójákat, beúsztunk hozzájuk, mert állítólag itt voltak a nagyobb halak, persze nem voltak nagyok, csak sokan voltak, várták a turista hajókat, akik etetik őket. Láttunk szépia csapatot és egy kis teknőst.
Visszaevezett Dénes a hajónkhoz, ott beugrottunk a vízbe és úszkáltunk a hatalmas teknősökkel.
Délután séta, strand, internet. Maradunk még egy napot, mert várjuk Áronékat, (a földkerülő Méder Áront http://www.meder.hu), akikkel itt beszéltünk meg holnapra találkát.
Ilyet csak a francia szigeteken láthat az ember:
márc. 31. Pigeon
Délelőtt séta, bevásásárlás, strand, délután strand, mangógyűjtés a parton. Áronék olyan 5 körül jöttek meg. Míg Viki és Miki elpakolták a hajót, zuhanyoztak, addig Áron átúszott körülnézni, beszélgetni. Frissen szedett mangóval kínáltuk, Álmi pedig rögtön hozta a legújabb rajzait:
Az estét a Lullaby-on töltöttük. Viki, Miki főztek, Áronnak jutott a végén a mosogatás. Álmi a vendégkönyvbe rajzol:
Vittünk át mangót, amit Miki nagyon ügyesen felszeletelt héjastól, és csak ki kellett kanalazni belőle a mangó húsát. Vendégeknek mostantól én is így fogom tálalni a mangót. Ezzel a kulturált módszerrel nem lesz tele a fogak köze mangórostokkal, amiktől fogselyem nélkül hiába próbálunk megszabadulni. Áron át is rádiózott még a vacsora előtt, hogy vigyek neki fogselymet. Plussz, nem fog az arcunkon csurogni a ragacsos mangólé. De mi a hajón továbbra is a helyiek módszerével esszük, mert úgy olyan élvezetes, és imádjuk a nagy magról lecsócsálni a falatokat. Álmi hozott bort is vendégségbe, saját terméséből készült:
Álmi beszélgetés közben elaludt, éjfélkor visszamentünk a hajónkra. Holnap mind korán indulunk, Áronék megállnak Basseterrénél, hogy Vikiék megnézzék a fővárost, mi egyből a Saintes-ekhez vitorlázunk, ahol majd újra találkozunk.
Áronékkal egyidőben jött egy francia katamarán is, akiket ismerünk St. Barts-ról. Akkor ezt a fotót elfelejtettem feltenni, ez még ott készült. A kisfiú, akik egy kis kacsát húz maga után:
ápr. 01. Pigeon - Les Saintes (35 tmf)
Áronéktól hatkor búcsúztunk, mi fél hétkor szedtük fel a horgonyt. Útközben rádióztunk, Áron megkapta április elseji bolond tréfánkat... "A hajó orrán láttunk egy repedést, ahol a horgony lóg." "Oké, Roger, Roger, vettem, megnézem." "Hol is van pontosan, mert én nem látok semmit?" - jött vissza Áron az orrból.
Mivel Bukdács úron nincs szélmérő, mindig tippeljük a szélerőt. Mára 20 csomót tippeltünk, erős befújásokkal. Áronék mondták este, hogy tartós 22-26 csomó fújt, és mértek 38 csomós befújást is. Negyed szélben, két méteres hullámokban vitorláztunk, dőltünk, ahogy ilyenkor lenni szokott, kaptuk a fröccsöket. Nem vettem be Stugeront, és míg lent meséltem Álminak, éreztem, hogy egy falat somlói galuskát se bírnék most lenyelni, ha valaki megkínálna vele. Ebben mérem már réges rég, hogy mennyire vagyok rosszul. Miki, aki egyébként tengerész, első tisztként szolgál, adott egy tippet olyan esetre, ha már a hányásig eljut valaki. Ilyenkor harapjon rá az illető egy szelet citromra, hagyja a szájában, feküdjön le, és remélhetőleg jobban lesz. A hányásig nem hagytam magam eljutni, mert nem volt citrom, meg egyébként se szeretek hányni, helyette gyorsan felvettem a fülhallgatót, és zenét hallgattam. Ez az én tökéletes módszerem. Közben az ajtóból készítettem a fotókat:
Délután háromkor már horgonyon ebédeltünk. Vártuk Áronékat, akik úton voltak Basseterréből. A Saintes-ek Guadeloupe-tól délre fekvő apró szigetek egy kupacban, és Guadeloupe-hoz tartoznak. Igazából nincs itt semmi, na jó, van egy Napóleon nevű erőd az egyik dombon, egy lesőtorony egy másik dombon, és néhány öböl, ahol lehet strandolni. Van egy butikokkal teli utcácska, ahol vásárolhatnak, akik átkompoznak egy napra Guadeloupe-ról. És van a vízben, ahol horgonyzunk, egy elsüllyedt komp, amit meg is nézünk búvárszemüveggel.
Egy hatalmas trimarán, aminek előttünk van a bójája:
Mikiék 5 körül érkeztek meg, 7 körül már kint sétáltunk a parton. Felsétáltunk a Napóleon erődhöz, ami persze zárva volt már, fagyiztunk a téren, Áron csajozni tanította Álmit. A mai tanítás arról szólt, hogy nem bokszolni kell a lányokkal, hanem mondani kell nekik, hogy "je t'aime" és gyorsan puszit adni.
ápr. 02. Les Saintes, Terre de Haut
Álmit reggel átvittük Áronékhoz, mi kimentünk a partra, ők kicsit később jöttek. Már tegnap Álmit tanították a motoros dingit kormányozni, ma jött a folytatás:
Viki és Miki megnézték az erődöt, mi rögtön a sziget legszebb pálmafás strandjára sétáltunk, a Pompierre beach-re. Vittük a machetét is, amit még Marathonban kaptunk Attilától, és kókuszgyűjtésre indultunk.
Mire Vikiék megjöttek, már volt elég aprítanivaló.
Álmi bemutatót tartott a többieknek, aztán Viki kapta meg a machetét. Utána sorra mindenki felvágta a magáét.
A parton minden asztal foglalt volt, és ebédeltek a családok. Egy nagy család jött épp, látták biztos, hogy mi csak beszélgetünk az asztal körül, és lassú offenzívába kezdtek. Cserébe kaptunk a finom ebédből, ami tésztagombócokból, krumpliból és rákból állt. Mikinek nagyon ízlett:
Délután Lullaby elvitorlázott, nekünk viszont maradnunk kellett, mert hétvége van, zárva a hivatal, nem tudunk kijelentkezni az országból. Ezt jól elszúrtuk. A pilotkönyvben benne volt, de el se olvastuk, mert eddig mindenhol ki lehetett jelentkezni szombat délelőtt, de itt pont nem...
Estefelé kimentünk a partra és fagyiba fojtottuk bánatunkat, hogy elmentek. Álmit bevették a helyi focicsapatba, a kiszámoló alapján ő lett az egyik kapus, aki az első félidőben a lámpaoszlop környékén rohangált, aztán kaput cseréltek.
ápr. 03. Les Saintes, Terre de Haut
Vasárnap van, korán elmegyünk túrázni, strandolni. Felsétáltunk a 300 m magas dombra, ahol a lesőtorony áll:
Pain de sucre, cukros kenyér. A kerek formájú sziklának ez a neve:
Franciául Corossol, angolul Soursop. Még Deshaies-ben (Déeben) fotóztam le a fát a gyümölccsel, fogalmam se volt akkor, hogy mi ez. Most a boltban láttunk belőle készült gyümölcslét, kipróbáltuk. Nagyon érdekes, különleges, hűtve vettük, így épp megbírtuk inni.
Délután visszaeveztünk a hajóra, még épp időben, mert észrevettük, hogy a szomszéd dingije eloldódott és sodródik elfelé. Dénes visszavitte nekik, amiért nagyon hálásak voltak, mert ők persze nem vették észre.
ápr. 04. Les Saintes, Terre de Haut
Reggel kijelentkeztünk, de maradtunk még ezen a napon. Újabb öblöket fedeztünk fel, de a legjobb tényleg a Pompierre. Itt strandoltunk, snorkeleztünk. Vittük a machetét és gyűjtöttünk frissen lehullott kókuszokat. Mind felvágtuk és kiittuk a lét, egynek megettük a húsát is. Most elegünk van egy időre a kókuszból. Délután Álmi lerajzolta, ahogy az elsüllyedt komphajónál snorkelezünk:
A piros alakok a pálmafán majmok:
