(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
Dénes 10 órát aludt egyhuzamban, rápihent az újabb átkelésre. 7-kor indultunk, szélcsend délig, motorozás. Utána is csak épp annyi fújt, hogy 3 csomóval haladtunk (motorral 4-4.5). Hullámzás alig volt, látszik is a képen milyen nyugodt a víz.
16.00-kor még csak 30 tmf-ön vagyunk túl a 100-ból. Én a honlapot szerkesztettem lent, Álmi kint pacsázott a fürdős dobozban, Dénes vitte a hajót. Motorozáskor és gyenge szélben nem használható a szélkormány. Van autopilot ezekre az esetekre, de edzünk a Szuezi-csatornára, amikor majd két napot kell végigmotorozni egy kísérő társaságában, és nem lehet autopilotot használni. De hol van az még :). Ebédre ciprusi halloumi sajtot ettünk vajas kenyérrel, paradicsommal és török édességekkel.
Míg Álmi aludt, hallgattuk a Gabitól kapott Dekameront, Lukács Sándor mesélte. A harmadik történet után már zsongott a fejünk a sok pajzán históriától. Hál'istennek a közelünkben vonult el egy delfincsapat, kicsit kikapcsolódhattunk. Nem úsztak oda hozzánk, de ez a kismadár több, mint egy órát utazott velünk. Csak akkor repült el, amikor a hajó orrában a horgonykamrából elővettem a zuhanyt.
Este 8-kor már sötét van, addig virslifőzés, ágyazás, készülődés az éjszakai menetre. Magunknak most először a főkabin padlójára ágyaztam, itt mozog legkevésbé a hajó. Álmi az orrkabinba került, ott is jól alszik. Nem akartuk, hogy alvás közben zavarja a folyamatosan bekapcsolva tartott VHF rádió. Figyelnünk kellett, mikor szólít meg bennünket az izraeli- vagy a libanoni haditengerészet vagy egy ENSZ hadihajó.
Este 9-kor már csak 1 csomóval haladtunk, vitorlák le, motor be. Ebben a pillanatban delfinek úsztak át a hajó alatt, épp a propeller közelében. Szerencsére megúszták. Egy teherhajó jött sokáig a közelünkben, kicsit elfordultunk az útirányunktól, mert úgy nézett ki, hogy keresztezzük egymás útját. Éjfél felé felhúztuk a vitorlákat. Fokozatosan erősödik a szél. Először még csak 3 csomóval megyünk, majd 4, 5 végül 6 csomó a sebességünk (végig negyed-, félszélben megyünk jófelé). Reffelésen gondolkodik Dénes, mégiscsak éjszaka van, igaz tiszta az ég, semmi jel nem utal vihar közeledtére.
Hagytuk végül, olyan szépen vitte a hajót a szélkormány. Hallgattuk, ahogy az izraeli haditengerészet és az ENSZ hadihajók sorra szólítanak meg hajókat. Honnan jön, mikor indult, milyen idő szerint, kik vannak a fedélzeten, mi a rakomány, mi a cél. Mindenféle hajós adatra kíváncsiak voltak. Néha az OscarCharlie-t (OC) is hallottuk, ez a libanoni Navy. Figyeltük GPS-en a koordinátánkat, ez alapján szólították a hajókat. Ránk egyelőre nem volt kíváncsi senki.
A szél megmaradt reggel is, ennek nagyon örültünk. A hullámzás erősebb lett, de még elviselhető. Reggel 7 körül mi kerestük rádión OscarCharlie-t. Valószínű, hogy elfelejtették a kérdezősködés közben, hogy egy vitorlás vagyunk, mert azt kaptuk parancsba, hogy menjünk egy Beirut közeli ellenőrzőponthoz, ott hívjuk őket újra. Dénes mérges lett, mert a célunk, Jounieh Marina 15 km-re Beiruttól északra fekszik a tengerparton. Plusz mérföldeket sóztak ezzel a nyakunkba, ráadásul irányt kellett változtatnunk, és a 4-5 csomóról lelassultunk 3-ra.
Egy óra múlva hívott OC, kérdezte a sebességünket, mondtuk 3 csomó és hangsúlyoztuk, hogy vitorlások vagyunk, vitorlázunk. "Oké. Menjenek egyből a Jounieh Marinába." Na végre! Boldogan változtattunk irányt, és felhúztuk a libanoni zászlót a sárga zászlóval együtt (ez jelzi, hogy még nem jelentkeztünk be az országba).
11 körül megérkeztünk Jounieh-be.
Nagyon tetszett a magas, erdős, párába vesző hegyvonulat és az előtte eltörpülő hatalmas emeletes házak látványa. A kikötőnek volt egy bejelentkezési stégje, már jöttek is segíteni. Ami meglepett bennünket, az a kikötő bejáratának két oldalán elkerített fürdőző terület, és a parton fürdőruhában sétáló nők, férfiak. Úgy látszik Jounieh keresztény település lesz.
Azonnal mentünk az irodába, kellemesen elbeszélgettünk a kikötőmesterrel, aki sok-sok évet tanult, majd dolgozott Spanyolországban. Egyszeri 50 $-t fizettünk a hajóért az imigration officernek, elvették az útleveleinket, és kaptunk helyettük egy egy hétre szóló ingyenes land permitet, ezzel utazhatunk Libanonon belül, amit hetente újítani kell. Kikötődíj 3 hétre 120 $ (1000 Ft/nap). Benne van a gyerek- és felnőtt úszómedencék használata is. Van játszótér, teniszpálya, étterem. Bolt nincs a közelben, mosoda se :((. Ezek között a vitorlások között kaptunk helyet.
A kikotoben azonnal megismerkedtunk a helyi, szomszed hajosokkal. Kerdezgettuk oket a polgarhaborurol, a 2006-os izraeli bombazasrol. Az egyik no, belga es libanoni szulok gyereke, libanoni ferje miatt elhagyta Belgiumot, ahol a szulei, testverei elnek. Harom gyereke van libanoni ferjetol, 10,12 es 14 evesek. A 2006-os bombazasok alatt atautozott veluk Sziriaba, Damaszkuszba a repterre (Libanonban lezartak a reptereket), es feltette oket egy belga jaratra. Nem tudta, hogy viszontlatja-e oket. Ket honapig a noverenel voltak a gyerekek, ott jartak suliba. Utana visszakerte oket. Mondta, hogy szornyu volt, de legalabb a gyerekeket biztonsagban tudtak. (Libanon rovid tortenelme elolvashato a hu.wikipedia.org oldalan. Remelem ez a cim, most nem tudom leellenorizni.) Vagy itt atkopizva csak a szoveg: Libanon tortenete.
A hoseg elviselhetetlen, ugyanaz mint Cipruson. Para es 35 fok arnyekban. Elelmiszerbolt nincs a kozelben, es a nagy meleg miatt napkozben nincs is kedvunk elmenni vasarolni. Huto nincs a hajon, igy kicsit nehez a kaja hutese, magyaran nem lehet huteni. A jegen tarolas se megy, fel nap alatt vege a jegnek. A kikotoben hasznaltuk az uszomedenceket es a jatszoteret.
Mivel nincs mosogep a kikotoben, es a kozelben sincs mosoda, ujra kezzel kell majd mosnom :(((. Viz van delelott 8-12 es delutan 5-6 kozott. Ivoviz pedig du. 5-6 kozott.
Jounieh-ben szinte csak keresztenyek elnek, nem lattunk egy mecsetet se, csak kereszteny templomokat. Muezzint se hallunk, szerencsere :)). Beirutban mar van mindenfele vallas, felekezet (siitak, szunnitak, druzok, mindenfele keresztenyek).
Fizetni libanoni fonttal vagy amerikai dollarral lehet. 1 dollar 1500 lf, igy konnyu nekik atszamitani. A boltokban a blokkon is ott van dollarban a vegosszeg. Vissza csak libanoni fontot adnak. Internetezeshez vettunk egy 5 oras kartyat, ezzel lehet internetezni a kikotoben a hajotol nem messze a laptoprol a wireless-el, de ba-ro-mi lassu. Nincs is kedvunk ezmiatt.
A mi jachtkikotonk mellett van a katonai kikoto, elotte az uttesten autolassito akadalyok, katonak strazsalnak az utcaban. Ez egyebkent egy elit hely itt. A kikotobe jarnak a gazdagok teniszezni, uszni, a tengerben furdeni, es van egy etterem is. Kint az utcan pedig folyik a sportelet. Van egy szeles jarda mindket oldalt, 300 m hosszu, uzletek nincsenek, csak ket-harom kavezo, a katonai kikoto, a mi kikotonk, egy nagy jatszoter es egy kereszteny sziklas-vizeseses park, ami penzert latogathato. Ebben az utcaban gyalogolnak sportoltozetben fel-ala az emberek. Minden korosztaly. Neha futni is latunk egy-egy embert.
A 300 m utan mar jonnek a butikokkal teli szuk utcak, nagy autos forgalommal. Itt setalunk este, mikor mar nem lehet tovabb tologatni a bevasarlast. Sotetedeskor folyik az elet az utcakon, a jatszoteren. Talaltunk egy hatalmas jatszoteret, ott ert veget sotetben a napi programunk. Erdekes volt latni, hogy a csaladok azsiai, afrikai babysittereket tartanak, es a gyerekek mennyire el vannak kenyeztetve. Almi is csak 9-10 kozott kerult agyba, amig itt eltunk. A meleg miatt nem lehetett kibirni a hajoban. Este 10-re is csak 32 fokra ment le a hajoban a homerseklet. Mindig sietnunk kellett vissza a setabol, mert a zuhanyzot 9.30-kor bezartak.
A belváros sétálóutcája (nem a sportsétány) és a hétvégi esküvői tűzijáték:
Ugy terveztuk, hogy Denes irja a cikket a munkahelyere, kozben utazgatunk Libanonban, es atbuszozunk Sziriaba is. De a kibirhatatlan meleg miatt nem ment neki a munka. Igy penteken es vasarnap is bebuszoztunk Beirutba, Libanon fovarosaba varost nezni. Szombaton pedig egy hires cseppkobarlangot, a Jeitta-barlangot neztuk meg.
Mi a helyi kozlekedest hasznaljuk minden orszagban, igy itt is. Itt ez minibuszt jelent, ugyanaz, mint Albaniaban (iranytaxik). Ezeket le kell inteni, de altalaban amint eszrevesznek, mar messzirol dudalnak. Megmondjuk a vezetonek, melyik varosreszbe akarunk menni Bejrutban. O is megmondja hova megy, jo-e nekunk, vagy sem. 2 dollar kettonknek, nevetseges osszeg. (Almiert nem fizetunk. Ezt sokszor mondani kell, hogy csak kettot fizetunk, mert kulonben van aki haromert ker penzt). Beirutban van helyi busz, lehet service taxival is utazni. Ez azt jelenti, hogy a taxis ilyenkor olcsobban visz, de felvehet mas utasokat is, igy lassabb a celbajutas.
Beirut, Dora, ami egy fontos átszállóhely. Hmmm... Az óriásplakátokon nők. És nem a muszlim előírásoknak megfelelően vannak felöltözve...
Az 1975-1989-es polgarhaboru alatt, ami a muszlim- es kereszteny lakossag kozott zajlott, valamint a 2006-os izraeli bombazasok alatt ugy szetlottek Beirutot, hogy teljesen ujja kell epiteni. Az ujjaepitesek alatt feltartak sok okori romot.
Beirutban sok negyedben setaltunk, pl. egy a Hezbollahot tamogato negyedben is. Mindenutt a siita Naszrallah kepe nezett rank.
Epp valami demonstarciora keszulodtek, gyorsan elslisszoltunk, vissza a katonakkal, tankokkal orzott, mar felujitott, belvarosi puccos keruletbe. Itt van a parlament, sok feltart okori romai rom, sok kereszteny templom, mint pl. Sarkanyolo Szent Gyorgy temploma, kapucinus templom. Korulottuk mecsetek. Ebbe a negyedbe csak katonai ellenorzesen keresztul juthatunk be.
A gyalogos kozlekedes olyan kalandos, mint Albaniaban vagy Olaszorszagban. Gyalogatkelokre nem pazarolnak festeket, lampakat. Ha van, akkor se a gyalogosnak van elsobbsege, ha lelep a jardarol. Rendoroket nem lattunk, csak katonak vannak mindenutt es tankok, homokzsakok, szogesdrotok. Allitolag 2009-tol kotelezo lesz a biztonsagi ov hasznalata, ill. odafigyelnek majd a gyorshajtasra. (Sziriaban is majd ilyen kozlekedest tapasztalunk. Egyszer egy katona meg akarta allitani a buszunkat, a buszsofor lassitott, ordibalt egyet a katonaval a hangvetelbol itelve, aztan ment tovabb.)
Hiaba a sok szetlott haz, a tankok, a katonak az utcakon, Beirut tele van elettel, zsufoltsaggal, kaosszal. Par ora seta utan bemenekultunk egy ketszintes, tiszta, csendes, nem forgalmas, legkondis, csirkes etterembe. Eleg volt az autok dudalasabol, a melegbol, a millio ember kerulgetesebol, a sok szetlott haz latvanyabol.
A Bejruti Amerikai Egyetemnél:
Persze akad nehany szep hely a fovarosban, pl. a felujitott belvaros, vagy a Bejruti Amerikai Egyetem nyilvanos parkja. Ide is katonai ellenorzes utan lephettunk csak be. Gyonyoru egyetemi epuletek, buja zold, tiszta parkok. A Nemzeti Muzeum is nagyon tetszett. Levetitettek egy filmet, hogy hogyan vedtek a muzeumi muemlekeket a polgarhaboru alatt. A szarkofagok kore betonbunkereket epitetettek, a mozaikokat befoldeltek, de egybe igy is beletalat egy 20 cm atmeroju golyo. A kisebb targyakat levittek a pincebe, de az egy csorepedes miatt beazott es sok ertekes muemlek tonkrement. A muzeum az elsok kozott szerepelt a helyreallitasi munkak soraban.
Szombaton megneztunk egy kozeli cseppkobarlangot, a Jeitta-barlangot (Jeitta Grotto), fantasztikus volt. A belepo magaba foglalta a barlang bejaratahoz a felvonozast kis kabinokban, aztan a felso barlangot gyalog jarhattuk be, oriasi termek, mindenfele alaku cseppkokepzodmenyekkel (Japanban voltunk egy teljesen hasonlo meretu, kinezetu cseppkobarlangban az Akiyosidai NP-ban Honshun), utana nyitott szerelvenyekbol allo auto vitt el a lenti barlanghoz, ami tavasbarlang volt. Itt csonakokkal vittek bennunket vegig nehany termen. (Az also barlangot 1836-ban fedeztek fel, 1956 ota latogathato, felsot 1958-ban fedeztek fel, 1969 ota latogathato.) A Lonely Planet irta, hogy nem lehet fotozni. Nem gondoltuk, hogy a kornyezete olyan szep lesz, ezert nem vittunk fenykepezot. Most csak a prospektus kepeit orizzuk errol a gyonyoru helyrol.
Ma a medencéknél kipihentük az előző három napot, és összepakoltunk egy pár napos szíriai kiruccanáshoz.