USA, Florida, Marathon a Keys-eken, lakást béreltünk, megkezdte Dénes a vitorlás kitakarítását, 2010. jan. 25-31.
jan. 25. Marathon a Keys-eken
Kijelentkeztünk a Quality Inn motelből, és leautóztunk a Florida Keys szigetlánc egyik szigetére, Marathonba. Szakadt az eső végig az úton, de érkezésünkkor elállt. Ha hinnék a jelekben, akkor ennek most nagyon örültem volna, és talán könnyebben kezelem az apartmannal való találkozásunkat. A 100-as utcában volt a ház, aminek az alsó szintjét kaptuk meg február végéig 1200 $-ért. Tudtuk, hogy az amerikaiak takarítatlanul adják ki a lakásokat, és így is kapják vissza, milyen hülye rendszer, de ez a tudás sajnos nem vértezett fel. Koszos, szemetes volt az egész lakás, nem volt rendes ágy, csak szivacsok, ami nem lenne baj, de dohos volt mind. A férfit nehezen értettük, mert koraszülöttként jött a világra, és ezért sajnos beszédhibás mind a mai napig.
Már egyébként is sokkban voltam a hajónk lepukkant állapota miatt, de hogy egy tiszta fekhely nincs az "otthonunkban", és estig már csak 2-3 óra volt hátra, hááát nagyon megviselt. Álmi szerencsére elfoglalta magát a lakás, a kert felfedezésével, elővette a kis járgányait is, míg mi felmostuk a szobákat, bedobtuk a teraszon álló mosógépbe (ez valami csoda, hogy van, és van szárítógép is mellette) az ágyterítőt, kitakarítottuk a fürdőszobát, majd elindultunk vásárolni a közeli KMart szupermarketbe. Paplanokat, párnákat, huzatokat, lepedőket vettünk, műanyag dobozokat szekrénynek és ennivalót.
A kert:
jan. 26. Marathon a Keys-eken
Takarítunk tovább, vásárlás újra. Nagyok a távolságok a bolt és a lakás, illetve a hajó és a lakás között, de a kocsit nem tarthatjuk meg a bérleti díj miatt. Ellátogatunk a bicajkölcsönzőbe, ahol 3 bicajért 300 dollárt kérnek február végéig. Megnézzük az interneten (a főbérlő megosztotta az internetét) a hirdetéseket, és a legutolsó szigeten a Keys-eken találunk használt bicajokat. Egy bicajszerelő árulja őket. Sikerül mindhármunknak megfelelőt kiválasztani, hármat 225 dollárért. Álmi örömtáncot lejt, mert egy vagány chopper bicaj jutott neki. Nekünk, felnőtteknek egy-egy mountain bike.
jan. 27-28. Marathon a Keys-eken
Elbúcsúztunk a Mazdától, ami három hetet töltött velünk. A hajón Dénes nekiesett a kabin padlója alól (bilge) és a motortérből kitakarítani az olajos és egyéb tartalmú trutyit. Nem volt rá elég egy nap.
A kikötőben (Coco Plum Dr. utcában) a mangróvefákon zajlik az élet. Zöld leguánok mászkálnak, sütkéreznek az ágakon. Látunk narancssárgákat is, ezek az ivarérett hímek.
Álmi még Melamphyrumon megkapta egyik fényképezőgépünket, ami fantasztikus ötlet volt, mert egy nagyszerű szórakozás, elfoglaltság lett neki is a fényképezés. Azóta mindent megörökít, az ő képeiből is bekerül néhány a beszámolóinkba, most ezek:
Coconut (kókuszdió), a fehér kutya lelkes játszótársa lett Álminak. Még fiatal, jól tűri, ahogy Álmi bánik vele. Stacy és Pat, a kikötő üzemeltetői a kutya gazdái. Egy lakóhajón laknak a kikötőben, ami a mi hajónk előtt áll. Hamarosan Álmi mindennapi vendég lesz a hajójukon. A nagyképernyős tévéjükön nézheti a mesefilmeket, miközben Pattel földimogyorót rágcsálnak. (Az amerikaiak tényleg odavannak a peanutért (földimogyoró), minden formában imádják, a mogyoróvaj mindenkinek ott van a bevásárlókosarában.) Stacy-vel pedig számítógépes játékokat játszanak majd az irodában. Hol csak egyedül, hol Stacy ölében ülve együtt.
Egy másik pár is itt lakik a kikötőben egy lakóhajón:
Korallok:
A lakásban elkezdtük a betűtanulást, de a repcsihajtogatás és a reptető verseny sokkal szórakoztatóbb, mint a betűfelismerő játék. Dénes szeretné, hogy mire elindulunk a hajóval, addigra már tudjon olvasni Álmi, hogy ez is egy újabb időtöltés legyen neki az unalmas vitorlázások alatt.
jan. 29-31. Marathon a Keys-eken
Dénes programja minden nap még mindig a padló alatti bilge és motortér takarítása. Mi Álmival eltekerünk a Winn-Dixie-be vásárolni, Dénesnek viszünk ebédet, játszótereket keresünk, leguánokat figyelünk, tanuljuk az ABC-t, és sokat játszunk.
Kidobta Dénes az egyik ülés alatti kakatankot, ami az USA-ban kötelező, ha van angol WC is a hajón. Alatta kibírhatatlan bűz és dzsuva fogadta, centinként kellett vele megküzdenie. Hogy legalizáljuk a vécéhasználatot, vennünk kellett egy kémiai vécét arra az esetre, ha az amerikai vizeken ellenőrzést kapnánk a hajóra. Az USA-ban a kikötőkben megoldották a kakatankok kiszivattyúzását, ingyenesen elvégezhető. De az USA-n kívül már nem. Mivel egy ilyen tank 3 ember esetén két nap alatt megtelik, kétnaponta el kéne hagynunk a horgonyzóhelyet vagy kikötőt, hogy eltávolodjunk pár mérföldre a parttól és kiürítsük, azaz beleeresszük a vízbe a tanknyi szennyvizet. Ezt biztos, hogy nem fogjuk csinálni. Ha valakinek kell valami, azt azonnal beereszti a WC-n keresztül a vízbe, amit aztán az áramlás elvisz.
Van egy hatalmas kikötő Marathonban, ott árul egy hajós walker bay dingit vitorlával. Megvesszük. Ezzel tudunk majd kievezni a partra, amikor horgonyzunk.
Hajós börze volt a kikötőben, és 2$-ért miénk lett egy nagyerejű porszívó :-)
Még Miamiban találtunk egy kosárlabdát egy mély árokban. Valahogyan sikerült megszereznie a fiúknak, azóta vadásszuk a kosárpalánkokat.
