USA, Florida, Marathon a Keys-eken, folytatjuk a hajó átépítését, új helyre költözünk, 2010. márc. 1-20.
Február végéig béreltük a lakást, így az utolsó napok szálláskereséssel bonyolódtak. Végül egy hiper-szuper motelt találtunk a hajótól 5 perc bicajozásra (Bonefish Motel). 1600 $ egy hónapra az amerikai konyhás lakrész:
A hajóból az összes ágyszivacsot kihajintottuk, és az interneten rendeltünk új szivacsot, amit mi vágtunk méretre, én pedig varrtam hozzájuk levehető huzatokat. Ehhez egy használt varrógépet vettünk, szintén a neten. Szükségünk lesz rá, mert sok varrnivaló vár még ránk.
Az ágyon az egyik most érkezett méretes darab, aminek a dobozából Álmi garázst épít:
Környezetismeret óra: hogyan születik a kókuszpálma:
Az előző helyen a tulaj 300 $-ral átvert bennünket. Már napok óta hajtogatta, hogy nincs pénze, még a hajóhoz is eljött, ott is erről beszélt, aztán a kiköltözés napján a 800 $ letéti pénzből csak 500$-t adott vissza, a maradékról írt egy papírt, hogy márc. 15-ig visszafizeti. Dénes meglátogatta ezen a napon, de Ray azzal fenyegetőzött, hogy hívja a rendőrséget. Egyszerűen nem volt a hajósmunkák mellett időnk, hogy ezzel tovább foglalkozzunk. Lelkileg így is megviselt mindkettőnket, hogy április 6-án el kell hagynunk az országot, mert a turistaként kapott 3 hónap ekkor jár le. Kész lesz a hajó, vagy hiába volt minden? Ray-t elsüllyesztettük magunkba, persze egy-két napig nagyon nehéz volt, Álmi ráadásul állandóan szóba hozta.
Dénes lassanként elkészült az összes bordával, majd minden "ablakot" bedeszkázott, beüvegszálazott, lecsiszolt, majd alapozót és két réteg festéket kaptak (az utóbbiakban már tudtam segíteni).
Ezek így pár szóban leírva gyorsan elolvashatók, megcsinálni mindezt két-három hétig tartott, mert az eső sokszor nem kímélt bennünket.
A bal oldali kokpittároló az új merevítőfákkal, bordákkal:
Újabb rész került kibontásra és újjáépítésre:
Én közben takarítottam bent a penészt a falakról, a plafonról, a rekeszekből. A hajo aljából (bilge) és a tárolókból a maradék lerakódott olajos trutyit (a durvaságot Dénes a hajóvétel utáni első két hétben eltüntette), majd jött a festés (minden padló alatti és ülés alatti rész):
Álmit közben megtanítottam olvasni, és nyomtatott nagy- és kisbetűkkel írni. Februárban kezdtük, heti 5 x 45 percet tudtunk rászánni, március közepén abbahagytuk, azóta olvas, ír magától, persze még nem hibátlanul, pl. "kamijon"-t ír a kamion helyett, de a tökéletesítést majd vitorlázás közben folytatjuk. Ha van kedve, akkor míg mi dolgozunk, felolvas nekünk a mesekönyveiből.
Mivel angol feliratok vesznek körül bennünket, már idegesítő is néha, hogy mindent elolvas, csak épp a magyarban nincs értelme a szavaknak, pl. "mama mi az, hogy travelstar, adjustable stb...?".
Festőtáblának is bevált a konyha kiszedett fala:
Pat és Stacy (a kikötő tulajdonosai) lebetegedtek március elején, egy hétig nagyon rosszul voltak, Mike is, a munkásuk, influenzás tünetekkel. Így Álmi nem mehetett a közelükbe. Alig épültek fel, az egyik kutyájuk is beteg lett, majd vettek egy kiskutyát, érhető, hogy Álmira már nem maradt idejük. Stacy még egyszer-egyszer játszott vele, de Pat egyre többször jött oda hozzánk, hogy Álmi ne mászkáljon a kikötőben össze-vissza, mert bárhol baleset érheti, és ez az ő felelősségük. Nem irányíthatta a távirányítós autóját a stégen, nem pecázhatta tovább a moszatokat, ami kicsit megnehezítette a munkánkat, mert nekem is egyre több lett a teendőm a hajón. Ezért is jött jól, hogy megtanult írni, olvasni. A festési munkákban pedig neki is találtunk feladatot:
Dolgozik a család:
Álmi imád legózni, ő fotózta le egyik mesterművét:
A kalózkodás is nagyon tetszik neki, különösen mióta látta a Kaláka Maszkabálját, és elolvastuk neki a Gabriellától kapott Rumini c. mesekönyvet. Kincses térképeket rajzol, gyűjti a kincseket, amiket este kalózruhába öltözve megmutat Dénesnek. Sokszor úgy elrejti őket, hogy az egész család azt keresi. Most a legértékesebbek a söröskupakok:
