2011. márc. 7. - 9.

Nevis

 

márc. 7. St. Kitts, Ballast Bay - Nevis, Charlestown (10 tmf)

 

Ballast Bay-jel szerencsénk volt, végig, amíg itt voltunk, nem jött be semmilyen hullámzás, és ez ritka jelenség errefelé. Végre valahára meg se moccantunk, nem kellett a csúszkáló edények után kapkodni, nem csörömpölt semmi, nem kellett kapaszkodni, és jókat aludtunk.

A szomszéd szigeten, Nevis-en minden a szokásos volt, nincs védett öböl, csak úgy a strand elé kell állni. Horgonyozni nem lehet, bójákat tettek ki, amik szerencsére csak fillérekbe kerülnek.

A hely billegõs, de álomszép. A hosszan elnyúló pálmafás beach mögött újabb vulkáni kúp magasodik 950 m-re a tengerszint fölé, holnap oda szeretnénk feltúrázni a csehekkel.

A parton napozóágyak és egy trambulin fogad.

Mint St. Kitts-en, itt is sok rasztafari él. Ilyen falfestményekre nem nehéz rábukkani a szigeten. Döbbenetes szám, Kolombusz óta 25 millió fekete embert hurcolt el Afrikából a keresztény Európa rabszolgának az Újvilág minden részére.

Helyi lakóház:

A településen találkozunk Tomékkal. Kivitték a kutyát, de nem jutottak messzire, mert egy rendõr azonnal kérte a kutya papírjait, amik voltak ugyan, csak épp arról nem, hogy partra jöhet. A kutyalelövést, pénzbüntetést megúszták, de Bettit rendõri kísérettel vissza kellett vinni a hajóra. Ez azt jelenti, hogy Betti holnap nem jöhet túrázni, és ettõl a ténytõl Álmi picit elszomorodott.

A település aprócska, aranyos, gyorsan bejárható, igazából csak egy fõutca van. Megnézzük a Hamilton kiállítást, utána beülünk a könyvtárba kicsit hûsölni, majd bank, séta, boltok, végül a stadionba megyünk ebédelni a helyiekkel. Épp beleharapunk a grillcsirkébe, amikor egy busz érkezik rengeteg kisgyerekkel:

Ebéd után az egykori melegvizes gyógyfürdõhöz sétálunk:

Mostanra úgy néz ki, mint valami iszapfürdõ. Kint a szabadban van viszont egy használható medence, amiben forró a víz és erõsen kénszagú. Mellette csörgedezik egy szemetes patak. A partján egy helyi fekete törölközik, épp végzett a fürdéssel. Beszélgetünk vele. Javasolja, hogy próbáljuk ki a forró fürdõt, mert hogy azt a fehérek szeretik, õ nem, neki túl forró. Este biztos jó lehet, amikor már hûvösebb van, de most a hideg patakvízre sokkal jobban vágyunk még szemetesen is. Történeteket mesél a víz gyógyító erejérõl, utána Álmi másról se beszél, csak errõl.

Késõ délután érünk vissza a hajóra, Álmi még kiúszik a body boardján a strandra homokozni, naplementekor kell visszajönnie. Nekem a strandolás helyett a koszos fehér zoknikat kell mosnom. Egész nap hipós vízben áztak, de nem lettek fehérebbek. Azzal vigasztalom magam, hogy ha majd megszáradnak, kevésbé néznek ki feketének, mint vizesen. Vizesen a kopott színes pólók is élénkebb színûek. Kicsit kínos volt a teregetés. A 46 lábas szomszéd a jeges italát kortyolgatva mosolyogva nézte végig, mennyire lelkesen sikálom a ruhákat, aztán kicsipeszeltem elé a hót retkesnek kinézõ zoknikat...

 

márc. 8. Nevis, Charlestown

 

Reggel 8-ra beszéltük meg a találkát Tomékkal a parton. Este sokat ittak, na nem narancslét, és Jana K.O. volt reggel. Tom jönni akart nélküle, Jana viszont nem akart egyedül maradni a hajón, hát áttettük az indulást 9-re. Mi már összekészültünk, és nem volt kedvünk a mérleghintává változott hajón maradni, inkább a parton vártunk rájuk. Kiugráltuk magunkat a trambulinon, amit már jó rég nem csináltunk. Amikor még Wiesenben laktunk, az alattunk lakó srácok felszereltek egy nagyot a kertbe. Ott állt két évig, jól kihasználtuk.

Még tegnap lefotóztunk egy topográfiai térképet az egyik múzeumban, az alapján próbáltunk a hegy lábához jutni, ahonnan az ösvény indul. Ennek a helyét egy könyvben olvastuk még St. Kitts-en, tegnap a tourist office-ban is rákérdeztünk, de ott nem voltak hajlandók semmit mondani, csak, hogy fogadjunk vezetõt, tavaly is eltévedt egy csapat.

A térkép és a helyiek segítségével megtaláltuk a hegyre felvezetõ ösvényt. Általában ilyen helyeken vitt az út, mint a fotón, hatalmas, terebélyes mangófák sorakoztak két oldalt. Rengeteg majommal találkoztunk, csapatokban jöttek mentek, sose engedtek olyan közel, hogy jó fotót készíthessek. A képen is ott van kettõ elõttünk az úton. Egy nagy csapat ment át, sok picikével, és két nagy majom õrt állt az út két oldalán.

Az egykori ültetvényeken ma a szerencsés külföldiek nyaralói állnak. A majmok a kertekben úgy jártak-keltek, mint nálunk a macskák. A kutyáktól azonban õk is féltek. Sajnos egyet se tudtam megörökíteni :(((

Az egyik kertet beültették ananászkaktuszokkal és mangófákkal:

Útközben találtunk egy lehullott kókuszt. Sikerült addig dobálni, gurigatni, amíg a külsõ héja levált. Innen már csak egy késszúrás a tetején sorakozó három kis puha folt egyikébe, és ihattuk is ki a lét. Utána Tom egy kõvel darabokra törte, Dénes pedig bicskával kifejtette a fehér húst, és mind megettük.

Tom vesztére találtunk egy fakírok fáját is, aminek a törzse és az ágai tele vannak tüskékkel. Itt egy fotó még a st. john-i túránkról, most nem csináltam:

Nem ismerték Janával. A tüskéit tapogattuk, amikor papucsos Tom lábát ellepték a fa tövében élõ hangyák. Szegény Tom allergiás a hangyacsípésre. A teste lassan tele lett kiütésekkel. Elértük az ösvényt, ami már az esõerdõben vitt tovább, keskeny volt és rengeteg elágazása volt. Hogy visszafelé ne tévedjünk el, nyilakat rajzoltunk a földre, ami sáros volt a tegnapi esõtõl. Már 550 méter magasan jártunk Dénes órája szerint, amikor Tom egyre rosszabbul érezte magát, egész teste megtelt kiütésekkel, alig kapott levegõt, hát visszafordultak Janával. Tom mondta, minden rendben lesz, menjünk nyugodtan tovább.

Az út egyébként csak az elején volt össze-vissza ágazó. Egy kis idõ után már csak egy határozott és hevederekkel, kötelekkel felszerelt, nagyon meredeken emelkedõ, sáros, sziklás dzsungel ösvényen kapaszkodtunk felfelé. Hasonló volt, mint amikor St. Kitts-en a kráterbe másztunk, csak most Álminak nem hoztunk kötelet, mellest, de megcsinálta nélküle. Végül felértünk 950 m magasra a peremre, ahonnan nem lehetett a krátert látni. De átláttunk Montserrat szigetére, ahol a mûködõ vulkán füstölgött.

Innen nem vitt tovább ösvény, visszafordultunk. Hiányozni fog nagyon az esõerdõ. Olyan mintha álmodnék, amikor benne járunk. Túrázunk egy elvarászolt erdõben, ahol minden óriásira nõtt, ahol a fák több szintesek, és minden szinten újabb növények élnek, minden levél fénylik a szitáló esõtõl és hihetetlenül zöld. Sok a pillangó és kolibrik iszogatnak a virágok kelyhében összegyûlt vízbõl. Már csak egy vízesés kell.

 

márc. 9. Nevis, Charlestown

 

Tom reggelre helyrejött, kicseréltük a külsõ vinyókat, és a délelõttöt filmek másolásával töltöttük. Aztán kijelentkeztünk, õk el is indultak Guadeloupe szigetére, ami 70 tmf, majd ott találkozunk, mi viszont csak holnap megyünk tovább, és megállunk Montserrat szigeténél, ami 35 tmf-re van, mert szeretnénk a mûködõ vulkán közelébe jutni.

Dénes Tom biztatására kiszedte a karburátort és kitisztította. A motor perfekt!!! Délután a parton feltöltöttük a vizes kannákat, aztán Álmival az egyik parti bár árnyékos teraszán tanultunk, Dénes meg ott feküdt egy napozóágyban az árnyékban és olvasott. Ja, zárva volt a bár, és miénk volt az egész terasz.