2014. júl.2.-6. A Chesapeake-Delaware-csatorna, a Delaware-öböl és a Cape May-csatorna

 

(Minden oldalunkon, ha túl nagy a betûméret és homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

júl.2. Lloyd Creek - Chesapeake City

Délelõtt vitorlázunk, a végén egy kicsit motorozunk a Chesapeake-Delaware-csatornában Chesapeake City-ig. Aggódunk, hogy a kis öböl tele lesz horgonyzó hajókkal, és nem lesz helyünk, de üres. A parton látunk egy éttermet és hozzá tartozik egy marina, de csak motoros jachtok állnak benn. Egy kis folyó folyik be az öbölbe, kellemes hideg vizet hoz a hajó alá, ami jól jön a hõségben. Legalább alulról hûtve vagyunk, ha már felülrõl fût a nap. Körülöttünk kanadai vadludak úszkálnak.

Délután sétálunk a településen a viktoriánus házak között, amik még a csatornaépítés idején épültek. A csatorna 1824-29 között készült el, hogy az USA két nagyon fontos ipari- és kereskedelmi központja, Baltimore és Philadelphia között megteremtse a vízi közlekedést. A szaggatott fekete vonal mutatja a csatornát. (Baltimore a Chesapeake-öbölben, Philadelphia a Delaware folyón felfelé északra fekszik.) Mi most a csatorna bal elején vagyunk és a déli oldalon.

Séta közben belebotlunk egy baseball-komplexumba (3 pálya, lelátók, gyakorló pálya), ahol a helyi ificsapat játszik egy másik csapattal. A játékot nézve Dénes elmondja Álminak a szabályokat. Japánban nagyon népszerû, amikor kint élt Dénes sokat néztük tv-ben a meccseket, aztán szerzett az egyetemrõl ütõt, labdát, kesztyût, és kijártunk a házunk melletti parkba dobálni. Álmi is kapott kesztyût, labdát, sokat dobáltunk Svájcban, de a játékot nézni izgalmasabb. Sajnos a meccset leállították 30 percre, mert átvonult felettünk egy zivatar, de még fél óra múlva se játszották tovább, így visszasétáltunk a hajóra. Hatalmas esti fürdõzést csaptunk.

júl.3. Chesapeake City

Reggel megnézzük az ingyenes múzeumot a csatornaépítésrõl, majd elsétálunk a könyvtárba internetezni.

A könyvtárhoz újra el kell menni a baseball-pályák mellett.

Az amerikaiak imádják ezeket a hatalmas kocsikat. Tegnap a baseball meccsre szinte mindenki ekkora monstrumokkal érkezett:

Itt egy másik:

Az interneten ellenõriztük az idei hurrikánszezon elsõ hurrikánjának, Arthurnak az útját, ami Floridánál alakult ki, és jött végig fel északra a parttal párhuzamosan, ahol Dénes is végigvitorlázott. Szerencsére elkanyarodik New Jersey államnál keletre. Holnap este lesz hozzánk a legközelebb, de csak kicsi szélerõsödés várható.

Visszafelé beugrottunk egy régiségkereskedésbe, ami egy régi viktoriánus ház alsó szintjét foglalta el teljesen. Az egyik szoba csak régi autókkal, munkagépekkel volt tele. A boltos néni mondta, hogy a férje imádta az autókat, õ gyûjtötte össze mindet. Egy órát nézelõdött Álmi, mindent alaposan megnézett, végül a zsebpénzébõl megvett egy Chevrolett pick-up truck-ot. Este már tervezte, hogy mit fog még mindenképp megvenni.

A település már napok óta fel van díszítve a holnapi nagy ünnepre. Fagyizunk még a vihar elõtt, amit a parton vészelünk át egy pavilon alatt, és nézzük ahogy a szél szaggatja a napvédõ ponyvánkat. Látjuk, hogy Balou is megérkezett, így már ketten horgonyzunk a kis öbölben.

júl.4. Chesapeake City, Independence Day

Ma van az amerikaiak legnagyobb nemzeti ünnepe, a Függetlenség Napja. Nagy-Britannia 13 amerikai gyarmata 1776. júl. 4-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásával alakította meg az Amerikai Egyesült Államokat. Az ezt követõ függetlenségi háború 1783-ban zárult az új állam gyõzelmével. (A 13 brit gyarmat Georgia-t belevéve tõle északra a keleti part menti államokat jelenti, a wikipédiában "A 13 gyarmat" címen gyorsan utána lehet olvasni, ha valakit érdekel.) Delaware volt az elsõ, amelyik aláírta, ezért is szerepel a rendszámtáblán a "The first Sate", "az elsõ állam" felirat:

A nemzeti ünnepet országszerte tûzijátékokkal zárják, és Chesapeake City se kivétel. Az esti tûzijátékra reggeltõl folyamatosan érkeznek a motoros jachtok, hogy legyen helyük az öbölben.

Dénes reggel futni megy, majd reggeli után mind kimegyünk bóklászni a partra. Álmi be van zsongva, mert tele van a feje a régi autókkal, és el kell mennünk a régiségkereskedésbe, ami jó üzleti érzékkel ma is nyitva van. A szerzeményei:

A foci vb miatt keresünk egy kis éttermet, ahol a nagyképernyõs tv-n átkapcsolnak nekünk a meccsre. Utána pihenés a hajón, majd séta újra kint. A kertekben mindenki sütöget, a székeket már beforgatták a tûzijáték várható helyének irányába. Az elõzõ napokon a baseball meccset leszámítva alig láttunk embereket, ma nincs hely az autóknak, az emberek pedig özönlenek a kis utcákon. Átsétálunk a tömegben a parkban felállított étel-ital sátrak között a fagyizóig. Holnap megyünk tovább, így ez a búcsúfagyizás. Este 10 körül beindul a tûzijáték, a vége fergeteges durrogtatás. Minden hajón kürtölnek, nálunk Álmi fújja megállás nélkül (végre akad neki valami szórakoztató dolog is a felnõttek világában), a parton az amerikai himusz szól, majd az élõ zenekar a glory, glory, halleluyah-t énekli.

júl.5. Chesapeake City - a Delaware-öbölben az atomerõmûvel szemben

Dénes megint fut reggel, aztán együtt is kimegyünk sétálni, vizet hozni. A bejárat sekély, csak dagálykor tudunk kimenni, így 11-ig bõven van idõnk erre. A hajóban minden vitorlázás elõtt össze kell pakolni, nehogy billegés vagy dõlés közben leessen valami. Álmi ágynemûje se marad itt. A falán van egy autós naptár, ezt a régiségboltban kunyeráltuk le a falról.

Több híd alatt is átmotorozunk a csatornában, míg végül másfél óra múlva kiérünk a Delaware-folyóra. Ha Philadelphiát szeretnénk megnézni, akkor balra kéne tartanunk a folyón fel, de mi ezt a hatalmas kikötõvárost is kihagyjuk, mint Baltimore-t, és jobbra kormányozva elindulunk le a Delaware-öblön át az Atlanti-óceán felé.

Meglepetésemre egy atomerõmû füstölög velünk szemben. A szél elfújja tõlünk a füstjét. Az áramlás itt nálunk a Delaware-öbölnek a felsõ szakaszában, mivel nagyon keskeny és sekély, 3.5 csomó. 13.30-ig még kifelé folyik a víz, tehát minket segít, de utána ellenünk fordul. A taktika itt is a megfelelõ idõzítés. Szerencsére itt van egy sekély, védett hely a jobb oldalunkon, ahol lehorgonyozhatunk. Egy homokpad mögé kell bemenni egy szûk járaton, aminek a két széle jelezve van. A homokpadból nem látszik semmi, mert még dagály van. Bemotorozunk, lehorgonyzunk, és apálykor látjuk csak a kibukkanó homokpadot... Az áramlás olyan erõvel sodor el a hajótól, hogy kötelet kötünk a korlátra és a fiúk húzatják magukat, mintha vitorláznánk. Jó móka.

júl.06. Az atomerõmûtõl végig a Delaware-öblön le Cape May-be az Atlanti-óceánig, 46 tmf

7-kor indulunk, tökéletes DNy-i szélben negyedszelezünk, rásegít még 3 csomóval az áramlás is. Néha bemondja Álmi a sebességet, és egész sokszor elhangzik a 8.3 csomó. A tûzõ napot leszámítva fantasztikus a menet. Zenét hallgatunk közben. Vannak a kokpit felé kihajtható hangfalaink, és beteszünk mindenféle zenét, ami csak aláfestheti ezt a száguldást. Na jó, van kivétel, mint a svájci Adel Tawil Liederje vagy a What does the fox say?, de ezeket szeretjük.

Délután 2-re (7 óra alatt) eljutottunk a Cape-May csatornáig, 42 tmf már mögöttünk. Kiszámoltuk, hogy még épp átférünk a csatorna két hídja alatt, így nem kell megkerülni az óceánon a Cape May-fokot. Még egy óra motorozás, és horgonyon vagyunk Cape May-ben a parti õrség kiképzõtábora mellett. Beértünk a csatornába:

50 láb magasak vagyunk a vízvonaltól számítva, itt most 55 láb van a vízvonal és a híd között. Másfél méter. Mikor átmegyünk alatta olyan, mintha érintenék a hidat. Nagyon csalóka.

A csatorna mentén hatalmas zöld területek terülnek el, amiket megszakít néha egy-egy villa.

A Coast Guard (parti õrség) hajója, ami mellett most egy héten át minden nap többször elevezünk. Látjuk, ahogy bárki fellép a hajóra, elõször tiszteleg a zászló elõtt. Sajnos a part mentén mindenütt sekély a víz, és ahol horgonyozni tudunk, ott a part le van zárva a parti õrség kiképzõ bázisának, így nagyon messze kell eveznünk, hogy jó helyen ki tudjuk tenni a csónakot. De ma ez még nem számít. Ami számít, az a vízhõmérséklet. 16 fokos, megmértük kíváncsiságból, mert jéggé dermedtünk benne. Viszont teljesen átlátszó, de így biztos nem fogunk benne búvárkodni.