2014. aug.23-30. Újra Long Islanden, Orient, Greenport és Sag Harbor
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
aug.23. Westbrook - Orient (24 tmf)
A horgonyt reggel már én húzom fel. Dénes belátta, hogy bár fel bírná húzni, lehet, hogy okosabb nem erőltetni. Miközben húzom a láncot végén az iszapos horgonnyal, levonom a következtetést, hogy ez nem egy derékbarát munka.
9-16-ig vitorlázunk, végig krajcolnunk kell. Végül csak elérjük a keskeny bejáratot a hatalmas zegzugos öbölrendszerbe. Itt akad egy kis izgalom, mert a bejárat sekély is, így összeadódik a keskeny és sekély hatása, és egy erősen áramló, örvénylő vizet kapunk. Dénes a legjobb részre kormányozza a hajót, de előttünk egy vitorlás belekerül ebbe a "fortyogó" területbe, és küzd is rendesen. Utána már csak 5 mérföldet kell vitorláznunk a horgonyzóhelyig.
Itt már csak meg kell kerülni a világítótornyot, és hamarosan megérkezünk:
Végig húztuk a csalihalat, de nem volt kapás, mert egy hínár rákapaszkodott valamikor. Mostantól Álminak ellenőriznie kell fél óránként, nehogy ilyen előforduljon többet. Mindannyian vágyunk a frissen sült halra!
Álmival kimegyünk felfedezni a partot, ezalatt Dénes ágyba dől, és próbál elviselhető pozíciót találni az olvasáshoz. Nagyon kivan a dereka.
Álmi hozza a jet-skist:
Orient a szigetcsücsökre épült, nincs más itt csak kertes lakóövezet. A beach homokos, kavicsos, és végre találunk kagylókat. Igaz egyfajta, de szép. Gyűjtögetünk kicsit, aztán csak úgy találomra elindulunk az utcákon, és belebotlunk egy hatalmas sportpályája-komplexumba, játszóterekkel kicsiknek, nagyoknak. Innen nem is mozdulunk tovább. Én tornázok, Álmi meg felfedezi a játszótereket.
aug.24. Long Island, Orient
Két napot maradunk. Dénes derekának pihennie kell, bármilyen nehéz is ezt elfogadnia. És ez a hely erre jó. Közel van a part, ami fontos szempont. Még 15 csomós szélben és hullámokkal is 20 perc, ami jó idő nálam. Aranyos, védett hely, ahol nincs igazán áramlás, nem félek, hogy nem tudok kijutni, vagy visszajutni. És van beach és sportpálya. Szeretjük Álmival a helyet. És őzek is vannak, és mókusok is. Álmi az egyik őz idegeit teszteli. Mozdulatlanul áll, míg az őz közeledik felé. Aztán a kezével beletúr a hajába. Az őz egyik lábát a levegőben tartva vár. Majd folytatja óvatosan a közeledést. Ez még megy egy darabig, aztán elszalad. Talán megérezte Álmi szagát.
Ezt az épületet (fogadó volt egykor) kétszer is új helyre költöztették. Ca. 1740 táján épült a pár perc autóútra fekvő Greenportban, onnan 1810 táján elszállították a közelbe, és végül 1955-ben uszájon ide Orientbe az Indián mezőre. Ez a házköltöztetéses dolog nem rendkívüli itt Amerikában, a The New Yorkerben olvastam erről egy cikket. Fából van az egész ház, mint a legtöbb lakóház, amit az utunk során láttunk, így nem tűnik olyan nehéznek szétkapni, elszállítani, újra összerakni.
Délután Dénes is kijön, mert a múzeum épületének a teraszán fogtam használható wifi jelet. Míg ő a hajón megírt téli tárolással kapcsolatos leveleket küldi el az interneten kinézett címekre, mi Álmival a sportpályára megyünk szórakozni.
Fantasztikus éghajlata van Long Islandnek. Annyira üdezöld itt minden augusztus végén, és rengeteg virágzó fa, hortenzia bokor van a kertekben. Van számomra teljesen ismeretlen, Európában ilyet még nem láttam:
aug.25. Long Island, Orient
Ma is délelőtt, délután a parton, új részeket is felfedezünk, mint ez a teljesen kavicsos beach a nyílt vízi oldalon, a Soundon.
aug.26. Greenport
Délelőtt mivel nincs szél, fél óra alatt átmotorozunk Greenportba, ahol be tudunk vásárolni, és vizet is szerzünk. Aztán Álmival a délutánt az egyik homokos, kavicsos beachen töltjük. Míg ő játszik, én körbesétálok a nyaralóövezeten. Itt is találkozom őzekkel, amint a kertekben legelésznek. Mintha Klostersben (Svájcban) lennénk :) Ezek másfajta őzek. Gyönyörű világosbarna a bundájuk, és tele van fehér pöttyökkel-. Magasak, hosszú lábúak.
Greenportnak a horgászós, nyaralós része, erre is végigsétáltam a homokon, míg Álmi túrta a másik oldalon a homokot:
aug.27. Orient
Délelőtt a könyvtár viktoriánus épületében internetezünk, (kaptunk válaszokat a téli tárolással kapcsolatosan). A könyvtárban működött egy 3D nyomtató, gyártotta a műanyag szemetet. Igazi kagylóból műanyagot. Kora délután, a nekünk kedvező áramlásban visszavitorlázunk az orienti horgonyzóhelyre. Álmival újra a sportpályánál. Húsz szabályos fekvőtámasz egyhuzamban, 10 darab 8 ütemű fekvőtámasz megállás nélkül, talán ez mind a horgonyhúzásoknak köszönhető? Eddig 10 ment a fekvőből, 7 a 8üteműből... Dénes este pancake-et süt nekünk.
aug.28. Orient
Ma még itt maradunk. Délután Dénes is kijön velünk a sportpályára, de ő csak ledől a fűbe.
aug.29. Orient - Sag Harbor (10 tmf)
Délelőtt átvitorlázunk egy újabb településhez, Sag Harborba. Egy Albin Vega mellé horgonyzunk. Most olvasom a Berserk in the Antarctic könyvet, ami egy norvég srácról szól, aki 21 évesen egy alig fél órája megismert világutazó forgatókönyvíróval (ő írja majd meg a történetüket) levitorlázott a Tűzföldről az Antarktiszra egy Albin Vega-n, és már útközben is és aztán is annyi megpróbáltatásban van részük, hogy abból én egyet se akarok átélni. Dénes egyik kedvenc könyve, már többször elolvasta. Aki tudja, szerezze meg és olvassa el, mert annyira jó. Youtube videok is vannak róluk, és a norvég srác további kalandjai is megtalálhatók a neten.
Népszerű a hely, nagy luxus motorosjachtok személyzettel horgonyoznak körülöttünk. Álmi épp az egyiken serénykedő ablaktisztító srácot bámulja, amikor két hattyú úszik sebesen Rapid Transithoz szerencsét próbálni. Sikerrel:
Délután kievezünk a beach-re, onnan sétálunk be a parkos, éttermes, butikos vízparti belvárosba. Dénes leragad a kikötő parkjában a mobillal, mert fogott free wifi jelet, és a téli tárolással kapcsolatos e-mailekre válaszol. Mi elsétálunk a bálnamúzeumig a szokásos, viktoriánus villák mellett az árnyas utcákon. Álmi talál egy játékboltot is.
aug.30. Sag Harbor
Délelőtt belecsöppenünk egy Yard Sale-be. Az egyik hitközösség tart délelőtt bolhapiacot egy régi villa kertjében. Benézünk, aztán folytatjuk az utat a bálnamúzeumhoz. Az 1845-ben épült ház egy bálnavadászatban meggazdagodott családé volt, majd további híres gazdag emberek tulajdonába került. Clinton elnöknek köszönhetően 15 éve védett műemlékvédelem alatt áll.Fotók a kiállítás anyagából:
A múzeum után könyvtár, utána pizzázunk, majd sétálunk a főutcán, benézünk a butikokba, a játékboltba, Dénes a hardware boltba, aztán vissza a dingihez. Beevezünk a kikötőben bóján álló hajók közé. Dénes tegnap az interneten kinézett egy itt bóján álló eladó hajót, Hunter 37. A tulaj mondta, hogy nyitva van, menjünk, nézzük meg nyugodtan. A fotókon ígéretesnek tűnt, a valóságban nagyon lepukkant kívül is, belül is, rengeteg idő és pénz helyrehozni. Míg Dénesék a partról vizet hoznak, én pancake-et sütök. Holnap megyünk tovább Long Island utolsó, legkeletibb településére, Montaukba. Ez is bálnavadász központ volt még a 19. században, most a modern pecázós jachtok központja, akik innen viszik ki a fizetővendégeket napi pecázásra.