2014. szept.5-12. Conanicut Island (Dutch Harbor) és Newport (Rhode Island államban)

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

szept.05. Block Island - Conanicut Island (Dutch Harbor) (34 tmf)

Reggeli után Álmi szokásos munkáját végzi: kitakarítja a csónakot. Dénessel felhúzzák az orrfedélzetre, én meg nekiállok a lánchúzásnak. Az eleje mindig könnyû, aztán nehezedik. Most különösen nehéz. Jól beleállt a horgony az iszapba, pedig a pilot könyvünk azt írta, hogy ez a hely gyengén tart, sokan csúsznak, ha 15 csomóra erõsödik a szél. Míg itt voltunk, esténként 20 csomó fújt, de senki se csúszott, pedig amilyen alulméretezett horgonyokat használtak, és ahogyan lehorgonyoztak, mintha még sose csinálták volna... Szóval jól beleragadtunk az iszapba. Mind elõre mentünk, utána meg gyorsan hátra, hátha a súly is kibillenti. Vitorlával akartunk elindulni, ezért Dénes felhúzta a nagyvitorlát, míg én minden erõmbõl próbáltam kihúzni a horgonyt. Olyan reménytelen volt, mintha egy házat próbálnék elhúzni a helyérõl. Fel kellett húzni az orrvitorlát is, hogy elinduljon a hajó. Így már kijött az iszaptömbbel fedett horgony. Dénesnek közben ügyesen kellett manõvereznie, mert sûrûn egymás mellett horgonyoztak a hajók. Az egyik nagy hajóról, észre se vettük a nagy munkában, figyelt minket a kapitány, és mikor elvitorláztunk mellette, átkiáltott elismerõen, hogy "Good job!". Dénest már többször megtapsolták a vitorlás elindulásai miatt. Élesen él bennem a brit Virgin Islands-ek. Úgy látszik, ez egy figyelemreméltó dolog, pedig neki csak egy nagyon jó szórakozás. Mellesleg van a hajón elektromos csörlõ a horgonyfelhúzáshoz, amihez be kell indítani a motort. De amíg van erõ bennünk, addig az izmokat kell fejleszteni. És nem árt, ha az ember így is el tud indulni, egy esetleges "motor nem indul" esetben.

Az egész út gyönyörû napsütésben telt, volt jó szelünk, és újra fogtunk egy bluefish-t!

Rhode Island állam legnagyobb része nekem úgy tûnt fel a térképen, hogy szigetek formájában van. Aztán lehet, hogy nincs igazam, és a szárazföldi rész nagyobb. Mindegy, most is egy újabb szigetére tartunk, Conanicut, és ott Dutch Harbor az öböl neve, ahol horgonyozni fogunk. Van két pici stég, egy hajós mûhely, daru. A hajók az öbölben mind fizetõs bóján állnak, így megint távol kerülünk a stégtõl, ahová ki lehet evezni. A part megint magánházak tulajdona.

Mire délután megérkezünk, a szél beerõsödik, és bejön az erõs hullámzás, billegünk. Érdekes, hogy menet közben nem vagyok tengeri beteg, de horgonyon billegve, ha olvasok, laptopozok, elkap a tengeri betegség, és most is be kellett vennem egy Stugeront, hogy ne vesszen kárba a délután. A halat azért kisütöttem a serpenyõben, miután Dénes megpucolta, kifilézte. Az esti fürdés is macerás volt. Dénesnek nincs gondja a hidegben és hideg vízben fürdéssel, én nem kedvelem. De mindegy. Le akartam fürdeni, így valahogy túléltem a hideget, hullámokat, a szélben didergést. Álminak nem volt kedve, Dénes meg fáradt volt, hogy erõsködjön vele. Tegnap többször is fürdött, ilyenkor én nem erõsködöm. Igazából Dénes is csak azért, mert ez is a férfivá nevelést szolgálja, nehogy elpuholjon pici Álmi. Mi lesz, ha az antarktiszi jeges vízben kell majd megmártóznia... Szétfagy.

Visszavágytam Block Islandre a forró homokba. Csüggedtségem fokozta, hogy a VHF-en vett idõjárás-jelentés csupa rosszat mondott. Esõ, hideg, és Nantucket felõl fújó szelek. Pedig ezt terveztük következõ célnak. Bebújtam jó meleg Dénes mellé, aki vihartaktikákról olvasott, és folytattam John Steele Gordon: The Business of America: Tales from the Marketplace - American Enterprise from the Settling of New England to the Breakup of AT&T c. könyvét. A könyvtárakba bárki beviheti a már nem olvasott könyvét, mint adományt. Ezeket a könyvtár 25 cent - 2 $ között árulja. Így jutottunk fillérekért rengeteg jó könyvhöz végig az út során.

szept.06. Conanicut Island (Dutch Harbor)

Dzseki a hideg szél ellen, vízhatlan gatya a farmeron, hogy védve legyünk a fröccsök ellen, amiket a szembejövõ hullámokban evezve óhatatlanul belapátol Dénes a dingibe. 20 perc evezés után a stégnél kikötünk.

A sziget kellemes, buja zöld, szép kis házak sorakoznak gondozottan egymás mellett. Ez a kedvencem, ami a zsindelyes falakkal már Svájcot idézi. És a klosters-i albérletkeresést, amibe Orsi a szívét, idejét beleteszi. Persze ilyet sose bérelnénk ki, egy ilyen havonta 800e-1millió ft között lenne. Mi szokásosan a legolcsóbbat (250e ft) keressük, de azért legyen a legjobb helyen, legyen tiszta, tágas, világos, nem büdös. Na ehhez szerencse kell...

Csak úgy váratlanul egy ilyen hõmérõ az egyik villanyoszlopon. 71 Fahrenheit, cirka 21 celsius.

Negyed óra séta Dénes lassú tempójában, és elértük a könyvtárat, boltot, mosodát, játszóteret. A könyvtáros meghív vacsorára, de az esti esõ miatt lemondjuk.

szept.07. Conanicut Island (Dutch Harbor)

Mosás, séták mindenfelé. Álmi fekvõtámasz közben talál egy 5- és egy 4 levelû lóherét. Beragasztja kedvenc kutyás könyvébe, és várja, hogy milyen szerencse éri. Kint a parton egész tûrhetõ a hõmérséklet, a szelet felfogják az épületek, fák, de a hajón...Meleget szeretnék!!!!!!!!!!!!!!!!!!

szept.08. Conanicut Island (Dutch Harbor)

Reggel a kedvenc házam elé, amirõl feltettem a fotót is, kitettek egy legó battleshipet és egy hátizsákot, hogy akinek kell, elviheti. Mindkettõ új volt, mi csak a battleshipet vittük el. Álmi veszettül boldog volt, mindig is akart ilyet. Rögtön mondta, hogy a lóherék szerencsét hoztak neki :) Két nap alatt összeépítette, lefotózta:

Az állatseregletét is:

szept.09-10. Conanicut Island (Dutch Harbor)

Szept. 11-én kezdõdik a szomszéd szigeten a Newporti Boat Show, ami talán a legjelentõsebb hajókiállítás az USA-ban. Newport az America's Cup otthona volt, most a floridai Fort Lauderdale mellett a legjelentõsebb kedvtelési célú hajókikötõ az USA-ban. Az útitervünk Martha's Vineyard és Nantucket volt, egy-egy sziget keletre, Massachuessets államban, amik homokdûnés szigetek, és egykor bálnavadászati központok voltak, most bálnanézésre, pecázásra viszik ki innen az erre befizetõket. Eddig akartunk eljuti, aztán irány vissza Rhode Island, Warwick, ahol a Brewer Greenwich Bay Marina a cél, itt lesz kiemelve a hajó az eddigi tervek szerint júniusig. Dénes valahogy mindenképp szerette volna megnézni a hajókiállítást, de idõben nem jött volna össze. Most, hogy ilyen ramaty idõ lesz egész héten, és Dénes a dereka miatt nem akar 20 csomós szembeszélben 40 mérföldet küzdeni, néztünk buszt a mi szigetünket a szomszéd szigetettel összekötõ hídon át Newportba. Mégiscsak összejön a boat show.

Álmi a séták alatt jópár új rendszámot fotózott a gyûjteményünkbe:

szept.11. Newport-Boat Show

Álmi fotói a kiállításon, aztán már nem talált semmi, számára érdekes fotótémát.

A városka régi házai szépen felújítva, kitáblázva várják az arra sétálókat. Míg Dénes a horgonyokról, vitorlákról, hajós felszerelésekrõl beszélget a kiállítókkal, én teszek egy sétát a régi házak között. Ebédkor találkozunk, átbeszéljük mi érdekeseket tudott meg, jó is, de kicsit lehangoló is, hogy jobban ért a dolgokhoz, mint az õket bemutató személyek. Tíz év alatt olyan tudást és tapasztalatot gyûjtött be, amivel nem nehéz. Utána megint különválunk, de a hajókat, a belsejüket már együtt nézzük meg. Ebédszünet, kipróbáljuk hátha a háton mászkálás helyrerakja Dénes csigolyáit. Én is végigsétálok Dénesen, de nincs változás.

Két ház 1740-bõl és 1750-bõl:

szept.12. Conanicut Island (Dutch Harbor)

Nem változik a következõ héten sem az idõ, így ezt az utolsó hetet a kiemelésig úgy döntöttünk, hogy a Rhode Islandi szigetek között vitorlázva töltjük. Sok jónak ígérkezõ horgonyzóhelyet néztünk ki a pilot könyvbõl. Ma bevásárolunk, és holnaptól végre újra vitorlázunk.