2015. júl.16-20. East Greenwich, Rhode Island

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

júl.16. csütörtök

A reggeli 7.28-as vonattal indultunk Zürichbe a reptérre, két átszállással. Nálam egy 20 kg-os hátizsák és egy 19 kg-os sporttáska, Álminál egy 8,5 kg-os hátizsák és egy 6,5 kg-os hátizsák. Örültünk, amikor végre becsekkoltunk, és a két legnehezebbet feladhattuk. Elsõ repülés Zürich-Frankfurt, második Frankfurt-Providence (USA). A Lufthansa fapadosával, a Condorral jött ki a legolcsóbban, 1000 dollár kettõnknek a két út. Svájci/magyar idõ szerint hajnali egyre értünk Providence-be, helyi idõ szerint 19 órára. Itt még egy óra sorbanállás következett, hogy beengedjék az utasokat amerikai földre. Álmi már nagyon unta magát.

Mennyire hihetõ, hogy vitorlázni jövünk fél évre?

Végre ránk került a sor. Elmondtam, amit tavaly is Washingtonban, hogy fél évet szeretnénk maradni, vitorlásunk van, azon fogunk élni, és a keleti part mentén szeretnénk vitorlázni. A férjem két hete itt van, és felkészítette a hajót az indulásra. Washingtonban elég volt ennyi, kaptuk is fél évre a pecsétet. Itt, a vitorlázós paradicsomban szerfelett gyanúsnak találtattunk...Egy nõ és egy gyerek, hmmm...vitorláson lakni, na de ilyet!

A hivatalnok többször is megkérdezte, hogy de akkor hol fogunk lakni (valahogy nem bírta felfogni, hogy a hajón fogunk lakni, hiába ismételtem türelmesen újra és újra), és Álmi tényleg az én gyerekem-e, a családi nevünk ugyanis nem egyezik. Majd szépen átkísért a gyanúsak várótermébe. Álmi ki volt akadva, én meg már csak nevetni tudtam, hogy erre aztán nem számítottunk. Volt már ott egy jól szituált 60-as férfi, és még egy nõt hoztak be utánunk. Itt is válaszoltam minden kérdésre, még Dénes nevét és születési évszámát is leiratták velem egy papírra, aztán a hajóról kezdtek kérdezni, majd a pénzrõl, hogy mibõl fogunk itt élni. Végül már javasoltam nekik, hogy kint vár a férjem, beszéljenek vele is nyugodtan. Megkérdeztem csak úgy mellesleg, hogy mi is velünk a probléma. A vitorlás élet sztori, és hogy a családi nevem nem egyezik az Álmiéval. Mondtam nekik, hogy bár nem mindennapi az életünk, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik így élnek, továbbá nem kötelezõ felvenni a férj nevét Magyarországon...Ketten kimentek Déneshez, elkérték az útlevelét, kikérdezték ugyanezekrõl a dolgokról. Ez hatott. Van férj is a nõhöz, és egyezik a családi neve a gyerekével. Végül hozzátették, hogy hát ennyiszer hallva már egész hihetõen hangzik a vitorlázós életünk is. Így megkaptuk mi is fél évre a pecsétet. "Enjoy your vacation!" - búcsúztak mosolyogva. Hajnali kettõ után beleugrottunk Dénes karjaiba. Taxival mentünk át Providence-bõl East Greenwichbe, amit már tavalyról jól ismertünk. Itt várt a dingink, 20 perc alatt a hajón voltunk. Olyan volt, mintha közben el sem telt volna az a 8 hónap. Mintha csak vásárolni ugrottunk volna el. Milyen más volt most megérkezni Rapid Transitra, mint tavaly. Akkor még nem ismertük a hajót, most ellenben hazaérkeztünk. Szerencsére tegnap volt egy lehûlés, így 19 fok volt a hajóban, ami nagyon kellemessé tette az éjszakát.

júl.17. péntek

Dénes megint ham&eggs-et készített reggelire sok zöldséggel, mint a tavalyi érkezésünkkor. Reggeli után õk elmentek benzint venni, és a könyvtárba, hogy interneten keresztül felhívják a szüleinket, hogy megérkeztünk. Se anyukám, se Dénes anyukája (õ ki volt kapcsolva) nem vette fel :(

Amíg távol voltak, addig kipakoltam az utazótáskákból, és elraktam mindent a helyére. Mire végeztem, õk is megérkeztek. Ugrás a vízbe, jó hûvös, de néhány karcsapás után már kellemes. Most egyébként nincs nagy meleg, mázlisták vagyunk. Ebédre virsli zöldségekkel, utána mi Álmival partra evezünk, Dénes marad, a szokásos ebéd utáni sziesztája következik. Én sose tudtam napközben aludni, már oviban se ment. Pedig most elég kába voltam, nem sikerült még átállnom, de nagyon hiányzott már a séta. Tegnap egész nap csak cipekedtünk és ücsörögtünk.

Tavalyról ismertük már jól a hatalmas parkot, ami elõtt horgonyzunk. Olyan macilacis, ha valaki ismeri a rajzfilmet. Piknikelõ helyek, magas fák, rengeteg turistaösvény, nagy füves területek, golfpályák, és rengeteg mókus, kék- és piros madár. Álmi korlátokon ugrál át, ez most a kedvenc elfoglaltsága séta közben, ja a másik, hogy a golfpályákon kívülre esett golflabdákat gyûjti össze. Én egy árnyas helyen fekvõtámaszozok, és még mindenféle tornagyakorlatokat végzek, mert jólesik. Oszlik a kábaság. Késõ délután érünk vissza a hajóra. Dénes közben megcsinált néhány hajós munkát. Vacsoraidõ. De elõtte úszunk. Ez egyben a fürdés is.

Fürdés a hajón édesvÍz nélkül

Sokszor írtam, most is írom, hogy akinek nincs elég édesvízkészlete, az ne essen kétségbe, mert nincs szükség a fürdéshez édesvízre. Mártózás sós vízben, utána a hajón tusfürdõzés, utána bent a vízben lemosni a tusfürdõt, és a hajón azonnal szárazra törölni magunkat. Az azonnalon múlik minden. Ha egy picit is hagyod magad száradni, már nem jó, viszketni fogsz, mert rád száradt a só. Ilyenkor vissza kell ugrani, és aztán azonnal megtörölközni. Mi sose használunk édesvizet a fürdéshez, és semmi bajunk nincs ezzel a módszerrel. Viszont lányoknak vagy hosszabb hajú fiúknak a hajmosáshoz kell. Ez nem megy sósvÍzzel.

Újabb kellemes éjszaka.

júl.18. szombat

Hétvége. A parti homok megtelik családokkal, és ez még csak szombat, mi lesz itt holnap! Álmival délelõtt kimegyünk sétálni, Dénes hajós munkákat végez. Ebédre vissza, ma tésztát fõzünk, és nagyon finom Prego húsgolyós paradicsomszószt öntünk rá, valamint egy kukorica- és egy zöldbab konzervet keverünk össze salátának, és sajt is megy bele. Nagyon jó. Muszáj konzerveznünk, mert East Greenwich-nek nincs igazi boltja, ahhoz át kell buszozni egy másik településre (egy fél napos projekt), így takarékoskodni kell a friss zöldségeinkkel. Viszont van egy natural food boltja, amiben csupa fincsi egészséges élelmiszert árulnak aranyáron. Szeretnénk itt vásárolni, de visszatart az áruk. Dénes szerencsére rábukkan egy másik településen egy ilyen diszkont boltra, ott harmadáért lehet ugyanezeket a termékeket megvenni. Ott Kapok red quinonát, Álmi mandulakrémet a kenyérre (a mogyorókrémre allergiás).

Dénes vett egy 3 személyes felfújható kenut itt valakitõl, túrakenu, nagyon erõs anyagból, elvileg nem kell partra húzáskor vigyázni rá, hogy kilyukad a kagylóhéjakon vagy az élesebb köveken. Ezzel evezünk be délután East Greenwichbe, mert elfogyott a kenyér és a virsli, és ezeket a drogériában is lehet kapni. Itt egy CVS van. Álmi elõl, Dénes középen, én hátul. Így nekem nem csak eveznem kell, hanem még a lapáttal kormányozni is. Körbeforogtunk, ha nem sikerült jól kormányoznom. És ez néhány húzás után mindig bekövetkezett. Rengeteget nevettünk, már ezért is megérte megvenni. De érzem, hogy bele fogok jönni :) Egész a partig lehúzódik a macilacis park:

júl.19. vasárnap

Visszatért a meleg, mindhárman kimegyünk délelõtt az árnyas erdõbe sétálni. A hatalmas parkot ellepték a piknikelõ, fürdõzõ családok. Álminak már több kilónyi golflabda gyûjteménye van, haza akarja majd hozni...Ebéd a hajón, de most mind maradunk sziesztázni, én kint olvasok a napponyva alatt, Álmi bent olvas majd legózik, Dénes alszik. Szerencsére van szél, ami a nyitott ablakokon keresztül kellemes huzatot csinál. Szieszta után úszás, majd elõszedjük a varrógépet, amit szintén itt vett Dénes az interneten. Tesztnek függönyöket varrunk az ablakainkra. Tavaly ezek úgy hiányoztak a besütõ nap miatt, most van gép, van ruhaanyag, lesz függöny :) Utána megint úszunk, és estig a parkban vagyunk. Én megint tornázom egy árnyas fa alatt, Dénes meg elkíséri Álmit golflabdákat gyûjteni.

Az ok, amiért még mindig itt tartózkodunk, Dénes svájci munkája. Pár napi munkát még meg kell csinálnia, ehhez kell internet, így maradunk itt, mert itt van könyvtár internettel.

júl.20. hétfõ

A hajónkra télire beköltözött egy egér vagy valami ilyesmi. Az orrkabin egyik tárolójában voltak a lepedõink, õ egy odúnyi helyet rágcsált bele, majd a szalonban és a konyharészen talált papírzsepikbõl és papírtörlõkbõl apró cafatokat tépkedett, és mindet behordta a lepedõbe. Dénes talált rá, amikor júli elején a hajóra érkezett. Sajnos õ nem olyan, mint én, hogy azonnal gépet ragad, és fotóz. Kihajintotta az egészet. Az egérke bejárta a hajónkat, minden zacskót kirágott, de csak egy zacskó keksz maradt a hajón, abból egy sort megevett. Megrágta a fakanalakat, egy baseball labdát, a paplanunk egyik sarkát egy jó nagy darabon, Álmi madártoll-gyûjteményét, amibõl bevitt az odúba szálakat, és összekakilta az egész hajót. És még a ruhásdobozomba is bemászott. Minden fiókba. És a legalsót kinevezte WC-nek. Amikor a bennehagyott ruháimat ki akartam emelni, a legalsó szoknyám alatt, kedvenc farmer szoknyám, egy halom kaki hevert. Katalin vagyok, azonnal felsikítottam, és ahogy visszahajintottam a ruhákat, néhány kaki kiugrott a dobozból az ülésre. Huhhh. Kellett pár másodperc, míg magamhoz tértem. Dénes mondta, hogy az odú tiszta volt, egy kaki se volt benne. Díjazom, hogy külön wc-t használt, de hogy a kedvenc szoknyám alatt... A fiókban volt egy szappan, azt is megrágta. Elég változatos volt a menüje. Örülünk, hogy otthont talált a hajónkon a kemény hideg télre, de megnyugtató, hogy nem minket választott nyárra.

Dénes reggeli után elevezett East Greenwich-be, onnan elbuszozott vásárolni. Friss zöldség, gyümölcs, hús, új 110 V-ról 12 V-ra átalakító, mert ami a hajón volt nem mûködött hatékonyan. Én addig mosogattam, rendet raktam, kitakarítottam a maradék egérkakis tárolókat, néhány tornadvdmet átalakítottam mp3-má, hogy az mp3 lejátszón tudjam hallgatni, amikor kint a parton tornázok. Álmi Dolák-Saly Róbert Agyatlantiszát olvasta, utána befejezte a Greg naplója 4. részét, majd legózott az orrkabinban. És már fél egy lett, és megérkezett Dénes. Gyorsan beledobtam a filézett csirkecombokat (sokkal magasabb a vas tartalma, mint a csirkemellnek) a kuktába, befûszereztem, aztán hagytam fõni 15 percet, kész. Köretnek a napon kiolvadt borsó-répa mirelitet ettünk, és mindezt tejföllel ízesítettük. NYami-nyami. Desszert: olyan M&M golyók, amikben ropogós kekszgolyó van. Míg az hús fõtt, az új átalakítóval végre mûködésbe hoztuk a varrógépet. Elkészült két ablakra a függény.

Délután a könyvtárba eveztünk, hogy Dénes nekilásson a munkának. Lehet, hogy ezt a hetet még itt töltjük.