2015. szept.11-17. Portland, Stage Island, Cape Porpoise (Maine)

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

szept.11. Portland (Maine)

Az elõzõ éjszaka se tudtam rendesen aludni a billegés és a zátonyokon megtörõ hullámok hangjától, és most se. De a többieknek se ment. Mint egy mosógépben. Két-háromszor felemelkedtünk aztán lesüllyedtünk, majd jobbra-balra dõltünk. Ez a minta ismétlõdött egész éjszaka, és esett hozzá az esõ, és csörömpöltek a drótkötelek az árbocban. Hiába élünk hajón, ez minket is zavar.

Reggel folytatódott mindez, de 10 után kezdett javulni az idõ, elállt az esõ, és ki tudtunk evezni a partra. Teljes viharruházatba öltöztünk a fröccsök miatt. Ezek a kövek közelebb voltak, itt tett ki minket Dénes, õ meg elevezett a kiürült csónakkal a strandra. A kövek mögötti zöld bokrok mögött van a sétány, a bicajút, a kisvonat sínje és piknikelõ helyek.

A lobsterhalász:

A nap hátralévõ részében sütött a nap. A Hamilton Marine hajósboltban vettünk vízszûrõt, mert ami van, már nem olyan hatékony, megmaradt a Boothbay Harbor egyik kikötõjében töltött vizek földíze, mûanyagíze az átszûrt vízben is. Könyvtárban is voltunk és bevásároltunk. Este Dénes a vízben fürdik, én vizet melegítek magamnak és Álminak, amibõl a kokpitban "zuhanyzunk" (Dénes öntögeti ránk a vizet).

szept.12. Portland (Maine)

Nem volt erõs billegés éjjel, sikerült végigaludnom az éjszakát. Reggel napsütésre ébredünk, Dénes elevez két kanna vízért a strandra, amik nagyon finomak (se földíz, se klóríz, se mûanyagíz), ezért õket át se szûrjük. Utána ki a partra. A könyvtárban Dénes az SLF munkájával van elfoglalva, utána útvonaltervezés, horgonyzóhelyek keresése, idõjárás és árapály táblázat letöltése, mert elvileg holnap indulhatunk tovább. Én a fotókat rendezem, és írom a hajónaplót, Álmi tanul, tabletezik, és a gyerekrészlegen a mesekönyveket, képregényeket nézegeti.

Pihenésnek séta a városban.

Vásárolunk még egy utolsót, mert holnap indulhatunk tovább, elvileg jó lesz a szél.

szept.13. Portland (Maine)

Köd, esõ és erõs szél egész nap. Ki se megyünk a hajóból. Álmi a reggelivel bevesz egy fél Stugeront, mert kezd tengeribeteg lenni. Ez hat, még angolozni is tudunk. Délután kijött egy tûzoltóhajó gyakorlatozni:

Este megnézzük a Godzilla c. filmet.

szept.14. Portland (Maine)

Éjjel javult az idõ, reggel már sütött a nap. Dénes fölvetette, hogy a tegnapi nap után szívesen maradna egy napot, amikor csak sétálunk a városban, nézelõdünk. Azonnal igent mondtunk. Elment egyedül a közeli mosodába egy adag ruhával, utána együtt indultunk a partra. Alig fúj a szél, így végre békés a kimenet. Séta a régi városrészben, fagyizunk a legjobbnak hirdetett olasz fagyizóban, élvezzük a meleget. Este a parton:

Álmi fotója a fényárban úszó utasszállítóról:

szept.15. Portland - Stage Island (Maine) (24 tmf)

Végig jó szélben repesztünk az új hely felé. Utunkat világítótoronyok övezik.

A következõ világítótoronyhoz közeledünk:

Egyre jobban beindul a szél, muszáj dzsekit vennem. Fröccsössé válik a menet:

Elõttünk pezseg a víz, delfinek vadásznak, sokáig követjük õket:

És végre megérkezünk egy gyönyörû helyre. Apró szigetek veszik körbe a horgonyzóhelyet. Meleg van, itt a szél is melegen fúj a szárazföld felõl.

Meztelen csobbanunk a vízbe, ami itt is brutál hidegnek tûnik, 18 fokos egyébként. Hajat mosok édesvízzel a kokpitban, azonnal megszárad. Egyre több légy jön a kabinba, muszáj leütnünk õket, mert mindent ellepnek. Csak én egyedül 38 legyet ütök le, Álmi olyan 20-at. Apálykor a víz ahogy kiáramlik a szigetek közül, egy nagy homokos-iszapos mezõt hagy hátra, amin majdnem végig át lehet sétálni a Cape Porpoise nevû településre. Dagálykor pedig el lehet evezni. Most jön az apály, így sétálunk. A térképen látszik a sekély rész, addig kell most eveznünk, ott hagyjuk a csónakot, aztán elindulunk balra a sárga jel felé.

Fantasztikus ebben a finom, vizes homokban sétálni, futni:

Nyomok a homokban:

Egy szürkegém:

Álmi rákokat gyûjt a pecázáshoz:

Elevezünk még az egyik lakatlan szigetre, ahol Álmi kipróbálja a sziklákon a tegnap vett távirányítós kishelikopterét, de annyi a szúnyog, hogy nem bírjuk sokáig, menekülünk vissza a hajóra. A szúnyogok jönnek velünk, próbáljuk õket lerázni, össze-vissza evezünk, közben csapkodjuk õket.

Olyan békés az éjszaka a vízen, mintha szárazföldön lennénk.

szept.16. Stage Island, Cape Porpoise (Maine)

Reggel az egyik halász jött a lobsterbójáit felhúzni. Az egyik ketrecben volt egy hatalmas lobster, ezt vissza kell dobnia, mert nagyon jól szaporodik ez a méret.

Délelõtt dagálykor átevezünk Cape Porpoise-ba. A halászkikötõben már ott áll üresen Miss Vanessa. Három órát sétálunk a kis településen, aztán még épphogy vissza tudunk evezni a hajóra. Persze nem lenne gond, ha a sekély részen húzni kéne a csónakot. De már éhesek vagyunk.

Dénes a hajón megborotválkozott.

Apálykor megint az iszapos részen játszunk, szaladgálunk:

Estefelé egy partravetett bóját találnak Dénesék, vadi új, de túl nagy, hogy a repülõn hazaszállítsam. A szél közben átfordult, már hûvösebben fúj, ezért a kardigán.

szept.17. Stage Island, Cape Porpoise (Maine)

Napfelkelte:

Ez a kacsu ébresztett reggel. Ütögette a csõrével alul a hajót. Az odanõtt algákat, csigákat.

Mivel mára szélcsendet mondtak, maradunk ma is. Délelõtt átevezünk Cape Porpoise-ba. Sétálunk egy órát, majd ebédelünk a kikötõben a Chowder House-ban, Dénes háta mögött.

A chowder tengeri herkentyûkbõl készített levest jelent. A piros csak lobsterbõl (homárból) készült, a fehérben van krumpli és mindenféle rák, köztük lobster is. Nagyon ízlettek, ilyet aztán veszünk majd sokszor.

Rákvörösen egy kis forró rákleves:

Álmi a lobster- és kékkagyló evésünk óta hallani se akar ilyesmikrõl. Csak a shrimpet hajlandó megenni, azt szereti mindenhogyan, különösen bundázva. Õ ezt kér ebédre:

Ebéd után sétálunk még jó két órát. Élvezzük a napot, a meleget, élvezem, ahogy éget, ki tudja mi vár ránk az elkövetkezendõ napokban. Itt sikerül lefotóztunk azt a chipmunkot, amit már korábban feltettem az egyik beszámolóba. Itt még a fán szalad, aztán lemegy a földre makkot rágcsálni. Sokan szaladgálnak a kertekben, keresztül-kasul az utcákon.

Álmiék még elmennek a hajóról a dingivel pecázni, de nem fognak semmit. Holnap megyünk tovább. Jól éreztük itt magunkat.