2015. szept.18-21. Kittery (Maine), Portsmouth (New Hampshire)

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

szept.18. Stage Island - Kittery (Maine) (25 tmf)

Eleinte szélcsendben motorozunk a kisimult vízen. Bójákat, szulákat fotóznak a fiúk:

A lobsterhalászok (homárhalászok) motorcsónakjai miatt hamarosan hullámossá válik a víz, a külmotor állandóan kiemelkedik. Álmi utálja ilyenkor a motor hangját, ezért lemegy az orrkabinba olvasni. Késõbb jön egy kis szellõ, tudunk vitorlázni. Álmi kijön, én meg lecsapok rá, és magyar történelmet olvasunk (I. Károly a téma). Még jut idõ egy kis természetismeretre is. A mezõk élõvilágát választja Álmi a sok téma közül. A ragadozó madarak miatt.

Épp végzünk, amikor megjön a szél. Álmin kezd erõt venni a tengeribetegség. Kicsit kint marad még velünk, aztán lefekszik fejhallgatóval zenét hallgatni. 7 éves koráig fejjel lefelé is elvolt a mozgó hajóban, sose volt tengeribeteg, aztán egyszer csak elkezdõdött. És most õ viseli hármunk közül a legrosszabbul.

Kellemes menetben, beerõsödött szélben pár óra alatt elérjük Maine állam határát, Kittery-t. A Piscatagua River itt folyik be az Atlanti-óceánba, természetes választóvonalat kínálva Maine és New Hampshire államok között. Maine-i partján Kittery, New Hampshire-i partján Portsmouth fekszik. Horgonyzás szempontjából Kittery a kényelmesebb, ezért választjuk õt.

Az Active Captain oldalon az ide vonatkozó legutóbbi bejegyzés még azt írta, hogy a kirakott bóják mellett még maradt hely több hajónak horgonyozni. A valóság másképp festett. Teljesen berakták bójákkal, így nincs hely nekünk. Azért kiszemel Dénes egy nagyobb helyet néhány üresen álló bója között, és lehorgonyoznunk. Egyelõre ebben a szélben, ami most fúj, és ami fújni fog, nem lesz gond. Reméljük, hogy ha jön egy hajó, akkor nem ezekre a bójákra akar állni.

A víz 18 fokos, hidegnek érezzük, de fürdünk.

szept.19. kenutúra a folyó másik oldalára, Portsmouth-ba (New Hampshire)

A folyó közepén van egy sziget, ami az amerikai haditengerészeté. Közte és Kittery között egy kellemes oldalág, ahol másfél órát kenuzunk, majd elérjük Portsmouth-t.

Elevezünk egy emelõs híd mellett:

Balra a parton van egy sólya, ott kiemeljük a vízbõl a kenut.

A fiúk elrejtik a kenut a bozótban, és bicajlezáróval egy fához zárják. Közben észrevesznek egy mormotaszerû állatot, amirõl Álmi fotókat készít, ahogy a sziklához sétál, napozik, majd elmegy, amikor Álmi már túl közel megy hozzá.

A fõutcán családok vonulnak különbözõ egyenpólókban, egy-egy csapat magasba emelt táblát visz, felirattal, tinédzser fotóval. Mint megtudjuk, a fiatalok öngyilkosok lettek, ez Portsmouth vezetõ haláloka a fiatalok körében. A felvonulás figyelemfelhívás és megemlékezés is egyben. Mi utcát váltunk, és egy tourist infónál térképet szerzünk. Itt megtudjuk, hogy van egy tengeralattjáró, amit meg lehet tekinteni. Azonnal odasétálunk. Ez az Albacore, amit soha nem küldtek háborúba, kísérleti, tesztelési célból építették:

Tavaly már megnéztünk egy tengeralattjárót New Yorkban, de ott gyorsan végig kellett menni benne, mert jöttek egymás után a csoportok. Itt annyi idõt tölthettünk bent, amennyit bírtunk. Mindent megfoghattunk, kipróbálhattunk. Nagyon élveztük. Én is :)

Sódomb távolról:

Álmi a sódombon:

Pilot hajók, amik a teherhajókat bekísérik az öbölbe:

Séta a városban:

A Whales c. IMAX film DVD-jén volt egy kis film Robert Wylandrõl, aki hatalmas épületfalakat festett tele életnagyságú bálnákkal és egyéb tengeri élõlényekkel a világ sok városában. Összesen 100 falat. Itt a wikipédia lista (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Whaling_Walls). Pl. itt Portsmouth-ban is járt, de a kopottságból ítélve nem mostanában (1993-ban a wikipédia adata szerint).

Visszafelé evezve egy érdekes madarat láttunk:

Míg Dénesék kihúzták a vízbõl a kenut, és leeresztették, elrakták, addig én lemásztam a vízbe fürdeni. Brutál hideg. De az evezéstõl kimelegedve volt hozzá lelkierõm. Utánam mentek a fiúk is. Egy motorosjacht az egyik mellettünk lévõ bójára kötött, de csak amíg vacsoráztak. Utána mentek a folyón tovább, felfelé.

szept.20. Kittery (Maine)

Erõs szél fúj kora délutánig rossz irányból. A hajónk fara az egyik gumibóját dörzsöli. Dénes a hajón marad, mert nem ereszthetünk ki a bóják miatt elég láncot, ezért figyelnie kell, nehogy csússzunk. Mi Álmival sétálunk kint két órát, utána ebéd, közben teljesen legyengül a szél, és átfordul jó irányba. Meleg lesz. Hajmosás nekem és Álminak, majd estig séta Kittery-ben, most jön Dénes is. Az erõd, ami mellett horgonyzunk a hajónkról:

És a hajók, köztük a miénk is az erõdbõl:

Most is gyönyörû helyen horgonyzunk. Rapid Transit a fekete árbocos, narancssárga ponyvás:

Álmi ugrik:

A könyvtár épülete, ami ma (vasárnap) zárva, de az unsecured wifi jelét fogjuk, és nézünk idõjárást, hurrikánt, active captaint a mobilon:

A Katalin névre keresztelt teherszállító hajót kísérik be a pilothajók (a másik oldalon is van egy):

Ma Álmival 20 km-t gyalogoltunk. A víz 16 fokos ma, én nem megyek bele. Dénes a fõnök, így Álminak mennie kell, "a nyavajgós lányok meg punnyadjanak". Vizet melegítek, azzal önt le Dénes a kokpitban. Finom nagyon :)))

szept.21. Kittery és Portsmouth

Reggelre 11 fokra hûlt le a kabinban a hõmérséklet. Erõs É-i szél fúj, ebben védett a horgonyzóhelyünk. Dénesék megnézik ma újra Portsmouth-t, de most gyalogolnak, mert kenuval ebben a szélben nem jutnánk át. Én most maradok, és az élményeinket rendezem a laptopon. Szerencsére süti a nap a napelemet, töltõdnek az aksik.

Portsmouth-ban ma nyitva van a Strawbery Banke Museum, ami egy skanzen. Néhány, az 1700-as években épült házat egy-két utcában felújítottak, korhûen berendeztek, a konyhakertjeiket mûvelik, és mindegyik házhoz tartozik egy-két "múzeumõr", akik korhû ruhába öltözve szerepet játszanak. Például a nõk igazi csirkét sütnek a konyhában, kenyeret dagasztanak, szõnek, közben úgy beszélnek, mintha õk most tényleg abban a korban élnének, és ez lenne az otthonuk. Korabeli játékok, szerszámok vannak kitéve, amiket ki lehet próbálni. Álminak hatalmas élmény volt. Végre ma is egy múzeum, ahol megfoghatja a kiállítási tárgyakat, mint szombaton a tengeralattjáróban. Nagyon sajnálom, hogy lemaradtam róla. Szombaton, amikor együtt voltunk itt, zárva volt egy rendezvény miatt, akkor azért nem tudtam megnézni.

A kártyaszoba:

Legyalogoltak ma 30 km-t, és visszafelé még be is vásároltak. Holnap indulunk tovább.