2015. szept.27.-okt.03. Salem és Manchester by the sea (Massachussets)

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

szept.27. Gloucester - Salem (Massachusetts) (10 tmf)

11 fok reggel a kabinban. Reggeli után kievezünk a beach-re, én megállok a mosodánál, a többiek továbbmennek a játszótérre. Itt az USA-ban a mosással, szárítással nagy szerencsénk van.

A hajón ebédelünk, aztán kettõkor indulunk Salembe. Olvastam róla az útikönyvünkben, ezért akartam ott megállni, Dénes meg utánaolvasott az Active Captain oldalon, hogy tudunk-e horgonyozni. Igen, de messze lesz a part. Nem újdonság, a legtöbb esetben messze van, sajnos.

Krajcolnunk kell végig, és kerülgetni zátonyokat, sekély részeket, szigeteket. Csak 10 tmf-et kell megtennünk, de így beletelik 3 órába, mire megérkezünk. A hatalmas salemi öblöt szinte teljesen bebójázták (fizetõs mind), ezért csak a bejárathoz közel tudunk horgonyt dobni, a ki-bejövõ hajók útja mellett. Útközben:

Sokan vitorláznak ezen a kellemes vasárnapi napon, élvezzük a látványukat, különösen a szép hajókét.

A salemi öböl vize is tele van a kocsonyás lényekkel. Megfürdünk benne mindhárman.

szept.28. Salem (Massachusetts)

Gyönyörû meleg napra ébredünk. Nem fúj a szél, hál'istennek :) Ennek is lehet örülni egy vitorláson? Hát persze. Horgonyon, õsszel, itt fent északon.

A hál'istennekrõl jut eszembe. Eddig nem is figyeltem fel rá, de mióta Álmi szóbahozta, tényleg mindenütt ezt hallom. Az Ó, Istenem = oh my god (ejtsd gád) helyett az oh my gosh (ejtsd gás) kifejezést használják az emberek, hogy Istent ne vegyék a szájukra. A filmekben is lehet vele találkozni.

Reggel 8-kor már a parton vagyunk. Messze horgonyzunk, így hiába a tükörsima víz, a szélcsend, kellett 40 percet eveznünk, míg elértük a Pioneer Village-t, egy hatalmas park elkerített részét, ahová felépítették az 1620-as években ideérkezõ angol puritánok akkori házikóit, mûhelyeit. Berendezték úgy, ahogy akkor éltek. Kemény élet várt itt rájuk. A telek nagyon zordak errefelé. Féltek a farkasoktól, az indiánok támadásaitól is.

Pechemre ma zárva. Csak péntek, szombat, vasárnap van nyitva :((( Pedig úgy szerettem volna megnézni. Továbbmegyünk az óvárosba a kertvároson át, ahol minden ház gyönyörû. Az óvárosban olyan, mintha egy nagy banyabálba érkezne az idelátogató. Az utcai árusok, a bolti eladók, az idegenvezetõk munkaruhája, hajviselete, sminkje banyakülsõt utánoz. Csontváz és kaszás ember jelmezekbe öltözött szórólaposztók. Nem a közelgõ Halloween miatt. Salem legnagyobb turisztikai bevételét Arthur Miller: A salemi boszorkányok c. drámájának köszönheti. Egy sikeres dráma, regény, film vonzza az embereket a történet színhelyére. És az 1692-es tragikus boszorkányperbõl (wikipédia link itt) ma a város hatalmas anyagi hasznot húz. Csak legyen elég rémséges jelmez és seprûnyélen lovagoló banya a kirakatban. Ez az egyetlen fotónk az egész boszorkányosdiból, ez a csinos szobor, ami a megbabonázott címet kapta:

A turista információs központban volt egy kis moziterem, ahol megnéztünk egy rövidfilmet a város múltjáról. Tökéletes összefoglalót kaptunk a semmibõl a mai Salemig vezetõ útról.

Utána átsétáltunk az egykori kereskedelmi kikötõbe, ahová az 1700-1800-as években beérkezett kereskedelmi hajók hatalmas gazdagságot hoztak Salemnek. Az egykori vámház tetején az aranyozott sas, a város szimbóluma:

A Derby család volt az egyik leggazdagabb család a városban, az õ tulajdonukba tartozott a Friendship kereskedelmi vitorlás, ami Indiába is elhajózott, hogy onnan fûszerekkel, selyemmel megrakottan térjen vissza. A hajó látogatható, most épp felújítás alatt áll.

A meleg kitart este is, 22 fok van a kabinban, és csak 20 fokra megy le. Ez az élhetõ hõmérséklet, ezt szeretem :)

szept.29. Salem - Manchester by the sea (Massachusetts)

Ködre ébredünk, de még tart a meleg. Ma estétõl mondja az idõjárás-jelentés a szélirányváltozást (É-ira fordul) és a napokig tartó viharos szeleket, esõvel kísérve. A hatalmas salemi öböl védtelen az ilyen irányú szélben, itt nem maradhatunk. Végignéztük a lehetõségeket, és vagy visszamegyünk Gloucesterbe horgonyozni, mert ott van védett hely ilyen szélben, vagy megismerünk egy új helyet, amirõl még Gloucesterben beszélt Dénesnek egy vitorlázó. Neki a közelben, Manchester by the sea településen van a hajója. Ott tagja egy jachtklubnak, aminek a bójái ingyen felvehetõek, persze engedélyt kell rá kérni. Ez a hely jó ilyen szélben, a part alatt meghúzhatjuk magunkat. Így 11-kor átvitorlázunk a pár mérföldre fekvõ településre.

A sekély és keskeny öbölbe bemotorozunk a most már mûködõ :) belmotorral. Nincs már bent szabad bója, horgonyozni meg nem lehet, mert nincs egy talpalatnyi hely se. Alig bírunk kiszabadulni innen.

Az öböl elõtt van sok bója, legtöbbje üres, mert a vitorlás szezonnak vége, sorra viszik kiemelni a hajókat. Ezen a kevésbé védett részen kapunk bóját. Nagyon erõs, jól fog tartani, nyugtat meg a klubvezetõ.

Délután beevezünk a jachtklubhoz, ott hagyjuk a dingit, és besétálunk a településre. Vásárolunk friss dolgokat, mert holnap nem fogunk tudni kijutni.

szept.30. Manchester by the sea (Massachusetts)

A szélforduló késik. Hajnaltól erõs D-i szél fúj, hajtja be a növekvõ hullámokat a sekély részre. Innen védtelenek vagyunk, keményen billegünk. Késõbb erõsödik, és délután 2-ig megállás nélkül ömlik az esõ, és köd borul ránk. Álmi eleinte képtelen felkelni, amint felül, azonnal le is dõl, mert jön a hányinger. Tengeribeteg. Hogy Stugeront vegyen be, muszáj valamit reggeliznie. Kénytelen vagyok etetni, úgy, hogy fekszik. De sikerül, kap Stugeront is, és én is beveszek egyet. Felraktuk az esõponyvát, így nyitva hagyhatjuk az ajtót, lehet kicsit szellõztetni a hajóbelsõt. Még tart a meleg, ez még a déli szél. A csónakot lent hagyta Dénes, most táncol a hullámokon.

Épp átment alattunk egy hullám, mi lekerültünk, õ meg a hullám tetejére:

Délután kettõkor eláll az esõ, és másfél órára elcsendesedik a szél, eltûnik a köd, még a nap is kisüt. Dénes kimeri a csónakot, aztán kiemeljük az orrfedélzetre.

Choppy sea, ahogy az angol mondja. Ezek azok a sûrû, rövid hullámok, amik nagyon összerázzák a hajót és benne a hajóst.

A szél közben átfordult lassan É-ira, és újra beerõsödött. Az esõ is újra rákezdett, de a hullámok már nem zavartak. A parthoz jó közel, a part takarásában voltunk, és onnan fújt most már a szél is. A ház eddig mögöttünk volt, most szembe kerültünk vele.

Az északi szél meghozta a lehûlést. Éjszakára 10 fokra süllyedt a hõmérséklet a kabinban :((((

okt.01. Manchester by the sea és Salem (Massachusetts)

Viharruháinkba beöltözve beevez velünk Dénes a jachtklub stégjéhez. Sietve elérjük a 10.25-ös vonatot Salembe. 20 perc alatt ott vagyunk, és a hétfõn kihagyott Peabody múzeumot megnézzük. Rengeteg hajómodell (makett) van kiállítva, illetve a tengeri kereskedõk által az 1700-1800-as években ideszállított ázsiai, afrikai dísztárgyak.

A napóleoni háborúkban ejtett francia hadifoglyok készítettek csontokból ilyen bámulatos hajómodelleket, mint amit Álmi néz ezen a fotón. Ennek a modellnek az a különlegessége, hogy egy amerikai matróz készítette, aki a franciák oldalán harcolt.

A következõ modell egy gloucesteri halász szkúner pontos mása. Az egykori kapitány segítségével készült, hogy minden részlet a lehetõ legpontosabb legyen. Elkészítették egy dory (halászcsónak) mását is, megtömve hallal, amivel napi halászatokra eveztek el az anyahajótól.

A következõ festménysorozat megörökíti az amerikaiak tengeren vívott csatái közül a legünnepeltebbet.

Az 1812-es brit–amerikai háború: az amerikai Constitution legyõzi a brit Guerriere csatahajót.

A Constitution makettje:

Ez a faragvány valami elképesztõ!

Bambuszgyökérbõl egy démon:

A gyerekeknek van egy külön terem a múzeumban, ahol mindenféle érdekes dolgokat csinálhatnak.

Például a zeneasztalon zenélhetnek is nekünk.

Újra elsétáltunk a kikötõbe, és most lemehettünk a Friendship gyomrába is.

Mire visszaérünk Manchester by the sea-be, a könyvtár már zárva, de fogjuk elõtte a wifi jelét. Joaquin hurrikán ütötte a Bahamák középsõ részét. Az ottani Long Islandet, Conception Islandet, Rum Cay-t, amiknél 2010-ben mi is jártunk. Az irányát nem lehet tudni, épp ezért számba veszik ilyenkor a lehetõségeket. Van olyan verzió is, hogy feljön egész közel hozzánk. Levelet kaptunk a warwicki (Rhode Island) Brewer marinából, ahol tavaly szeptember végén kiemeltettük a hajót, hogy mindenki, aki a hurrikán miatt szeretné kiemeltetni a hajóját, jelezzen, mert a jelzés sorrendjében fogják kiemelni õket. Reméljük, hogy nem jut el ide. Mostantól figyeljük folyamatosan a VHF rádión az idõjárás- és hurrikánjelentést, hogy fel tudjunk készülni egy esetleges itteni hajókiemelésre, ha úgy hozza a sors.

A hajón vizet melegítünk a fürdéshez, és a kokpitban Dénes lelocsol minket. Õ ugrik. Eltûntek a kocsonyás lények. Valószínûleg az erõs hullámzás sodorta õket el.

okt.02. Manchester by the sea (Massachusetts)

Délelõtt beevezünk megint a jachtklubhoz, onnan sétálunk a könyvtárba szemerkélõ esõben, amikor megáll egy autó mellettünk, és a benne ülõ nõ felajánlja, hogy elvisz minket. A ruhánkból gondolta, hogy vitorlázók vagyunk. És teljes a meglepetés, amikor kiderül, hogy az õ hajójuknak a bójáján állunk. A férje csináltatta a bóját, a hajójuk most a belsõ öbölben áll, bevitték a vihar elõl, ezért lett szabad. Megadja a nevét, telefonszámukat, hogy egyeztessünk egy vacsorát, zuhanyzást, ilyesmit.

A könyvtárban is összeismerkedünk egy másik nõvel, aki Angliában született, ide házasodott, nekik is van itt hajójuk. Õ is meghív magukhoz. Késõbb még visszajön, és hoz Álminak kockás füzetet, mert valahogy szóbakerült, hogy sehol nem találok, mindenütt csak vonalas füzet van a boltokban, és most abba matekozunk (ami persze nem gond).

Este a hajón megint melegítünk vizet a fürdéshez, és a kokpitban Dénes lelocsol minket. Õ bemászik, pedig már csak 14 fokos a víz. Küzdelmes neki, de utána olyan jól érzi magát. Én is a melegvizes fürdõ után :) Erõs a szél, 25-30 csomóval fúj kitartóan, és sajnos átfordult ÉK-ibe, és most kényelmetlenül hullámzik alattunk a víz. 10 fok a kabinban. Beöltözve rabló römizünk:

Megkérdeztem a többieket, hogy õk hogy bírják a hideget, mert én nagyon rosszul. Álmi:

– Hmmm, nekem nincs vele gondom, csak... csak kár, hogy nem lehet a vízben úszkálni.

Dénes:

– Katalin panaszainak a száma tízszeresére nõtt nyár óta.

Megnyugodtam. Nekik sem könnyû :)

okt.03. Manchester by the sea (Massachusetts)

A mai nap hasonlóan telt, mint a tegnapi. Ebédkor megint vettünk chowdert (ráklevest), chicken pie-t (csirkehússal, zöldséggel töltött levelestészta), és bevittük a meleg Dunkin Donuts-ba, ahol vettünk mellé forró csokit, forró tejeskávét és különbözõ fánkokat. Kipróbáltuk a halloweenes pumpkin donuts-ot, sütõtökös fánkot, ami édes és fahéjas, semmi sütõtök íze nincs, a színe viszont szép narancssárgás. Nekünk Dénessel túl édes mindegyik, Álmi élvezi csak. A chowder viszont isteni. Sikerül átmelegednünk.

Míg ebédeltünk, a könyvtárban fõzõverseny zajlott. Még most sem fogom fel teljesen. A gyönyörû antik fabútorok, könyvek között gázfõzõkön rotyogtak az ételek... A könyvtáros áfonyás muffinokat sütött otthon, ezzel nevezett a versenyre, de nem ért el helyezést. Mikor visszaértünk, már csak az ételszag maradt és néhány darab a muffinokból. Mindet nekünk adta.

A könyvtárban megnéztük a hurrikán útját. A 4-es kategóriájú Joaquin hurrikán elhagyta a Bahamákat, É-ÉK felé halad, nem lehet tudni, hogy üti-e az amerikai partokat, vagy a Bermuda-szk-et. Kint a nyílt vízre 5-6 méteres hullámokat mondott a tengeri idõjárás-jelentés.

Mára már aktuálissá vált a hajmosásom, ezért reggel szóltunk a jachtklubos fiúnak, hogy ma este szeretnénk zuhanyozni. Mivel nem volt se kéz-, se hajszárító a mosdóban, ebédszünetben megnéztük az Allen's Pharmacy-ban. Szerencsére volt hajszárítójuk. Így ma hajmosás és melegvizes zuhany mindenkinek :)

Éjjel nem aludtunk jól. Billegtünk, és süvöltött a 30 csomós szél.