2015.okt.04-07. Boston, Hingham és Hull (Massachussets)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
okt.04. Manchester by the sea és Boston (Massachusetts)
Megkönnyebbült a keleti part, mert a Joaquin hurrikán elment a Bermudák felé. (Később olvastuk, hogy a két Carolina államban volt hatása, sok eső és földcsuszamlás volt miatta.) Nálunk még tart az erős szél, hideg, de mára csak kis százalékban mondtak esőt. Holnapra viszont javul a helyzet, kint a vízen is, ezért ma még maradunk itt horgonyon, és bevonatozunk a 10.20-as vonattal Bostonba (Salemen át megy), amire már nagyon kíváncsiak voltunk. A napok óta elhagyhatalan esőnadrág, vízálló dzseki, sapka, sál, kesztyű kombinációban irány a nagyváros.
Egy óra alatt Bostonban vagyunk. Itt sincs jobb idő. Rögtön a North Station pályaudvar mellett, ahová a vonatunk érkezett, van a TD Garden, egy hatalmas sportcsarnok, ami a Boston Bruins hokicsapatnak és a Boston Celtics kosárlabdacsapatnak a stadionja. Itt áll egy híres Boston Bruins hokijátékos szobra:
És a Boston Celtics kosárcsapat emblémája (Álmi fotózta):
Ezt pedig a pizsamájáról fotózta:
Jó, hogy ma vasárnap van. A sok turista ellenére is sokkal békésebb most a város, mint hétköznap lenne.
Boston is, mint minden régmúlttal rendelkező város (1630-ban alapították az Angliából érkezett puritánok), építészetileg nézve egy nagy káosz.
Itt van például ez a kellemes látványú, vöröstéglás épület, az 1713-ban épült Old State House, aminek az erkélyéről először olvasták fel a Függetlenségi nyilatkozatot nyilvánosan Bostonban. 20 m magas, és akkoriban 30 éven át ez volt Boston legmagasabb épülete . Mögötte a sötét felhőkarcoló az 1970-ben épült One Boston Place irodaház, ami 183 m magas, jelenleg az ötödik legmagasabb épület a városban.
New York után kicsit csalódás volt, hogy itt a jópár felhőkarcolóból csak kettő lépi túl a 200 m-es magasságot (legmagasabb: John Hancock Tower 241 m), és ezeket nem is láttuk, mert addig már nem gyalogoltunk el. (New Yorkban 7-en lépik túl a 300 m-t, ebből 2-en a 400 m-t, ebből pedig egy az 500 m-t.) Ez a néhány magas épület 150-180 méteres:
Boston történelmi helyszínein vezet végig a 4 km hosszú Freedom Trail. Ezt járjuk be, el-elkalandozva, mert csak pár óránk van a vonat indulásáig. A térképen a bekeretezett részt jártuk be.
Az egyik legszebb épület a Massachuesetts State House, ami a washingtoni Capitolium mintájául szolgált:
Beöltözött idegenvezető a Freedom Trailen:
Álmi fotója. Legszívesebben ezen a kétéltű járművön utazva nézné meg a várost:
:) :) :)
:) :) :)
Átmegyünk a Constitution kikötőjébe (az 1812-es brit–amerikai háborúban az amerikai Constitution legyőzi a brit Guerriere csatahajót), utána a Bunker Hillre az obeliszk miatt.
A Constitutiont felújítják, teljesen fel van állványozva a szárazdokkban :((( Csak a kis múzeumot tudtuk mellette megnézni.
Állatok hajóra rakodása, mindenki kipróbálhatja:
A következő fotót a múzeum wc-jében készítettem, a wc ajtajának a belső oldalára volt kitéve, hogy a múzeumlátogató még itt se maradjon tanulnivaló nélkül:
A head a hajózásban a hajó orrát jelenti. A képen látható, miért nevezik ma a hajókon a WC-t headnek.
Ez a csatahajó már zárva volt :)
A múzeumban találkoztunk '56 óta kint élő idős magyarokkal, akik Jersey City-ből látogattak ide városnézésre. Beszélgettünk velük, ők mesélték, hogy a Joaquin hurrikánban eltűnt egy nagy hajó. Ők utasszállítót mondtak, de utánanéztem, és az SS El Faro amerikai teherhajó volt, 33 emberrel a fedélzeten, akik mind odavesztek a Bahamák felé menet a hurrikánban.
Végül a Bunker Hill emlékműhöz is elértünk, ami egy 67 m magas gránit obeliszk, a bostonban játszódó filmekben mindig mutatják.
Dénes nem hitte el, hogy Álmi fel tud mászni a szoborhoz.
A Harvard Egyetemhez és az MIT-hoz (Massachusetts Institute of Technology) nem sikerült eljutni, de talán jövünk még Bostonba máskor is, akkor majd pótoljuk ezt a hiányt. Dénes nem állta meg, hogy fotót ne készítsen legalább a Harvard utcáról, ami igaz teljesen máshol van, mint az egyetem, de számít ez?
Egyébként Bostonnál is lehetne horgonyozni, de most a szél se fúj jó felől ehhez a horgonyzóhelyhez, és ami a fő, a szokásos 9 láb helyett most 13 láb az árapály, és az eleve sekély horgonyzóhelyen mi megfeneklenénk apálykor. Bóják nincsenek, a kikötők pedig horribilis áron vannak, szóba se jöhetnek.
A fél hatos vonattal egy óra alatt visszaértünk Manchester by the sea-ba, és fél 8-ra a hajón voltunk. Ekkor készült rólunk a fotó a 10 fokos kabinban. Nem a 10 foknak örülünk, Dénesnek szól a mosoly:
okt.05. Manchester by the sea - Hingham (Massachusetts) (18 tmf)
2-3 méteres elnyújtott hullámokban vitorlázunk, egy idő után már látjuk Boston felhőkarcolóit.
Már védett vízen vitorlázunk, Álmi is kijön hozzánk. Eddig tabletezett, zenét hallgatott lent. Ez itt Hull mellettünk, de mi megyünk beljebb az öbölben Hinghamhez, mert ott tudunk majd vásárolni.
Hingham házai:
Béke a vízen, meg se moccanunk, csak ha elmegy a hajózási csatornában a Hingham-Boston komp. De akkor is csak pár másodpercre. Fantasztikus ez az előző egy hét után. Horgonyzás után ebédelünk, majd a kertvárosi részre evezünk és sétálunk. 6-ra a hajón, Dénes fürdik egyedül a 16 fokos vízben. Este a vadászgépek miatt Álmi kedvéért megnézzük a Top Gun filmet. Bostont látjuk horgonyon:
okt.06. Hingham (Massachusetts)
10 fok reggel ébredéskor. Gyors reggeli, aztán evezünk is ki a shoppingolós részére a városnak. Friss élelmiszereket veszünk, Dénes visszaevez velük a hajóra, utána újra együtt mászkálunk boltról boltra. Egész nap süt a nap, de a kis szél lehűti. Mégis sikerül átmelegedni. Korán visszamegyünk a hajóra, melegítünk vizet a fürdéshez Álminak, nekem. Miután végzünk, Dénes ugrik a ma csak 15 fokos vízbe, és kicsit még a hajó alját is kapargatja. A muszáj erőt ad neki.
okt.07. Hingham - Hull (Massachusetts) (3 tmf)
Átmotorozunk Hullhoz egy háromnegyed óra alatt a reggeli tükörsima vízen és szélcsendben. Gyönyörű időt kaptunk a mai napra. Szélcsend és zavartalan napsütés. Imádom!!! Rögtön kievezünk a partra. A könyvtár az első cél, ahol kiderül, hogy Dénes laptopja nem működik. Odaadom neki az enyémet, hogy tervezze az utunkat tovább, ők maradnak Álmival, én sétálni megyek. A játszótéren ebédelünk, a hajón összeállított csirkés salátatálat. Utána együtt járjuk be a szép kis települést.
A hulli jachtklubba is elsétálunk, és használhatjuk a zuhanyt. Melegvíz és hajmosás újra!!! Beszélgetünk klubtagokkal, gyakoroltatják velünk a New England-i tájszólást. A tél kemény szokott itt lenni, tavaly a hó és jég súlya alatt leszakadt a klub mólója, újat kellett építeni idén.
A hajóban 20 fok vár ránk, mennyei! Örömmámorban úszunk az egész naptól. Végre mosogatok is egyet kint a kokpitban. Eddig csak eltöröltük papírtörlővel, amit használtunk, most minden tiszta lesz a következő evésig, azaz a vacsoráig :)
Holnapután jön már megint egy egynapos rossz idő, 30 csomós DNY-i széllel. Ezért a holnapra mondott kellemes ÉK-i szelet ki kell használnunk, hogy átvitorlázzunk a 45 tmf-re fekvő Provincetownba, vagy ahogy a helyiek ejtik: Pítáonba, amit szerettem volna megnézni. Ez a Cape Cod félsziget É-i csücskében van, és ez az a hely, ahol partot ért 1620-ban a Mayflower nevű angol hajó, fedélzetén a vallásuk miatt üldözött angol pilgrimekkel, akik hozzáláttak a partvidék benépesítéséhez és New England létrehozásához. Már alig várom, hogy lássam ezt a történelmi nevezetességű helyet, úgy ahogy a Mayflower utasai annak idején, a vízről.