2015.okt.18-29. Easton Bay, Jamestown, East Greenwich, Warwick (Rhode Island)

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

okt.18. Mattapoisett - Easton Bay (Rhode Island) (35 tmf)

5 fokra ébredünk. Dénes kel elõször és rántottát készít. Mi addig a paplan alatt gyûjtjük az energiát a kibújáshoz. Fárasztó már ez a hideg. Folyamatosan reménykedem, hogy csak jön egy kis jóidõ, csak lesz itt még 15-20 fok, de az elõrejelzés csak hideget, rossz idõt, kemény szeleket mond. El kell hessentenem az ábrándjaimat. Október második felében járunk, és ez itt nem Florida.

Dénessel már jó sokszor átbeszéltük az út folytatását a Bahamákig.

- Innen Third beach 35 tmf,

- utána Block Island 30 tmf, itt várni kell az elõrejelzés szerint pár napot egy weather window-ra, ami vagy lesz vagy nem.

- Onnan ki az óceánra és irány Cape May, cirka 250 tmf, ami legjobb esetben 3 nap, ha közben szembe nem fordul a szél. Ott várni újabb weather window-ra,

- majd irány Virginia Beach: 190 tmf, szintén 3 nap. Weather window,

- onnan Norfolk 1 nap.

- Onnan az ICW-n (Intracostal Waterway) motorozás Beaufortig, ami ca. 200 tmf, minimum 5 napot írnak a beszámolók, minden nap motorozva. Beaufortban újabb weather window-ra várni,

- majd ki ismét az Atlanti-óceánra, és le a Bahamákra Abaco Islandig még 550 tmf, ami a legjobb esetben 6 nap.

Ez minimum 20 nap vitorlázás, motorozás, és egy csomó helyen csomó nap weather window-ra várás, közben készletfeltöltés és magunk feltöltése. Ez a legjobb esetben 1 hónap és egy hét. November végére talán odaérnénk. Harcos út, hidegben, kemény szelekben, nagy hullámokban, szélkormány nélkül. Ott lennénk két hetet, remélhetõleg nem esõben, aztán vissza kell hozni a hajót Floridába (mert a Bahamákon horribilis összeg hagyni a hajót), ott eltenni télire, közben már elõre repülõjegyet szerezni az év végére Európába, ami egy másik horribilis összeg lenne. Ez áll most elõttünk.

Hát nem fûtött a lelkesedés. Jövõ júliustól újra lesz fél évünk vitorlázni, így motivációm se volt az egészhez. Kigondoltam helyette egy kellemesebb változatot. Most hazamegyünk, júliusban pedig visszajövünk, és melegben végigcsináljuk mindezt. Akkor megállhatunk újra New Yorknál, strandolhatunk megint Virginia Beach-nél. Ráadásul este 8-9-ig világos van. Talán addig a szélkormányt is sikerül használhatóvá tenni. Ez sokkal vonzóbb, mint itt a hidegben jégcsappá fagyni. A hideg lebokkol teljesen. Mindenhez, amit szeretek a vitorlás életben, kell a meleg. Hideget csak az iceboxunkban akarok, vagy forróságban egy kis lehûléshez. Ez az oka, hogy egyre inkább vonzott a fûtött, bérelt lakásunk Svájcban, amit végig fizetnünk kell, mert a bérleti szerzõdés sajnos nem engedte lemondani, kiadni meg nem sikerült másnak erre a fél évre. Ráadásul most itt vagyunk a keleti part egyik legolcsóbb marinájának a közelében, ahol tavaly is hagytuk a hajót. Vívódtam magamban is, hangosan is épp eleget, hogy mi is legyen. Már nagyon untam, és a fiúk is. Eljátszottuk, hogy milyen lazának kéne lennem, hogy könnyedén vegyem az elõttünk álló megpróbáltatásokat. Hát azon halálra röhögtük magunkat. Persze egy pillanatig se vívódtam volna, ha Dénes is így gondolja az egészet. De õ maradni akart, mert õ meg nem akart még Svájcba menni. Elég lesz majd akkor ott lenni, amikor kezdõdik megint a munka.

A tojásrántotta most is isteni lett a sok zöldséggel meg a meleg teával. Júliusi indulásunk óta kétnaponta ez a reggelink, és minden reggel egy 500 mg-os C-vitamin tabletta mindhármunknak.

8.15-kor indulunk, 35 tmf vár ma ránk. 15 csomós a szél, 20 csomós befújásokkal. Az egyenletesen fújó szélben jó vitorlázni, de a pöffös menetek, mint a mai is, mindig kényelmetlenek. 2 reff a nagyvitorlában, a fock is csak félig van kieresztve. A hullámok átcsapnak a fedélzeten, becsapnak a kokpitba, ahogy az ilyen menetekben lenni szokott. Dénessel kint vagyunk. Kormányzok, amikor reffel, és próbálom szoktatni magam a gondolathoz, hogy ezt a hideget majd bírnom kell az éjjel-nappali menetekben, sötétben, és még ennél hidegebbet is. Egy órát bírom kint. A kezem, az arcom lefagyva, alig bírom mozgatni a szám. Mimikai ráncok ellen tökéletes. Úgy átfúj rajtam a szél, hogy azon gondolkodom, valami páncélt kéne magamra vennem, mint a középkori lovagok. A paplanunkra is gondoltam, de nem lehet, mert vizes lenne azonnal. A dzsekink is az a fröccsöktõl. Mondtam Dénesnek, hogy az ülõpárnákat rámkötözheti. Egyet elõre, egyet hátra. Az is felfogná a szelet. Irigylem õt, hogy bírja ezt a csontig hatoló hideg szelet, és képes ma is 7 órán át vinni a hajót. Persze alkatilag mások vagyunk, én a meleget viselem jobban, nekem könnyebb volt mindig is a trópusokon, mint neki. Aksiról fûthetõ kesztyû, cipõ, kabát. Ez kéne most nekem :)

Álmi egész úton lent van, bebújva a hálózsákba, betakarva paplannal. Csak a pisilésekre bújik elõ. A wc-n ilyenkor mindig nehéz dolog az ügyintézés, csakúgy, mint a komolyabb harapnivalók elkészítése. Ilyenkor gyümölcsöt, bekevert magvakat, kekszeket, müzliszeletet eszünk, és szendvicseket készítek. Nálunk a fõzés egy hajón se volt tökéletesen megoldva, azaz nem volt sose billenõs fõzõm, de ez nem igazán zavar. Már Melamphyrumon rájöttem, hogy a padlóra letett alkoholfõzõ nagyon stabil, én meg a padlón ülve szintén nem repülök már sehová. De most nem fõzõcskézem, mert az alkoholfõzõnek van egy hatalmas hátránya. Nagyon kellemetlen a füstje. Csípi a szemet és büdös. Szellõztetni viszont most nem tudnék, mert ablakot se, ajtót se lehet ilyen szél és fröccs mellett nyitni. (Melamphyrumon és Dragonwingen volt gázfõzõnk is, Rapidra még nem vettünk, mert eddig nem éreztük a hiányát.)

15 óráig vitorlázunk, szóval 7 óra alatt megtettünk több, mint 35 tmf-t, mert Third beach helyett Easton bay-ig mentünk. Ez most védettebb öböl. Befejezem menet közben a Pendragon legendát (hangoskönyvben). Közben futottam lent, hogy fûtsem magam, mert már az elviselhetetlenségig szét voltam fagyva. Nem ment fel a hõmérséklet ma a kabinban, maradt az 5 fok, ami megtette hatását:

- Majd nyáron folytatjuk, most meg menjünk Warwickba, tegyük el télire a hajót, aztán irány Svájc. Álminak is hasznosabb, ha nem itt kuksol naphosszat tétlenül, hanem a barátaival bicajozhat, jéghokizhat és tanulja a nyelvet.

Dénes megértette, persze nehéz volt elfogadnia. Korábban már utánanézett az interneten egy alkoholos fûtõtestnek, de azt csak horgonyon lehet biztonságban használni. Menet közben nem. Így miattam nem megyünk tovább, de ez engem a legkevésbé sem zavar, mert majd jövõre folytatjuk. Dénes rosszkedve az, ami miatt rosszul érzem magam, ami miatt magyarázkodom magam elõtt.

Este megnézzük mind3an az Indiana Jones és a frigyláda fosztogatói c. filmet. Még mindig nagyon jónak találom.

okt.19. Easton Bay - Potter Cove (Rhode Island) (13 tmf)

Változatlanul 5 fok van a kabinban. 8.45 - 11.30-ig vitorlázunk. Block Island helyett befordulunk Newport és a Conanicut Island közé. Jártunk tavaly Newportban a hajókiállításon, Conanicut Islanden meg tavaly is, idén is, de a szigetnek ezen az oldalán, ahol most hasítjuk a vizet, még nem vitorláztunk el.

A híd után lesz balra a kis beugró, ahol horgonyt dobunk. Védett ebben a szélben, alig érezzük itt, hogy fúj, és itt a víz is tükörsima. Békés itt nagyon :) Süt a nap, és a széltõl védve felmegy a kabinban 10 fokra a hõmérséklet. Nem mintha ez meleg lenne, de kicsit mégis jobb.

Kínai leveseket készítünk, abba öntünk különbözõ zöldségkonzerveket és halkonzerveket. Az egészbe kis ketchup, és már faljuk is a meleg ételt. Utána kievezünk a partra és elsétálunk Dutch Harborig, ahol tavaly is, idén is eltöltöttünk pár napot horgonyon. Érdekes, hogy itt nyoma sincs a házaknál a halloweeni díszítéseknek. Sehol se látunk egy tököt se, vagy rémisztõ figurát.

12 fok van a hajóban, amikor este visszaérünk. Kártyázás után Álmi egyik kedvencét, Kinizsi Pált olvassuk hangosan Tatay Sándortól.

A kivilágított híd és Newport fényei:

okt.20. Potter Cove (Rhode Island)

Reggel is marad a 12 fok, békés a hely, hullámmentes, pedig erõs szél fúj végig, csak ide nem jut be, takarva van ez a kis beugró. Reggeli után kievezünk, és a könyvtárba tartunk. Útközben útbaesik egy jachtklub, ahová beugrunk megkérdezni, hogy zuhanyozhatunk-e. Persze. Jó, akkor majd délután visszajövünk. Három estét már kihagytunk, alig várjuk, hogy melegvíz alá álljunk. Álmi vadludakat fotóz:

A könyvtárban az internetet használva Dénes megveszi a repjegyeket Svájcba. Október 29-én délután indul az Aeroflot gépe New Yorkból Moszkvába, és onnan egy másik géppel utazunk tovább Zürichbe. Autót is bérel, amivel majd eljutunk New Yorkba.

Este 16 fok a hajóban, úgy örülünk neki. Dénes kissé feszült, mert a repjegyekrõl nem jött visszajelzés, félünk, hogy a visa kártyánkkal van már megint valami.

okt.21. Potter Cove - East Greenwich (Rhode Island) (12 tmf)

Dénes kimegy reggel egyedül a partra, hogy interneten ellenõrizze a repjegyeket. Szerencsére minden oké. 11-13.30-ig motorozunk a teljes szélcsendben, süt a nap, felmegy 20 fokra a kabinban a hõmérséklet. A víz egyébként 14.6 fokos.

Beevezünk East Greenwichbe sétálni. Este Álminak képregény, mi meg megnézzük az USA-ban nagyon népszerû Clive Cussler író egyik akcióregényébõl készült filmet, a Szaharát. Utunk során a könyvtárakban mindig vannak ingyenes vagy 1-2 dolláros könyvek kirakva, amiket bevisznek az emberek adományként. Így szerezzük be az olvasnivalókat, és ettõl az írótól már jó sok könyvet elolvastunk a vitorlázásaink során.

okt.22. East Greenwich - Warwick (Rhode Island) (pár tmf)

Álmival az egész délelõttöt kint töltjük a hatalmas parkban, ahol júliusban a rengeteg golflabdát gyûjtötte, vagy ahol az old car kiállítás volt. Vörösek, pirosak, sárgák a fák, annyira szép itt. Dénes addig hozzálát a hajó átnézéséhez, a télire elpakoláshoz. Ebédre visszaevezünk a hajóra. A homokos beach-en többen napoznak. A part teljes szélárnyékban van a mögötte lévõ erdõtõl, és az október végi nap teljes erõvel süti. Bikinis idõ van ezen a kis részen, úgy maradnék még, de mennünk kell a hajóra, mert ebéd után indulunk a warwicki kikötõbe. Már odaszóltunk, hogy megyünk, és idén is náluk hagyjuk a hajót.

Úgy kellett idõzítenünk, hogy dagálykor menjünk be, mert a kikötõben nagyon sekély a víz, és csak ilyenkor van megfelelõ vízmélység a hajónknak a bejutáshoz.

Jó újra itt. Ismerjük a járást. Azonnal munkához látunk. Holnap még kellemes lesz itt az idõ, 15 fok napközben, de utána újra visszatér a hideg, 0-2 fokokat mondanak éjszakára.

okt.23-25. Warwick (Rhode Island)

Ebben a három napban a hajón tevékenykedtünk, közben egy nap esett végig, és visszajött a hideg, 6 fok volt a hajóban.

Dénes és Álmi lecsiszolták az evezõket, és minden nap rákennek egy újabb lakkréteget.

Nem is vettem észre, hogy Álmi meg engem fotózott le, ahogy a hajó hátán lévõ fát csiszolom, amit aztán szintén lelakkoztunk.

Hétvégén megjött a szomszéd hajóra a tulajdonos és felesége, és vasárnap este, amikor elmentek, kölcsönadták az elektromos fûtõtestüket. Fûtünk :)

okt.26. Warwick (Rhode Island)

Éjjel folyamatosan ment a fûtés, de így is csak 11 fokra ment fel a hõmérséklet reggelre a kabinban. Ma hétfõ van, és kiemelték délelõtt a hajót.

Warwickban újra éreztük a halloween közeledtét. Patty-nek volt az irodájában édességkosár, és Álmit megtanította, hogy mit kell mondani halloweenkor. Tricks or treats. Álmi elmondta, hogy mit mondanak Svájcban (Süsses oder Saures), és hogy nem ünneplik Magyarországon, Svájcban is csak egyes településeken, mint pl. nálunk. Aztán mondta is gyorsan a "Tricks or treats" fenyegetést, és kapott édességet. Találtunk õrült módra feldíszített kertet a kikötõ mellett, ami sötétben kékeslilás fényben úszott.

A fûtõtest nagyon kellemessé teszi az életet a hajóban. Le lehet venni a dzsekit, sapkát, kesztyût :)

okt.27. Warwick (Rhode Island)

A hajó fedélzete reggelre jégpályává alakult.

Jól haladunk a hajó elpakolásával. Gyönyörû ez az õszi környezet.

okt.28. Warwick (Rhode Island)

Lóg az esõ lába délelõtt. Dénesnek sikerül még szárazon leponyváznia a hajót. A déli busszal elmennek Álmival a providence-i reptérre, ahol átveszik a bérelt kocsit, és aztán szakad az esõ másnap délelõttig.

Míg õk távol vannak, összepakolom a hazaviendõ holmikat. A fûtõtestet sajnos ma vissza kell vinnünk arra a hajóra, amirõl kaptuk. A kocsival elmegyünk még egy utolsót bevásárolni. Este 9-re érünk vissza, szakad az esõ.

Éjjel szélvihar volt, közben zuhogott az esõ. Alig alszunk valamit. Viszont a frontátvonulás meleget hozott, 18 fok van a kabinban fûtés nélkül.

okt.29-30. Warwick - New York és repülés Svájcba

Hajnali 5-kor kelünk, kint a szél csendesedett, az esõ is kihagyásokkal esik. 3/4 7-re sikerül elhagynunk a hajót. Hat óra múlva már le is adjuk a kocsit a queens-i reptéren (Queens New York egyik kerülete).

Látjuk a felhõkarcolókat újra, igaz távolról. Hatalmas ez a New York :) Álmi sorolja a beazonosított felhõkarcolók neveit. Már abban a korban van, hogy nem felejti el a látottakat. Melamphyrumra már egyáltalán nem emlékszik, pedig születésétõl majdnem 6 éves koráig rengeteg idõt töltöttünk a hajón. Mr. Frumble-rõl (Bukdács úrról) már sokkal több emléket megõrzött (6-7.5 éves koráig éltünk rajta), a fotókat arról az útról annyiszor átnéztük, hogy fenn tudjuk tartani benne a múltbeli élményeket. De a tavalyi utunkra már képek nélkül is emlékszik :)

Queens kerület Long Islanden fekszik, ezért átautózunk az egyik hídon, ami alatt tavaly az East Riveren átmotoroztunk Rapid Transittal. A vihar miatt nem szállhattak fel a gépek egy ideig, de mire mi a reptérre érkezünk, már nincs tilalom :)

A gépünk pontosan indul és érkezik Moszkvába. Álmi most lát elõször orosz írást:

(Hoztunk magunkkal elég kaját, és a repülõn is kaptunk eleget, így csak a fotó kedvéért álltak a pult mellé Dénesék.)

Zürichbe is pontosan érkezünk hullafáradtan. Álmi golflabdáit kiszúrja a csomagellenõr, ki kell pakolni, hogy megmutassuk õket. Másoknál szalámikat szúrnak ki, sajnos ki kell dobniuk õket :( Még pár óra vonatozás, és a meleg lakásban vagyunk. Találkozunk Orsiékkal, micsoda véletlen. Este 8-tól másnap 11-ig alszunk.