2016.aug.11-13. Halifax 1. rész (Kanada, Új-Skócia)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
aug.11. Lunenburg - Halifax (49 tmf)
A színes házakkal teli Lunenburgot 7.30-kor hagyjuk el. Motorral indulunk, mert szélcsend és köd telepedett reggelre a lunenburgi öbölre. A cél Halifax, Új-Skócia tartomány fővárosa, ami sajnos messze van, talán nem is érünk oda ma, ha a szél nem fúj kedvezően és kitartóan. Dénes annyira utál motorozni, hogy inkább kinéz néhány közbeeső horgonyzóhelyet.
Másfél óra ködben töltött motorozás után tisztult az idő. Láttuk újra a partot, és szél is jött, amiben felhúzhattuk a vitorlákat. Ezen a szakaszon állítólag lehet látni bálnákat, hát nagyon vártuk őket, de csak egyet láttunk, ami egy sziget környékén vadászgatott. Messze voltunk tőle, nem volt értelme fotózni.
A szép idő újra köddé vált. Csak mi voltunk és a fehér fal körülöttünk. Vannak bóják, amik ködben kürtölnek. Ilyen típusúaknak a hangját hallottuk, magukat a bójákat nem láttuk, így jó volt gyakorlásnak, hogy mindannyian megállapítottuk hány fokról jöhet a hang, és aztán megkerestük a térképen a bóját az irány alapján, és megnéztük, milyen messze van tőlünk. 5 mérföld, 6 mérföld, szóval jó messziról hallhatóak voltak. Csak azért csináltuk, hogy lássuk, mennyire tudjuk eltalálni egy ködben közeledő hajó irányát, és a hang alapján a távolságát.
A szelet elnyomta a köd, és nekünk motoroznunk kellett (miattam). Dénes azzal játszadozott, hogy a zátonyos helyeket jelző kolompoló bójákat, amik az utunkba estek, a lehető legjobban megközelítette, és nézte mennyire pontosan mutatja a helyüket a térkép. Volt ahol nagyon pontosan, máshol pár száz méter eltéréssel. Ezt itt Kanadában már többször tapasztaltuk.
Az egyik kolompoló bója:
Hallottunk motorzúgást a ködben. Pont előttünk járt a hajó. Hol elgyengült, hol felerősödött a hang, ebből biztosak voltunk, hogy halászhajó. Egy idő után már nem hallottuk.
És végül kibukkantunk a ködböl ott, ahol be kell fordulni a mélyen benyúló halifaxi öbölbe. Legboldogabb pillanatunk ez a mai napra. "Dénes nagyon HAPPY" - írtam a naplómba erről a pillanatról. Álmit is kihívta az orrkabinból, aki épp a Greg naplója egyik részét nézte németül. Ekkor még 10 tmf volt hátra, jó esetben 2.5-3 óra.
Mögöttünk a ködfal:
Előttünk jó a láthatóság, és az is marad:
Halifax, ami Kanada legfontosabb kikötővárosa volt mindig is, egy nagyon-nagyon zöld város, kertvárosi jellegű. Ahogy haladtunk a horgonyzóhely felé, gyönyörű villák sorakoztak a parton, élmény volt elhaladni mellettük. Evezősök edzettek a vízen, kajakosok jöttek szembe, jachtkikötők követték egymást. Fókák dugták ki mindenfelé a fejüket a vízből. Dénes már tudta a leírásokból, hogy mire számíthatunk. Nekem hatalmas öröm volt, hogy itt a nagyvárosban ennyire a természetben fogjuk magunkat érezni. Üdülőtelep, ez volt az első szó, ami beugrott erről a helyről. A vitorlázók mindezt annak köszönhetik, hogy Halifax szerencsésen helyezkedik el. A központi rész az óvárossal félszigetként nyúlik be a hatalmas öbölbe kettéválasztva azt.
A keskeny bal oldali öböl lett a kedvtelési célú hajóké, a legvégébe horgonyoztunk be. A széles öböl a teherhajóké, utaszállítóké, kompoké. A Point Pleasant Parknál van a félsziget csücske, ahol kettéágazik az öböl. A széles öbölben áll két teherszállító:
19.30-kor, 12 órás menet után végre horgonyon.
Rapid Transit Halifaxban az egyik partról fotózva (látszik a dingidokk, ahová a csónakkal kievezhetünk):
A másik partról (itt a kavicsos partra húzzuk ki a dingit):
aug.12. Halifax
Nincs olyan nap, hogy reggel és este ne hallgatnánk meg a tengeri időjárás-jelentést. Ma a szárazföldit is meghallgatjuk, most ezen van a hangsúly, hisz a parton akarjuk tölteni az elkövetkezendő néhány napot. Mára és holnapra még napos időt mondott, de utána esőt. Ehhez igazítottuk a két fő programot: ma városnézés, holnap pedig a nagyon közeli bevásárlóközpontban vásárlás. Fel kell töltenünk a hajót mindenfélével: például több kilónyi tejporral, müzlikkel, magvakkal, gyümölccsel, zöldséggel, rágcsálnivalóval. A vásárlás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaink közé, de az utána következő pakolás a hajón, az még sokkal rosszabb.
Indulni készültünk, amikor a szomszéd horgonyzó hajóról átmotorozott hozzánk a kapitány. Halifaxiak, a nyári szezonban a hajón laknak, innen járnak be dolgozni a városba, vagyis csak a feleség, mert ő fogorvosi aszisztens, a férjnek most nyári szünete van, mert a Műszaki Egyetemen tanár. Áthívott a hajójukra, menjünk bármikor, amikor látjuk, hogy a vitorlásuk mögött a dingijük.
Az óvárosi részhez keresztül kellett vágnunk a félsziget kertvárosi részén. Gyönyörű hortenziabokrok virágoztak a házak előtt. Milyen jó, hogy errefelé nem szokás a kerítés:
Akár Svájcban is készíthettük volna ezt a fotót (egy német rendszámú autó is állt a ház előtt):
Szó szerint belebotlottunk ebbe a hatalmas Viktória korabeli parkba, ami a város büszkesége:
A park közelében állt a könyvtár, egy hatalmas modern üvegépület. Tele volt turistákkal, akik mind a könyvtár wifijét használták. Mi is csatlakoztunk egy órára.
Végre átértünk a félsziget másik partjára, ahol megnéztünk egy II. világháborús hadihajót (K181), ami teherhajókat kísért az Atlanti-óceánon át, és védte őket a német tengeralattjárók ellen. A konvojok Angliába szállítottak hadianyagot, katonákat, élelmiszert. Dénes teljesen meglepődött, hogy Álmi minden angol szakkifejezést, ami a hadihajóval és a tengeralattjárókkal kapcsolatos, már ismert. Mint kiderült, van egy II. világháborús tengeralattjárós videójátéka :)
A félszigetnek ezen az oldalán van a teherkikötő, így volt ez mindig. 1917 örökre emlékezetes nap maradt a város történelmében. Az itt manőverező Mont Blanc és Imo nevű hajók összeütköztek, és a Mont Blanc, ami lőszerrel volt megpakolva, felrobbant. A hajó teljes legénysége egy kivételével megmenekült, mert amikor látták, hogy az ütközésben a szikrák miatt égni kezdett a hajójuk, vízre tették a csónakokat, és eleveztek. Másoknak nem volt ilyen szerencséje. A félsziget házai leégtek, 2000 ember meghalt, 9000 megsebesült. Ezt tartják a világon a legnagyobb ember által okozott nem nukleáris robbanásnak. Olvastuk, hogy a hajó darabjait több kilométerre repítette el a robbanás. Pár nap múlva véletlenül bukkanunk rá erre a horgonydarabra, ami átrepülte az egész félszigetet, és azt az öblöt, ahol most mi horgonyzunk, hogy földet érjen a túlparton. 4 km-t repült.
A rakpart után felsétáltunk a Citadellához, aminek a bejáratánál egy skót katona állt őrt.
Az utcán több skótszoknyás férfival találkoztunk, ami nem meglepő Új-Skóciában. Álmi nagyon megbámulta az egyiket, aki kedvesen reagálta le a bámulást. Ma meleg van, ezért visel szoknyát, de ha jön a hideg, ő is nadrágot vesz.
Kilátás fentről:
A Citadella alatt van egy fegyverpark. Mondanom sem kell, kit érdekelt hármunk közül:
Álmi fotója egy halifaxi tűzoltóautóról:
Álmi fotója ez is:
Egy kis pihenés a színes székekben:
Az "olasz pár":
Olaszoknak tippelnek minket bárhol járunk a világban. Na jó, nem mindenhol. Japánban Dénesről azt hitték 15 éve, hogy Ronaldo, amikor mondta, hogy nem, akkor mondták, hogy biztos Rivaldo.
A hajóra visszaérve átjött hozzánk egy másik horgonyzó vitorlásról a kapitány. Ő is kanadai. Mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, mondta, hogy mi vagyunk a második magyar ismerősei. Kiderült, hogy járt a karibon, járt Chilében, és ott ismerkedett meg Adriánnal, az Attila vitorlás kapitányával, akivel Dénes Panama Cityben találkozott 2011-ben, amikor még Dragonwing volt a hajónk. Milyen kicsi a világ. Dénes és Adrián összebarátkoztak, együtt is átvitorláztak Adrián hajóján a Perlas-szigetekre. Azóta is tartják a kapcsolatot, így a kanadai friss információkhoz jutott. Egyébként négy éve van itt Halifaxban, dolgozik, de most ősszel Floridába vitorlázik a nővéréhez.
aug.13. Halifax
Reggel 7-kor kelek, ki akarok menni sétálni a másik partra, Dénes is velem tart. Álmit hagyjuk, még aludni akar. Békés így kettesben, nincsenek kérdések, amikre válaszolni kell, csak élvezzük a reggelt. Ez az oldal az igazi zöldövezet. Sok az érintetlenül hagyott erdőrész ösvényekkel, tavakkal. Ezekben sétálunk, de 10-re visszaevezünk. Már korog a gyomrunk. Álmi még ágyban van, de látom, hogy bedugta tölteni a mobilját. Ebből rögtön tudjuk, hogy játszott rajta :) Megcsikizem.
Reggeli után a nagyon közeli bevásárlóközpontba sétálunk. Sobeys, amerikai Walmart, Sears és sok más nagy üzlet van itt egy helyen, és van egy pláza (shopping mall), ahol Álmi könyvet vesz, ami a Minecraft számítógépes játékhoz ad tippeket, trükköket. Egy kötet ebből a sorozatból már megvan neki, még Mattapoisettben talált rá a gyerekeknek kitett ingyen elvihető könyvek között. Azt elolvasta, alkalmazta a leírtakat, és szeretett volna már régóta egy újabb részt megszerezni, de bárhová bement eddig könyvesboltokba, ott azt a választ kapta, hogy sajnos nincs. Kiváló neki angolul tanulni. Örömmel olvassa, ami nagyon fontos.
Van itt benzinkút is, ide Dénes a nagybevásárlás után visszajött Álmival 30 liter benzinért.
A halifaxi párhoz is átmentünk este. Már jártak a hajójukkal Európában, a Karibon, most épp viszik kiemelni a hajót télire. Szeptembertől a férfinak is kezdődik az egyetemen a tanítás.