2016.szept.15-23. Újra New Hampshire és Massachusetts államban
(Isle of Shoals, Rockport, Provincetown)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
szept.15. Cape Porpoise - Isle of Shoals (27 tmf)
Olyan csendesen indult el Dénes 6.30-kor vitorlákkal, hogy észre sem vettem. Már csak a pici öblünk kijáratánál bújtam elő a kabinból. Minden elpakolva lent, le már csak akkor esik valami, ha kiejtjük a kezünkből, vagy ha borul a hajó, de ez nem gyakori ilyen nyugis viszonyok mellett, mint a mai.
14 fok van. Ennek örülni kell, mert lehetne hidegebb is. Álmi még alszik, vagy úgy tesz. Minek is kelne fel. A reggeli nem vonzó, mert nincs hozzá nutella vagy kalács, és biztos, hogy kell enni valami zöldséget. A kokpitban előbb-utóbb valamilyen iskolába illő téma kerül elő, amit fejben is kéne tartani, és ettől azonnal tengeribetegségbe esik. Kormányozni se szeret órákig. Bent se jobb, mert nem engedem 8-10 órán át tabletezni, laptopozni. Inkább fekve kivárja, míg megérkezünk, mert utána lehet menni a partra. Nem egy szimpatikus dolog a vitorlázás így.
Dénessel reggelizés közben bosszankodunk kicsit a kinti viszonyok miatt. Ami jó, az a szél iránya. ÉNY-i szél fúj, mi pedig D-DNY felé tartunk. Ami rossz, az a gyengesége, és hogy a hullámok az előző napokról még itt maradtak, és kirázzák a vitorlákból a kevés szelet.
De legalább nem vagyunk magányos farkasok ezen a vad vízen:
Délben felveszünk egy bóját egy népszerű szigetcsoportnál, Isle of Shoalsnál. Gyönyörű a látványuk. Annyira népszerű a hely, hogy telebójázták, így több hajó fér el, mintha horgonyoznának. Ingyenesek, ami teljesen meglepő.
Több sziget vesz minket körbe. Magántulajdonban vannak, de olvastuk az Active Captain oldalon, hogy némelyeken lehet sétálni. Pl. ezeken a jól csengő nevű szigeteken, mint a Smuttynose vagy a Haleyk. Ebédelünk, Dénes sziesztázik, Álmi megpróbálja hosszú távra, legalább estig megjegyezni a töriből olvasottakat, mert akkor átbeszéljük, én a hajónaplót írom. Kanadában járok, egészen pontosan Halifaxban. Azon gondolkodom, hogyan tudnánk gyorsabban elkészülni a beszámolókkal.
- Lehet, hogy át kéne térnünk a videóbeszámolókra?
Álmi azt mondja, őt nem zavarná, akkor legalább nem lenne ordibálás tanulás közben, mert venné a kamera.
- Igen, az jó lenne nekem is, akkor biztos tanulnál végre, mert látja a kamera, hogy mit csinálsz tanulás helyett.
- A francba, erre nem gondoltam.
Végre eljön a nap fénypontja: kievezünk a Smuttynose szigetre. Kimozdulunk kicsit a sirályok közé.
Ezen a szigeten, ahol két kis épület van, mindig van valaki hivatalosan egy-két hétre. Most egy házaspár Bostonból. A férfi hobbiból fest, ezzel tölti itt a napjait, a nő hozott magával néhány könyvet. Nem sportolnak, nem úsznak ebben a 18 fokos vízben. Néha átmotoroznak a szemközti szigetre, Star Islandre vízért, hírekért.
A szigeteknek megvan a maguk története, amit a nő elmesél nekünk. Pl. az egyik szigetlakó talált valamelyik szikla alatt ezüstöt, és ebből meggazdagodott. Álmi erre azonnal felkapta a fejét. Megkérdezte, hogy átnézték-e alaposan a többi sziklát is. Aztán nekiindult kutakodni. Pont neki való elfoglaltság.
A másik már kevésbé szerencsés történet. A szigeten kettős gyilkosság történt az 1800-as években, meggyilkoltak két nőt, a harmadik elbújt a sziklák közé, később beazonosította a gyilkost, akit végül kivégeztek. Regény is született erről, filmet is rendeztek belőle híres szereplőkkel.
szept.16. Isle of Shoals - Rockport (20 tmf)
A kokpitban vártuk a napot, hogy fölkeljen. A hajóról figyeltük, ahogy a napfelkeltére összegyűltek néhányan a Star Islanden. A többi turista, tegnap még voltak vagy százan, nem mutatott életjelet. Aztán felkelt a nap, és Dénes húzta is a horgonyt.
Együtt indultunk 7-kor egy másik vitorlással. Egy darabig együtt haladtunk, mi reméltük, hogy ez így lesz egész nap, de aztán lehagytak a világítótornyos sziget után.
A szél elég változékony, indulás után hamar elgyengül, hol innen fúj, hol onnan. Hogy ma hová vitorlázunk, arra Bob Dylantől jön a válasz, és most mindenféle átvitt értelem nélkül: "The answer, my friend, is blowing in the wind, the answer is blowing in the wind". Így csak az a dolgunk, hogy figyeljük a szelet, mit fúj ki nekünk. Rockportot vagy Gloucestert?
Végül győzött a DNY-i szél, 8-10 csomósra erősödött. Ilyen irányú szélben nagyon nem jó Gloucesterben horgonyozni, viszont tökéletes Rockportban. Negyedszélben haladunk 5 csomóval - szeptember közepén már kell a dzseki ilyen szélben is - épp a massachusettsi Rockport felé.
13-kor horgonyon a stranddal (mögötte a temető) és a művészpalotával szemben. Ebéd, aztán irány a part. Rockport kedvelt helye az amatőr festőknek, szobrászoknak. A házakat ők bérlik a kikötő környékén, ahol mindenütt festőállványokba botlunk.
Rapid Transit horgonyon:
Rapid Transit a strandról nézve apálykor:
Nemcsak vasba öntve láttunk szürke gémet, hanem apálykor a kis kikötőben, ahol a dingit hagytuk. Az iszapon mászkáltak.
Ezt a fotót pedig Dénes művészkedte össze:
Ezt a vörös épületet festi meg mindenki, ezzel fotózkodnak a turisták:
.JPG)
Túráztunk is a parti sziklákon, ösvényen. Álmi fotói rólunk és egy sirályról:
A napszemüveg, amit ő választott nekem még júliusban:
És az óbégató sirály:
Nem vagyunk egyedül, vitorlások és egy motoros jacht horgonyzik körülöttünk. A motoros jachton egy férfibanda, Álmi mondta, hogy biztos elszabadultak otthonról a családtól, és most lehet bulizni, üvöltözni, sörözni, pecázni egész éjjel :) Álminak is hiányzik egy nagy buli gyerekekkel, hangos zene, üvöltözés, nerf puskákkal lövöldözés, cukros üdítők, chips, édességek. És zéró felnőtt, aki beleszólhatna, aki leállítaná. Hát igen, mindenkire ráfér egy hely, ahol kitombolhatja magát úgy, hogy senki se nézi őrültnek. Nálam szerencsére a sport, bármi legyen az, ha keményen meghúzom, elvezeti a stresszt, és még talán karban is tart.
szept.17. Rockport, Gloucester
Ma átvonatoztunk Gloucesterbe (Glásztör), ahol tavaly több napot is horgonyon töltöttünk. Innen mentek halászni 1991-ben a The Perfect Storm (Viharzóna) c. regény, és a belőle készült film (George Clooney-val a foszerepben) alapjául szolgáló egyik tragédia áldozatai.
Sétáltunk az ismerős utcákon, aztán bevásárlás, mert csak itt van szupermarket, Rockportban csak egy pici bolt. Ebédre beültünk a Subwaybe egy-egy csirkés, salátás szendvicsre. Álmi talált egy otthagyott, rozsdamarta freestyle rollert egy körforgalom közepén a füvön. Elferdült a kormánya, valószínűleg ezért hagyták ott. Elhozza, hátha Dénes meg tudja javítani a hajón. (Egy ilyen freestyle rollert akart venni a zsebpénzén, és amikor Dénes megjavítja neki, oda-vissza van a boldogságtól. Van roller, amivel trükközgethet, ugrathat, és megmaradt a pénze is.)
Egy 1955-ös Lincoln Capri luxusautó mellett nem lehet csak úgy elmenni:
szept.18-20. Rockport
Még három napot maradunk, mert nincs szél, vagy ha van, az szemből fúj. 50 tmf-re van Provincetown (Pítaun, ahogy ezt errefelé ejtik), onnan mentünk át sok nap alatt Kanadába. Most oda készülünk, és már egyre türelmetlenebbek vagyunk, mert csak telnek a napok, közeleg az október, és mi nem tudunk haladni.
Elintézzük a mosást, a kellemes könyvtárban internetezünk minden nap, főzöm a számomra megunhatatlan édesburgonyás, krumplis, répás, fagyasztott borsós, savanyú káposztás, darált húsos egytálételt a kuktában, túrázunk, áfonyázunk, és a tanulás sem marad el Álmival. A hajón nincs javítanivaló, minden rendesen működik.
A hőmérséklettel sincs gond, bár Dénesnek a nappalok így szél nélkül túlságosan melegek. Igaz a víz csak 16.5 fokos, mégis minden nap fürdünk benne mind3an.
Körülöttem áfonyabokrok:
Álmi fotója kedvenc cipőjéről:
szept.21. Rockport (MA) - Provincetown (MA) (50 tmf)
5.30-kor indulunk, mert jó szél fúj. Kint látunk két bálnát, úsznak, fújtatnak, de nem jönnek felénk.
A szél csak délelőtt volt jó erősségű, később nagyon nem akart dolgozni, néha elállt, aztán visszajött, hogy megörüljünk, aztán gyorsan pihenőt fújt, és ez eléggé lehangolttá tett minket.
Érintettük a bálnás terület szélét, ahol Kanadába tartva a sok bálnával találkoztunk, de itt nem láttunk egyet se. Ellenben bálnanéző hajóból több is elhúzott mellettünk, idegesítően az orrunk előtt átvágva, és nem volt bekapcsolva az AIS-ük. Kötelező lenne nekik, de valószínűleg nem akarják, hogy mások megtudják a legtutibb bálnanéző helyek koordinátáit. Nekünk is az volt a tervünk, hogy követünk egyet az AIS jele alapján, és ott éjszakázunk, de ez nem jött össze.
A kampó alakú Cape Cod félsziget déli csücskén fekszik a város, amiről tavaly sokat írtam. Ide érkezett 1620-ban a Mayflower az első pilgrimekkel.
18.45-kor lehorgonyzunk. Befelé jövet rengeteg fókát láttunk. Az öbölben egy cápa ugrott ki a hajónk előtt teljes testtel. Ettől Álmi úgy megijedt, hogy el is ment a kedve az esti fürdőzéstől, pedig itt már vízfelszínre 22.4 fokot mértünk. A naplemete csodásan aranyló volt.
szept.22. Provincetown (MA)
Élvezem a nyárias meleget, nagyon-nagyon élvezem. Azt is, hogy ismerjük már jól a kisvárost, tudjuk mit merre találunk, melyik boltban mire számíthatunk. Séta, könyvtár, fagyizás, víztöltés, benzinvásárlás, szórakozás az ajándékboltokban.
Holnap indulunk tovább, nem húzzuk az időt, lesz jó szél. Víz 22 fokos, fürdünk.