A San Blas-szigeteken: Holandes Cays, 2011. aug. 17.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
Az izgalmas folyótúra után továbbmotorozunk Dragonwinggel még mindig szélcsendben, és még mindig az apró pálmafás szigetek között. Egy nagyon szépet keresünk, ami csak a miénk lehet a mai napra. Delfinek kísérnek minket egy darabig, aztán irányt váltanak. Hamarosan találunk is egy nekünk tetsző szigetcsoportot, és az egyikhez közel lehorgonyzunk.
Naplementéig sznorkelezünk, bejárjuk a szigetet.
A parthoz közeledve ujjongunk a látványtól. Nem csak a pálmafás part teszi. A kristálytiszta vízben elképesztően sok tengeri csillag fekszik a homokos aljzaton. Szép nagy példányok. Jó darabig nem bírunk velük betelni. A Bahamákon találkoztunk ilyenekkel több mint egy éve.
A perzselő forróságot nem bírjuk sokáig. A csillagok közé vetjük magunkat, és órákon át sznorkelezünk a meleg vízben pici üstkorallok, hatalmas legyezőkorallok, sasráják, polipok, teknősök társaságában. Egy hatalmas halraj elterel Dénes mellől. Őt a nagyobb, ehető példányok érdeklik, mert neki még vacsorát is kell ma lőnie. De ez a halraj nekem való. Kisebb halakból áll, és nagyon lassan mozog a csapat. Mintha egy városnéző kiránduláson lennénk, követem őket. Mindent aprólékosan megnéznek, megnézünk :). Borzongok az élménytől. Dénes lő két, még sose látott halat. Az egyik iszonyú kék és világít, a másikból kettőt is lő, azokon szürke alapon hosszanti fekete csíkok húzódnak, a tetejük pedig rikító sárgán világít.
A vacsoráig inni- és ennivalónak begyűjtöttünk néhány kókuszt is.
Ez a nap is egy olyan tökéletes nap volt, aminek nem lett volna szabad véget érnie soha.
De a no see'ums-ok vagy sandfly-ok (apró, csípő "mákszemlegyek"), minden jónak elrontói, itt is véget vetnek a dolce vita-nak. Visszaüldöznek Dragonwingre, így a parti sütögetés helyett a hajón sütögetünk. A curry-s és fokhagymás sült halszeletek mellé sült kókuszkockákat tálalok. Egyszerűen a kockákra vágott kókuszdarabokat a felforrósított serpenyőben átsütöm olaj nélkül. Olyan az ízük, mint a pattogatott kukoricának. A sötétben filmezünk a kokpitban, amit egy zápor megszakít, de hamar odébb áll, és folytathatjuk. A mai nap gyönyörű lezárása volt az utazásunknak. Hátra van még Panama, aztán én repülök haza Álmihoz, Dénes pedig próbál Horn-fokot kerülni. Bár már nem nagy lelkesedéssel. Nélkülünk mégse teljes az egész.
De ez az este még a miénk, és ez az utolsó békés horgonyzóhelyünk. Holnap egy egyéjszakás menet vár ránk Colonig (95 tmf), ahol elérjük a panamai szárazföldet. Folyt. köv.