2012. május

Davos és környéke

 

Végre kitavaszodott, eltûnt az a rengeteg hó, és elõbújtak a havasi legelõkön is a virágok.

Törpe harangrojt:

Tavaszi kankalin:

Boglárka:

Álmi kommentje a virágos képekhez: "Mama unalmas fotói. Mért nem a legó ûrhajómat fotózod?!"

Lenz-i játszótér:

Lenzerheide, Heide-tó:

Május 15-16. már megint esik a hó :(

A kommandós csapat ettõl a mennyiségû reggelitõl kidõlt.

Május 17. reggel:

Meglátogatjuk Nórit, Balázst, Esztit, Marcit Filisurban, utána túrázunk Bergün fölött.

Bergün feletti település Latsch, e felett magasodó hegyre indulunk:

Ezen a télen a természet favágói sok száz fát ledöntöttek a lábukról. Járthatatlanná tették a turistaösvényt, de Dénes nem engedte, hogy visszaforduljunk. Kúsztunk, másztunk, de megérte :)

A réteken enciánok nyíltak:

Végül a csúcsra nem jutottunk fel, mert sártenger borította a tetején az utat. Dagonyáztunk egy darabig, végül feladtuk. Ehhez már Dénesnek se volt kedve.

Visszafelé eltúráztunk Latsch-ba:

Hétvégén Balázsékkal Flims-be autóztunk. Itt még sose jártunk. Az interneten kerestünk svájci via ferrátákat, egyszerûeket, ahol Álmi is végig tud menni. És itt van egy. Úgyhogy ide még visszajövünk.

A Bahamák sokszínû kékjével versenyzõ flims-i tengerszem ki gondolná, körbe van kerítve kerítéssel, 5000 ft személyenként a belépõ. Május végétõl fizetõs csak, a tóban lehet fürödni, a partján strandolni. Ma (máj.19.) még ingyen lemehettünk a partjára, játszhattunk a tó mellé épített játszótéren.

Marci és saját készítésû Valdez pólójában Álmi, der Torschützer (a kapus):

Balázs ismert egy erdei sütögetõ helyet játszótérrel. Ebédidõben átsétáltunk a gyerekekkel, sütöttünk húst, desszertnek pedig marshmallow-t (talán pillecukor magyarul):

Álmi a kaja után szinte végig focizott:

Másnap éjjel (máj.20.) arra ébredtünk, hogy mozog alattunk az ágy, és a szekrény felõl nyikorgó hangok hallatszanak. Éltünk már át korábban Svájcban is, Japánban is enyhe földrengéseket, így erõsen reméltem, miközben Dénest szorongattam, hogy ez se lesz komolyabb. Szerencsére csak 1-2 percig tartott, Álmi nem is ébredt rá fel, mélyen aludhatott. Reggel a tévébõl értesültünk, hogy az észak-olaszországi Ferrara-tól 20 km-re nyugatra volt az epicentruma annak a Richter-skálán 6.1-es magnitúdójú földrengésnek, amit Svájc egyes területein is érezni lehetett. Mutatták Ferrarát, Bolognát ahol házak, stadion, utcák rongálódtak meg az erõs földrengéstõl.

Délelõtt újra felbicajoztunk a Dischma-völgyben Dürrbodenhez. Ez egy 15 km-es út, ami egy hegyi patak mellett vezet fel 1550 m-rõl 2009 m magasra a Dürrboden turistaházhoz, ahonnan sok szép és jó meredek, jelzett ösvény (egyelõre még hó alatt rejtõzködnek) vezet tovább a környezõ csúcsokra, nyergekbe. Még kis gleccsert is lehet látni 1 órai izzadás után. Most vittem a gépet is, csináltunk néhány fotót. Ez a szép zöld még olyan 1700 m magasan készült:

Ezek pedig 2009-en:

Szivárványos Seehorn (2238 m) a Davosi-tó fölött:

Ebben a hónapban már kétszer megpróbáltunk feljutni a csúcsra, de a hó miatt eddig nem sikerült. Legutóbb eljutottunk a sziklamászó helyre (jobb oldalt a csúcs alatt). Palival, Krisztával hajdanán már másztunk ott. Nem vittem fotógépet, kár, mert a hely kicsit átalakult azóta a kõlavináktól, plussz a sziklafal repedéseiben millió színes virág nyílt. Majd a legközelebbi csúcstámadáskor! Volt ott egy madár, eddig még nem hallott dallamot fütyült megállás nélkül az egyik fenyõ tetején. Viccesen hangzott, mert Álmi az utolsó három hang ritmusára ráénekelte a "po-té-tó"-t. Örültem, hogy még nem felejtette el az angolt itt a nagy német tanulásban (potato (ejtsd potétó)=krumpli).

Letelt a három hét szünet, újra suliba jár Álmi. Eddig csak a nyelvi elõkészítõ órákra járhatott, most kapott osztályt is, itt is másodikba jár. Matek, tesi, ének, rajz és technika órákon van az osztályával, a német olvasás, írás, nyelvtan órákat továbbra is a nyelvi elõkészítõ tanár tartja a külföldi gyerekeknek. Picur ide-oda ingázik az osztály- és az elõkészítõ terem között, még szerencse, hogy csak egy emelet választja el a két termet. Imádja a sulit, a tanárait, a gyerekeket. Tulipánfejek rajz óráról:

A suliban van egy-két szokatlan dolog, például ingyen kapta a füzeteket, könyveket. Rengeteg fénymásolt anyagot is kap, ingyen. A suli adja a rajzfelszerelést.

A gyereknapot Macával, Gabival, Pannával, Flórival, Valérral töltöttük a lenz-i erdei játszótéren, ahol focipálya és sütögetõ hely is van. A fotógépet már megint otthon hagytam, így nincs egy képem se róluk, de mivel sûrûn összejárunk, majd készítek. Panna és Flóri együtt jár Álmival a nyelvi elõkészítõre, Valér meg a suli melletti oviba.

És itt is van május vége, Dénes szülinapja. Elkapott a tavaszi hangulat, és epermezõs tortát sütöttem neki. Õ meg megajándékozta magát azzal, hogy idén elõször, feltekert a Flüelapass-ra (2383 m). Ez is egy kb. 15 km-es út, mint a dürrbodeni, csak épp itt nem 450 m a szintemelkedés, hanem 830 m.

Vitorlázás: a honlapunk révén sok ismerõst szereztünk az elmúlt évek során. Most, hogy hosszabb idõre hazajöttünk, néhányukkal személyesen is megismerkedhettünk. Nekik köszönhetõen a vitorlázás folytatására több lehetõség is felmerült. Mivel a négy év vitorlázás alatt elfogyott a pénzünk, a hajózást csak úgy tudjuk folytatni, hogy mellette pénzt kell keresnünk. Ezért vagyunk egyelõre Svájcban. De van egy másik lehetõség is, a saját hajónkon fizetõs vendégeket fogadnánk. Ehhez kell egy megfelelõ méretû hajó és vendégek. Az utóbbi már alakul, kaptunk több jelentkezést is. De a hajóhoz még nincs meg a pénzünk.

A másik lehetõség, hogy közösen veszünk hajót másokkal, erre is lennének partnereink. A harmadik, hogy ismerõseinkkel, azok hajóján vitorlázgatnánk, amire szintén kaptunk meghívásokat. Úgy gondolom, szerencsések vagyunk, hogy a folytatáshoz ennyien a segítségünkre siettek. Bárhogy is lesz, a vitorlázás, és leginkább az az életmód, amit adott nekünk, minden nehézsége ellenére a legerõsebb vágyunk.