2014. március
Svájc
Egyelőre ez volt utolsó hónapunk Svájcban. Dénes happy, Álmi meg én kicsit szomorú, de csak kicsit. Picur szereti a svájci osztályát, jól megy neki a "svicer dücs", a tanulás, mindenkivel jól megvan, kialakultak a szokásai, elfoglaltságai. Szereti így élni az életét. Nekem a tiszta hegyi levegő, ebben a közegben a sport, a biztonság nagyon fog hiányozni, de! mindketten alig várjuk a vitorlázást is. A terv egyelőre az, hogy október 1-ig Rapid Transittal vitorlázunk Floridából az USA keleti partja mentén fel észak felé. Majd útközben kialakul, hogy a későbbiekben merre tovább. Okt. 1-től Dénesnek folytatódik a munkája Svájcban. Ezt vagy sikerül megint megszakítania egy fizetésnélküli szabadsággal, mint most, vagy sem. De ennyire előre nem tervezünk még.
Volt márciusban két hét szuper meleg idő, amikor elolvadt egy csomó hó, bikiniben napoztam kint, és a zöld fűből előbukkant számos virág. Aztán visszajött a tél, leesett fél méter hó, és mintha sose lett volna az a nagy olvadás. Álmi a sulival, vagy a barátaival továbbra is eljárt szánkózni, síelni, mi Dénessel sífutni jártunk, túráztunk, és Álmit is elvittük néha hétvégén, ha ráért.
Sífutós képeket még nem készítettünk, de most pótoltuk. Egyik szombaton Klosters jégstadiontól sífutottunk Novai Alphoz és vissza, ez egy 15 km-es kör az erdőben. Útközben energiát ad a panoráma a 2000 m feletti hegyekre (na ez a fotókon nem látszik, azt csak mi láttuk, ha felnéztünk a hóról).
Utolsó hét közepén még sífutottunk egyet Dénessel, aztán engem is levett a lábamról az a vírus, ami Álmiéknál a suliban sorra betegítette meg az osztálytársait. Ő csak orrot fújt, nekem a torkom úgy begyulladt, hogy minden nyelés kínszenvedés volt. Az elmúlt két márciust is itt töltöttük, és akkor is ugyanígy átment rajtunk ez a vírus. Úgy tűnik, időhöz van kötve. Jövőre valahol máshol kell lennünk ekkor, ott, ahol ilyen vírus nincs. Bezzeg a vitorlás éveink alatt sose voltam beteg.