Svájc, 2015. március-április
március
Március 8. Újabb nőnap a svájci hegyek között. Most is csak azt kértem, mint tavaly: sífusson fel együtt a család Novai Alphoz. Dénessel mi ezt hetente többször is megtesszük, de Álmi nem tart velünk. Utálja. Síelés és jéghoki a barátokkal, az cool. De most irány Novai Alp. 15 km oda-vissza, odafelé 200m szintemelkedés. Gyönyörű az idő, és tökéletes a hó.
Márciusban volt nekik újabb sínap a suliban, egész nap a Gotschnán síeltek.
Trimmisben unihoki meccsük volt, aztán 3 nap Projekttag, amikor csoportokba osztva táncot tanultak, rakéta-fellövő kísérletet végeztek,
fociztak, karkötőket készítettek stb. Silvannal kétszer mentek még a Gotschnára síelni, és egymást videózták ugratások közben.
Végül a hónapok óta tervezett vetítéses élménybeszámolót is megtartotta az osztályának
Rapid Transitos vitorlásutunkról. És bicajokat is vettünk a csupa virág Sargans-ban a Velobörsén,
mert Álmié és az enyém Magyarországon maradtak.
április
Húsvétkor 4 napra elautóztunk Olaszországba a Luganói-tó és a Comói-tó közötti hegyekbe (San Fedele és Orimento közé). Két éve már túráztunk (via ferrataztunk) itt, innen jött az ötlet. Mert már megint kifogtuk, hogy a 4 napra egész Svájcba és a környező országokba is lehűlés, hó és eső érkezett. Erre a részre egész jó időt mondtak, így Dénes egyik munkatársától kölcsönkérte annak autóját. Péntek reggel indulásunk előtt ekkora hóból kellett kiásnunk magunkat:
És este már a zöldellő olasz füvön állt a sátrunk. Nincs melegünk, de itt legalább plusz fokok vannak, és érezzük a tavaszt.
Éjjel a fiúk fáztak, különösen Dénes a nyári hálózsákban, amit nekem vett nemrég a hajóra. Sajnos nem hoztuk ki a komolyabb túrafelszerelésünket Magyarországról, így ami éppen akadt, azzal kellett beérni. Ezen az éjszakán nekem jutott a legmelegebb hálózsák. A víz is jéghideg volt, nem is volt kedvünk sokat inni.
Szombaton egész nap túráztunk. Nem volt meleg, de sok volt körülöttünk a tavaszi virág, és hála az olasz jelzésfelfestésnek, nem unatkoztunk. Gyakran eltévedtünk, de a végén mindig oda jutottunk, ahová terveztük. Például most is épp el vagyunk tévedve, de egy gyönyörű kis gerincen megyünk borókabokrok között, és ettől teljesen megrészegedem, nem is kell innom borókapálinkát, elég a látvány is. Szóval jó a hangulat.
Tavaszi tőzike:
Kivirágosodott az erdő, ahol jártunk:
És gázoltunk avarban is:
És Álmi bevéste a nevét a "beszélő bükkbe", amire régen a csempészek véstek egymásnak üzeneteket:
Még fél óra az Alpe di Gotta, ahonnan átmegyünk a svájci oldalra:
Lent a Luganói-tó:
A szép kúpalakú csúcsra tartunk:
de már hóban:
Itt már nincs sok hátra:
A csúcson:
Innen már ismerjük a járást, mert a szomszéd csúcson van az a Via Ferrata, amin két éve végigmentünk:
Ezt most kihagyjuk, és még egy óra túra Orimento, onnan még fél a sátrazóhelyünk. Tüzet rakunk, és sütögetünk, teát főzünk sötétedésig. Kis séta levezetésképp, aztán irány a hálózsák. Ma Álmi kapja a legmelegebb zsákot, neki kellemes éjszakája lesz, mi meg Dénessel hol alszunk, hol vacogunk.
Reggel sátrat bontunk, tüzet rakunk, teát készítünk, és máshová autózunk. Dénes terve az volt, hogy a mai túrán végig a Comói-tóra lesz gyönyörű kilátásunk, de az időjárás ellene dolgozott:
Akkora köd volt, hogy többször eltévedtünk, mert nem láttunk semmit. Fától fáig lépkedtünk, jelzést kerestünk. Sajnos annyi állati- és vadászösvény ment mindenfelé, hogy simán el lehetett keveredni, mert gyakran jobban kijártak voltak, mint a túraút. Kisméretarányú térképünk volt, szóval nem részletes, csak nagyvonalakban tudtuk, merre akarunk menni. De legalább nem unatkoztunk ma sem.
És végre hat órányi túra után feloszlott a köd, előbukkant a nap, és megláttuk a tavat. Innen még három órányira volt a kocsink, de már végig napsütésben.
Húsvét hétfőt még itt akartuk tölteni, de vacsora után úgy döntöttünk, hogy nincs kedvünk még egy vacogós éjszakához. Idefelé hat és fél óra volt az út, németek, svájciak mind jöttek le a 4 napos ünnepre Olaszországba. Hatalmas dugó volt. Ma este visszafelé pontosan 3 óra alatt megjártuk. Senki nem volt az utakon.
Így húsvét hétfő már a lakásban virradt ránk, és itt kaptam nyakamba a locsoló vizet, nehogy elhervadjak :)
Az elrejtett csokitojásokért folyik a küzdelem:
Álmiéknak idén három hét tavaszi szünetet adtak, így majd júli 3-ig tart a suli. Ezt kihasználtuk, és az első héten összefoglaltuk a magyar tantárgyak éves tananyagát (matek, irodalom, nyelvtan, töri, természetismeret), a következő két hétre pedig hazautaztunk.
Álmi kedvenc kísérlete: hasat növesztett a pillepalack. A fagyasztóba tett vízzel teli műanyag flakonban a megfagyott víz térfogata nő, helyet keres magának. A kupakot csak a fotózás előtt vette le, természetesen végig a flakonon volt.
Két nap alatt levizsgázott a magyar suliban. Első nap matek, töri, természetismeret, második nap irodalom, német, nyelvtan. Mind ötös lett :) Örülünk, hogy vége. Nagy teher ez mindhármunknak, de mégis csináljuk, pedig nem kéne. Nem látunk a jövőbe, így talán megéri, talán nem. Azt már látjuk, hogy az általános iskolai tananyagot még tudjuk párhuzamosan tanulni, de ha gimire is itt maradunk, az már nem fog így menni. Most mindenesetre kezdődik a nyári szünet, legalábbis a magyar tanulásban :)
RAPID TRANSIT. Megvettük a repjegyeket az USA-ba júli elejére. Két hét jut a hajó felkészítésére, aztán irány tovább a keleti part mentén a maradék néhány északi állam a kanadai határig. Októberben, amikor már errefelé hideg lesz, és a hurrikán szezon remélhetőleg a végét járja, a terv, hogy visszafordulunk, és levitorlázunk a Bahamákra. Bejárjuk azokat a szigeteket, amiket Mr. Frumble-lel (Bukdács úrral) nem. Januárban vissza Svájcba, mert Álminak kezdődik a második félév, Dénesnek meg a munka.