2016. június

Svájc - Olaszország

Pár napra kölcsönkaptuk Thiemo kocsiját, és mert ide Svájcba csak esőt jósoltak ezekre a napokra, Olaszországba autóztunk via ferrátázni. A Comói-tónál választottunk ki kettőt, Lecco környékén. Korábbi útjainkról már ismertük a Lecco közeli tóparti kempinget, a Camping Spiaggia-t. Itt szállásoltuk el magunkat három éjszakára. Fantasztikus helyen van a kemping, a kemping mellett megy a tóparti sétány, a kis település is hangulatos.

Az elsőnek tervezett via ferrátát nem sikerült megtalálnunk a leírások alapján, pedig egész nap túráztunk miatta, 1100 m szintet emelkedtünk közben (valójában nem is sok). Végül feljutottunk a csúcskereszthez, de nem a via ferratán, hanem egy láncoktól, létráktól mentes sziklás túraösvényen. Egy helyen felvettük a beülőket, mert azt hittük, most jön majd a várva várt szakasz, de nem. Végül feljutottunk a csúcsra, de nem a via ferratán.

Álmi felküzdötte magát a csúcskeresztre, és ettől nagyon elégedett volt.

A kemping a tó partján van, úsztunk, napoztunk levezetésként, aztán beautóztunk Leccóba jó nagy adag olasz fagyiért. Este 9-től már az olasz focicsapatnak szurkoltak Dénesék a kemping pizzabárjában (foci EB, az olaszok játszottak a belgák ellen, és nyertek 2-0-ra).

Álmi fotója a tóról:

Következő nap Lecco fölött indult a túránk a Gamma via ferratához. Felkocsiztunk a felvonóig, ahol az ingyenes őrzött parkolóban hagytuk a kocsit.

Egy hónapja lesérült a jobb könyököm, nem vettem komolyan, terheltem sporttal, és oda jutottam, hogy most minden behajlításra előre rá kell készülnöm, nem beszélve a tehercipelésről, emelésről és egyebekről. A mai via ferratát nem mertem bevállalni, mert komolyabb karmunkát igényel a leírás szerint, mint a tegnapi (amit nem találtunk meg). A parkolótól elkísértem Déneséket a beszállásig, aztán a túraösvényen 1.5 óra alatt feljutottam a csúcsra, a Pizzo d`Erna tetejére. Ott várakoztam rájuk, mert nekik 3.5 óra volt végigmászni a via ferratát. Közben olasz túrázókkal beszélgettem, akik kicsit tudtak angolul.

A P parkolóból indultunk a piros-sárga jelzésen, videózölddel bejelöltem a via ferratát, az én utam pedig a piros, majd a piros szaggatott, végül a zöld, amibe beletorkollott a csúcson Dénesék videózöldje.

A térkép gyönyörűen mutatja, hogy a via ferrata milyen sziklás helyeken megy fel kb.760 méterről 1372 méterig. 600 m szintemelkedés. Fáradt is volt Álmi, mire felértek hozzám a csúcsra.

Fotók a via ferratáról:

Ciklámenek a sziklarepedésben (olyanok, mint két hattyú):

Alattunk Lecco, Comói-tó. Tegnap a szemközti hegyekben túráztunk:

A túraösvényen már felfelé is dagonyáztam, lefelé nehezebb volt, fától fáig csúsztunk a meredek szakaszokon. Álmi egyik alkalommal már nem jutott el a fáig, a feje búbjáig megfürdött a sárban. Leccóban megálltunk egy IPER-nél kaját venni. Aztán egy órára a boltban rekedtünk a többi vásárlóval együtt egy kemény zápor miatt.

Szerencsére a kempingen már átvonult, mire visszaértünk. Zuhanyzás, vacsora, és elautóztunk a szomszédos településre sétálni. Imádnivalók voltak a zegzugos utcák a kis éttermekkel, a nagy virágos parkok, a kikötő a sok vitorlással. Még Álmival a pocakomban, béreltünk pár napra vitorlást a tavon. Szintén terhesen az egész tavat megkerültük három nap alatt bicajjal is. Svájcban élve a Comói-tó egy közeli hely sok lehetőséggel. És egy teljesen más klíma és illatorgia a magashegyek után. Mindig jó itt lenni.

A kempingben szállásolták el magukat a tőkés récék is. Bátran jöttek-mentek, várták a hammolnivalót. Velük egész nagy család lettünk minden evészetnél.

Harmadik nap Bellagióba autóztunk sétálni, utána Comót néztük meg, és fagyiztunk itt is egy issstenit.