(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
A damaszkuszi szallasunkat koran reggel hagytuk el, szenyok a kartyaval fizetes miatt plussz 10%-ot felszamoltak. Emlithettek volna ezt mar akkor, amikor kerdeztuk, hogy lehet-e kartyaval fizetni.
Busszal vagy furgonnal (iranytaxival) akartunk a buszpalyaudvarra eljutni. A hotel kozeleben egy taxibol epp kiszallt az utasa, a taxis vart rank. Mondtuk a celt, mondta 1000 ft. Mondtuk 500, mondta 750. Otthagytuk. Leintettunk egy furgont, mert a varosi buszok a belso savban mentek. 80 ft-ert vitt el bennunket. Nem fogadott el borravalot.
A buszpalyaudvarra a csomagokat es az embereket atvizsgalo rendszeren keresztul jutottunk be. Rengeteg utazasi iroda indit Palmürába (Palmyraba) buszokat, egymas mellett sorakoznak az egyes irodak, mindenki utasokra vadaszik, nincs kiteve menetrend. A Lonely Planet megadott egyet, azt kerestuk, de nem talaltuk. Egyszer csak elougrik a semmibol egy srac, Palmyra, yes, gyerunk gyorsan, maris indul. Beszalltunk a nagy buszba, ami majdnem tele volt, es indultunk azonnal. 215 km, 3000 ft osszesen. A 4 oras sivatagi utazas ezennel kezdetet vette.
Albaniaban mar megtapasztaltuk, mit jelent buszon az utaskisero. A mostani is profi volt. Mindenkinel behuzta a fuggonyoket, beallitotta a legkondit. Mintha csak repulon utaznank, ujra korbejart, poharakat osztogatott, utana 2 alkalommal vizet hordott korbe. A fejkendos muszlimok nem kertek (ramadan van, amikor nem lehet napkozben meg vizet se inniuk, kiveve, ha a folyadek hianya az eletet veszelyezteti), a tobbiek igen, mi is. Mi leghatul ultunk, es napsutes ide vagy oda, nana, hogy elhuztuk a fuggonyt. Mar alig vartuk, hogy lassuk a sivatagot.
Beduin satrak a felsivatagi kornyezetben a Damaszkusz es Tadmur (Palmyra) kozotti uton:
Utszeli bisztro:
Amikor mar untuk a latvanyt, az utikonyvunket olvasgattuk Palmüráról, ami 1980-ban került fel az UNESCO kulturális világörökségi listájára.
Ez pedig a kulso tadmuri buszmegallo. A legkondis busz utan orjito volt kint a meleg (egyebkent is az, volt vagy 45 fok). De legalabb nem paras, mint a tengerparton. Egy taxi varakozott itt, rogton ajanlott egy hotelt, szerencsere azt, amit mi is kineztunk a Lonely Planetbol. Mondta, hogy ingyen elvisz a hotelbe, ha ott alszunk. Utkozben felajanlotta, hogy beugorhatunk egy beduin csaladhoz, de udvariasan visszautasitottuk. Elobb lassuk a szallast, egyunk, igyunk, aztan johet az ismerkedes.
Tetszett a szallas, hangulatosnak talaltuk, maradtunk ennel. Egy egyszemelyes- es egy ketszemelyes agy volt a szobankban, zuhanyzo, tv, legkondi. 20 euro/ejszaka harmunknak. Kozel vannak a palmürai romok es a foutca.
Naplementere akartunk a romoknal lenni, sot fejunkbe vettuk, hogy megmaszunk egy dombot a tetejen allo var kedveert. De mar delutan 4-kor az utcat jartuk. Rogton kovetni kezdett egy koszos kislany, es nem hagyott nyugton minket, baksist akart. Jott utanunk sarokrol sarokra az egyenes utcan. Az egyik helyi szolt ra, mire a kislany visszaszaladt. Utana mar minden ismerkedo kisgyereket tavolsagtartoan kezeltunk. Volt egy csapat gyerek, akik szinten baksist kerve kovettek. Almi vitt a zsebeben egy kisautot, es azonnal bedugta a kezet a zsebebe, hogy azt megvedje :) A gyerekeknek sem kellett tobb, azonnal raszalltak Almira, azt hittek, hogy penzt akar elovenni. Ugy kellett az olebe vennie Denesnek. Itt is a helyi felnottek vetettek veget a zaklatasnak. A kulfoldieket nem veszik komolyan a gyerekek.
A lakasok utcara nezo ajtaja nyitva volt, bent egy vagy tobb ferfi ult vagy fekudt, es neztek a tv-ben a beduinokrol szolo szappanoperakat. Mindenki integetett, hogy jojjunk be, nezzuk veluk. Sziesztaztak, es vartak, hogy a napnyugtakor megszolalo muezzin veget vessen a ramadan tilalmainak, es kezdodjon a kb. hajnali 4-ig tarto darido, eves-ivas.
Pentek leven, ami a muszlimoknal olyan, mint nalunk a vasarnap, zarva volt a bolt, nem tudtunk semmi kajat venni. Lattuk, ahogy az oazisban leszedett datolyakat hoztak motoron. Sok datolyaarus van itt, mindenki probalja rabeszelni a turistat a vasarlasra. Bennunket is majd, naponta tobbszor. Az nem szamit, hogy mar vettunk masnal, mert itt nala az igazan olcso, es elall egy evig is. (A hajora is maradt, es rank peneszedett.)
Ennel a datolyaarusnal vasaroltunk 1.5 kg datolyat, hogy legyen mit ennunk. O ajanlotta, hogy csinaljunk ezzel a dekorativ hatterrel (o mondta igy) egy fotot, miutan megvettuk a fel kilo kozonseges aszalt datolyat es egy kilo kulonleges, kokuszreszelekben meghempergetett, diodarabokkal osszekevert datolyat. Nna, ezt hamar megettuk Denessel. Almi az egyszeru dolgokat szereti, lehetoleg egy komponensu legyen a kaja, akkor jo (pl. csak puszta kenyer, vagy csak vaj ujjal kikanalazva a vajasdobozbol, tejcsoki minden nelkul, utana magaban mazsola, mogyoro, vagy csak kakaopor utana magaban tej, hihetetlen!).
A varrom a cel:
Energiat ado datolya:
A reggeli is benne volt a 20 euroban. Mondtak, 7-11 kozott mehetunk az etkezobe. Reggel 7-kor mar lent voltunk. Siettunk, mert 8-ra talalkank volt a romoknal azzal a taxissal, aki a hotelbe hozott.
Az etkezot ugy rendeztek be, mint egy beduin satrat. Mndent beduin szottesek boritottak: a falakat, a mennyezetet, az asztalokat, a padlot. Hangulatos volt nagyon. Csak eppen ures.
Denes lement a beduin satorbelsot utanzo hallba, ahol a recepcios sracok aludtak. Ebresztgette oket, semmi eredmeny. Ok is, mint az egesz lakossag, hajnali 4-ig mulatoztak. Nem aludtunk jol, minden zaj felszurodott az utcarol. Szolt a zene, minden etterem, kifozde, bolt kinyitott, a gyerekek is kint jatszottak, a kutyak is ugattak. Kb. hajnali 4 korul megszolalt a muezzin, es fel oran at vonyitott, nekem legalabbis ez volt az erzesem. Aztan hallottam, ahogy huzzak le a boltajtokon a redonyoket, becsukjak az ajtokat, es egyre kevesebb zaj szurodik be kintrol, míg vegre tenyleg elcsendesedett minden. A muszlimokkal egyutt mi is mely alomba zuhantunk.
Nem piszkaltuk oket tovabb, hadd aludjanak, de kellett a reggeli, hat megcsinaltuk magunknak. Talaltunk tojast, paradicsomot, olivabogyot, vajat, helyi joghurtot, lekvart, pitat, teat, cukrot. Tojasfozes, teafozes, talalas. Boseges reggeli volt :), ilyet nem kaptunk volna. Delutan megengedtek, hogy fozocskezzunk a konyhaban. Masnap reggelre viszont megigertek, hogy 7-kor lesz reggeli. Volt :))) Egyikuk megcsinalta, aztan ment is azonnal aludni.
Elérjük a palmürai romvárost:
Reszlet a romvarosbol. Lenyugozo meretu. Korulotte a zold kornyezet az oazis. Balra fent latszik a mai, élő kisvaros, Tadmur.
Haromfelekeppen temetkeztek az okori Palmürában (Palmyrában): szarkofagokba, sirtornyokba es katakombakba. A sirtornyokat csak meghatarozott idopontokban nyitjak ki, es elszorva, egymastol tavol helyezkednek el a sivatagi tajban. Itt az a rendszer, hogy egy taxis szallitja a turistakat egyik sírtoronytol a masikig. 1000 ft-ba kerult harmunknak. Ez itt nehany sirtorony maradvanya:
Egy helyrehozott torony, 4 szintes. Oldalt kb. 7 koporso fert el egy kamraban.
Utána a múzeumba vitt minket, ahol már nem kellett semmit fizetnunk. A romvaros egykori epuleteirol voltak makettek, illetve az itt talalt szarkofagok, egyeb targyak voltak kiallitva. Ez a foto a muzeum elott keszult:
Szieszta, ebéd, amit elkeszithettunk a hotel kis konyhajaban, pihenes ujra, majd irány vissza a romvárosba csatangolni. A hoseg elviselhetetlennek tunik, megis kibirjuk. Vizzel es datolyaval alaposan felszerelkeztunk.
Az eroszakos kendoarus. Denessel felprobaltatott egy kendot, de nem vettuk meg. Denes nem kendos tipus.
Meg sosem tevegeltunk. Gondoltuk, itt az alkalom, kiprobaljuk. 3000 ft-ert kinaltak egy orat harmunknak a romok kozott. Ez itt nagyon sok penznek szamit, vegiggondolva, hogy a szallasert fizetunk 2000 ft-ot reggelivel. Vagy a taxisnak 1000 ft-ot, hogy szallitott bennunket egesz delelott, es benne volt ebben a muzeumi belepo is. De most az egyszer nem akadekoskodtunk. Megbeszeltuk, hogy fel ora itt, fel ora pedig az oazisban, ami a romvaros mellett fekudt. Csak mikor felultunk a tevekre, tudtuk meg, hogy a ket kisfiu lesz a vezetonk.
Eleeeg! Olyan magasan ultunk, es imbolygott ossze-vissza. Rosszabb volt, mint a billego hajon. Gorcsosen kapaszkodtam elol, hatul. Mi van, ha nem sikerul atlepnie egy fekvo oszlopot, vagy vagtatni kezd? Meg 10 perc se telt el, de mar szivesebben lettem volna lent. Almi, Denes elveztek. Leginkabb rajtam nevettek. Valahogy tuleltem.
Amikor leszalltunk a tevekrol, es fizettuk ki a penzt, az eroszakos kendoarus is ott termett, es mondta, hogy adjunk a gyerekeknek is penzt, fejenkent 50 sziriai fontot (200-200 ft-ot). Mar kifizettuk a 3000 ft-ot a tevegelesert, ami itt nagyon sok penz, de ez nem tantoritotta el ezt az eroszakos alakot. Valoszinuleg, miutan elmegyunk, elveszi az egyik 50-est maganak. De nekunk csak egy 50-esunk volt. A kendosnek gyorsan jart az agya. Adjunk inni az egyik palack vizbol. Nekik adtuk. Talan kibirjuk egy palackkal, ha nem, akkor a motorjaval a romok kozott szaguldozo coca-cola arustol veszunk. Ez az eroszakos penzlehuzas nekunk annyira uj, hogy rosszul vagyunk tole. Persze ok ugy vannak vele, hogy most latnak minket eloszor es utoljara, es most, vagy soha.
Palmyra tenyleg jo hely, plane igy, hogy ket napot is itt tolthettunk (megse sikerult naplementes vagy napfelkeltes fotot osszehoznunk). Minden tetszett. A romok, a multba veszo tortenelme, sivatagi forrosaga, a tadmuri mecsetek, a helyiek, a tevék, minden. De legjobban az oazisa. Sohase voltunk meg ilyen helyen, csak olvastunk az oazisokrol, beduinokrol. Felejthetetlen elmeny, amikor a negy oras felsivatagi-, sivatagi utazas utan egyszer csak elobukkant ez a zold folt a tavolban. Nem art, ha az ember neha szembesul vele, hogy micsoda adomany a viz, es sokkal jobban kellene ra vigyazni.
A helyiek ide motoroznak ki a kisvarosbol, hogy muveljek a kertjeiket. A kertekbe csoveken keresztul vezetik be a keriteseken kivul folyo vizet, es a fak kore asott godroket elarasztjak vele. Szerettunk itt setalni. Mindenhova belestunk, gyonyorkodtunk a sokszinu datolyafurtokben, es arnyekot is talaltunk a kofalak kozott.
Seta az oazisban a Baal templom fele:
Az egyik telek kapuja. Kilognak a granatalmak:
A telkeken olajfakat, granatalmafakat, datolyapalmakat, fugefakat lattunk. Mig Horvatorszagban a telkek kore csak terdmagassagig raknak egymasra koveket, itt ket meternel is magasabbra epitett falakkal talalkoztunk, es fetasajtos femdobozokbol eszkabalt kapukkal, mint a kovetkezo kepen. Az emberek nagyon kedvesek voltak. Mindenki behivott a telkere, hogy igyunk meg veluk egy teat.
Denesen es rajtam mindenki latja, hogy turistak vagyunk. Almi, mint kiderult, nem latszik idegennek. Az oazisban sokszor jott mogottunk, es soporte az utat egy elszaradt palmalevellel. Egy helyi epp a telkerol jott ki, es felenk fordulva kiabalni kezdett. Mi baja? Ahogy kozeledtunk egymashoz, mar latszott, hogy mogottunk kiabal valakinek, rank pedig mosolyog. Hatraneztunk, de csak Almit lattuk a palmalevellel. Szoba elegyedtunk angolul, kozben Almi utolert, szolt hozzank magyarul. A helyi meglepodve kerdezte:
- A mi fiunk?
- Epp ugy nez ki, mint egy palmyrai - mondta aztan nevetve.
Csak haza akarta kergetni, ne zavarjon itt minket.
Taxival (500 ft) mentunk ki a tobb km-nyire fekvo buszmegalloba, hogy elcsipjuk a reggeli 8 oras damaszkuszi buszt. A taxis mashova vitt, mint ahol mi leszalltunk ket napja. Buszjegyeket a vendeglo elotti datolyaarustol kellett venni, ugyanannyiert, mint idefele jovet. A busz 5 percen belul itt volt, de a taxis is es a datolyaarus is mondtak, hogy nincs hely, de jon majd kesobb egy masik busz, addig uljunk be a vendeglobe. Most reggeliztunk, mi a fenenek ultunk volna be. Csak a buszra vágytunk. A leszallo utaskiserotol azonnal megtudtuk, hogy van hely. Siettetni kezdtuk a datolyaarust, hogy adja a jegyeket, mert van hely. Az meg akkor is bizonygatta, hogy dehogy van. Nem torodtunk vele tovabb, felszalltunk a buszra, ott is meg lehetett venni a jegyet, es delben mar Damaszkuszban kerestuk a Beirutba meno buszok palyaudvarat.
Egy rendortol kertunk informaciot, es hamarosan a varosi buszjarattal (40-40 ft-ert) eljutottunk erre a helyre. Ennyire olcso itt a buszjegy, legalabbis magyarkent nezve az arakat :) Ezen a pályaudvaron is ellenoriztek az utasokat es a csomagokat, aztan egy ferfi azonnal jott is hozzank, hogy ma mar csak az o buszuk megy Beirutba. Bent a varoterem teli volt utazasi irodak penztaraival, menetrendekkel. Ellenoriztuk. Az utastoborzonak igaza volt.
A sziriai hataron leszallt mindenki a buszrol, be az epuletbe, ahol az utleveleket ellenorzik. Bealltunk a kulfoldieknek fenntartott ablak ele. Senki se akart velunk foglalkozni. A busz utasai mar vegeztek, a buszsofor jott, intezkedett. Fizetni kell Sziria elhagyasaert. Tudtunk rola, olvastuk, de kevesebb osszegre szamitottunk. A buszsofornek adtunk dollart, vett 3 nyomtatvanyt az ujsagarustol. Volt valami suskus, mert a hataror egy nyomtatvanyt visszakuldott vele az ujsagarusnak. Mikor a penzt kertuk ezert a nyomtatvanyert vissza, elmutogatta, hogy o visszavitte, de az erte jaro penzt az ujsagarusnak be kellett vinnie a hatsoajton at a hatarornek. Baksis, baksis, mondogatta fejet csovalva, nevetve a sofor. Nem tehettunk semmit.
Jott a libanoni oldal. Mindenki le a buszrol, be az epuletbe. Bealltunk a mi sorunkba. A busz utasai mar vegeztek, mi meg sorra se kerultunk. Jott a buszsofor, egyutt varakoztunk. Nekunk vizumot kellett venni, de csak ket napra szolo ingyenes vizumot akartunk, mert a kikotoben majd kapunk ingyenes land permitet, amivel uatazhatunk Libanonban. Vegre rank kerult a sor. Mondjuk, mit akarunk, mondja, hogy fizetni kell. Mutatjuk, hogy ki van fölé fuggesztve nagy betukkel, hogy 2 napos vizumert nem kell. "You have to pay (Fizetniuk kell)" - mondja ujra. De nem kell, es mutatjuk a tablat. "Akkor nem johetnek be az orszagba" - mondja o. Na szuper. Kifizettette velunk az egy honapra szolo vizumot (3unknak volt 8e ft). Dollarban nem fogad el penzt, igy ujra a buszsofor fizet, es mi neki dollarban. Aztan kint a sofor elker tolunk meg 10 dollart. Miert? Mert ennyi baksist kellett adnia az emberunknek. Annyira undorito, felfordul a gyomrom ezektol, de semmit se tehetunk. Oruljunk, hogy itt lehetunk. Denes azzal vigasztal, hogy Egyiptomban ennel sokkal durvabb lesz. Egyebkent o latta, en nem, hogy mindenki cigarettaval egyutt nyujtotta be a papirjait az ugyintezoknek. Legkozelebb igy csinaljuk majd.
Az ut tovabbi resze csaknem esemenytelenul zajlott. Egy wc-s megallonal elhagytuk az egyik utast, erte kesobb visszafordultunk. A hajon minden rendben volt, este egy patkanyt lattam a szomszed hajon, az arbochoz bujt. Denes a csaklyaval atmaszott, hogy majd kikergeti onnan. Elore megkert, hogy ne sikitsak, ha atjonne hozzank. Mondtam, hogy nem igerem. A hajo orra fele menekult a patkany, elindult kifele a kikotokotelen, aztan feluton visszatancolt, es rohant a hajo kokpitja fele. Megijedt Denestol, es atszaladt a puffereken ugralva a mi hajonkra. Fel meterre volt tolem. Hatalmasat sikitottam. Almi bent jatszott a reg nem latott jatekaival, es ugy orult nekik, hogy eszre se vette mi zajlik kint. A patkany menekult tovabb a hajo peremen a hajo hatuljaba, de szerencsere Denes belokte a csaklyaval a vizbe. Most mar elmondhatjuk, hogy volt csotanyunk is, patkanyunk is. Csotanyt szerencsere Marmaris ota, amikor majdnem lenyeltem a szorpot kortyolva, nem lattunk a hajon.