Tobago 3.rész, 2017. szept. 04-12.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
szept.04.
Hétfő reggel van, és meglepően nagy a csend. Tegnap még a parti zenére aludtunk el, és most is szólnia kéne, ahogy az elmúlt két hétben éjjel-nappal szólt, de nincs zene. Két hete még nehezen viseltem, hogy sosincs csend, most meg épp ez a csend a fura, mintha megállt volna az élet odakint a parton. Álminak igazi tragédia, mert eddig ha tanult (matekot, törit), szólt mellé a zene a partról. Ezt nem tudta a papa lekapcsoltatni :-) De most csendben kell tanulni?! Na ne már!!!
A kora reggeli fedélzeten vacakolunk az internettel, hol előjön a free wifi jel, hol elmegy (ez változik, ahogy billeg és forgolódik a hajó, vagy fúj a szél), de tudni akarjuk, mi van Irmával. Őrület, 5-ös kategóriájú hurrikán lett. Messze van tőlünk, kb. 1000 km-re, mégis elér eddig a hatása.
Kapunk hullámzást, amitől kellemetlenül billegünk, de nem különösebben. Ennyire a legtöbb karibi horgonyzóhelyen is billegnénk. Ventoso komótosan dülöngél jobbra, balra. Rapidon vagy Bukdács úron ez sokkal gyorsabb lenne. De a dülöngélés semmilyen hajón se kellemes.
A feltornyosuló és átbukó hullámok miatt nehéz a homokos beachre fölfutni a dingivel, ha nem szeretnénk elárasztani vízzel. De Dénes figyeli a hullámokat, ügyesen taktikázik, és megment a nem tervezett sósvizes fürdőktől. Ez persze nem gond bikiniben, törölközővel a csónakban, de ha nem beachelni megyünk a partra, akkor jobb szeretünk szárazak maradni. A trópusokon azért ez a jó az egészben, hogy lehet bikinizni. A hideg helyeken, mint nekünk Rapiddal pl. szept-októberben az USA-ban, már fájdalom volt minden fröccs. Sose szárad ki a sósvizes ruha, pláne nem hidegben. De erre is kitaláltuk, hogy azonnal le kell törölni a vízhatlan dzsekiket, alsókat, akkor több esély van.
Irma előtt itt a víz szinte tükörsima volt.
Eddig el voltunk itt kényeztetve. Mióta megjöttünk, nem voltak erős szelek, hogy hullámos legyen az öböl. A békés vízen élni, olyan mint a szárazon lenni. Irma szerencsére visszarázott a valóságba. Ez az igazi vízi élet, folyamatos kapaszkodás, ellentartás, a tárolókban össze-vissza mozognak a holmik. Hangosak, ahogy ide-oda gurulnak. Az ajtók, a szekrényajtók is mozognak. Mindent ki kell ékelni, megkeresni az összes hangoskodót bent is, kint is és rögzíteni. Nem lehet csak úgy az asztalon hagyni egy poharat benne kis vízzel, vagy egy tányéron az uborkát, mert dől, gurul, leesik.
Tegnap David, az olasz vitorlázó útrakelt. Ma a svájci-francia páros. Éjjel pedig majd elvitorlázik egy másik francia hajó. Mennek mind a David szervezte rallyval Francia-Guyanába. Szomorúak vagyunk, biztos nagy élmény lett volna az az egy hónap. Még több szúnyog, még nagyobb meleg és pára és eső :-) De Rapid Transithoz vissza kell érnünk legkésőbb októberre.
Este sincs karibi zene, helyette Álmi kirakja a fedélzetre a hangfalát, és szól a "Die Schule brennt" (ég a suli).
Elhatároztuk, hogy holnap kijelentkezünk, és átvitorlázunk Grenadára, oda, ahol Dénes horgonyzott.
szept.05.
Annyi újdonság van a boltban a polcokon, hogy némelyiknek nem állunk ellent. Ebben is el vagyunk itt kényeztetve. Nem lesz minden horgonyzóhelyen ilyen választék. Reggelihez ma kipróbáltuk a kókuszos kenyeret. Vettünk már plantaines kenyeret is, és éreztük benne a főzős-sütős "banán" finom, édes ízét. De a kedvenc továbbra is a fokhagymás-sütőtökös kenyér. Ez passzol legjobban a tojáshoz és a sajthoz.
A kijelentkezés miatt átautóztunk Scarborough-ba, de hiába. Az immigration (bevándorlási hivatal) zárva volt, pedig nyitva kellett volna lennie a kiírás szerint. Kiderítettük, hogy a hivatalnokok átmentek Store bay-be a reptérre, mert ma délután jön egy nagy repülőgép. Szóval mi itt vagyunk, ők meg ott, ahol mi vagyunk a hajóval. Vicces :-) Gyorsan menjünk vissza, a reptéren elcsípjük őket, volt az első gondolatunk. De aztán rájöttünk, hogy mi hajósok vagyunk, biztos nem vittek magukkal a reptérre hajósoknak való kijelentkezési lapot. Vagyis holnap délelőtt újra vissza kell jönnünk.
Most jut eszembe, hogy Dénes már múlt héten a belmotor indítását tesztelte. Grenadában, amikor vízretették a hajót, nem indult a motor. Rájött, hogy a relével lehet a gond, ami miatt az indítómotor nem kapott áramot. Ezt akkor ahogy írta: "egyszeruen athidaltam, most 2 vezetek osszeerintesevel lehet inditani, de majd tokeletesitek a rendszeren." Most alaposan átnézett mindent, és valóban a relé a rossz. Kell egy új. Tobagó sajnos nincs felszerelkezve a hajósokra. Ahhoz Trinidadra kell átmenni. Természetesen nincs Yanmar motorhoz reléjük. Marad az indítás úgy, ahogy Grenadán megoldotta.
A tejpor a mi hajónkon olyan fontos, mint a legtöbb hajósnál az alkohol. Ők azt vadásszák, minél jobbat, minél olcsóbban, nálunk ez a tejpor. Szerencsére talált Dénes jót Grenadán, bevásárolt belőle több kilót, most elfogy, kell az utánpótlás. Talán ezért is akartunk Grenadára átvitorlázni. 80-90 tmf a jó tejporért :-)
Itt is találtunk, de messze nem olyan jó áron, mint ő, és még zsírszegény is, amit hogy jobb ízű legyen, cukrozással kompenzálnak. Az USA-ban is szívás, nincs jó tejpor. Csak a 0% zsír, helyette sok cukor. Ízre pocsék. Én még müzlihez se bírom, inkább csak vizet adok a müzlihez.
Ahogy kerestük a tejport, rátaláltunk a kókusztejporra. Mindenféle gyártótól, még Maggi kókusztejpor is van :) Az itteni ételek fontos alapanyaga a kókusztej. Ez nem a kókuszlé vagy kókuszvíz, ami a kókusz belsejében lötyög. A zsírban gazdag húsát áztatják, préselik, abból lesz a tej.
Azért ebből nem spejzoltunk be. Persze, ha akarok főzni egy igazi afrikai-karibi ételt, pl.a Callaloo-t, ami egytálétel és nagyon népszerű az egész karibon - nekem ízlett, amit itt ettem Tobagón -, akkor kell a kókusztej. A főzelék alapja a dasheen (táró) levelek, amit callaloonak is hívnak sok szigeten. Ezen kívül kókusztej, fokhagyma, hagyma, só, vaj, és ami még van, pl. sütőtök, répa, okra, pici csípőspaprika, egyéb apró zöldpaprika. Össze kell főzni, püríteni. Hasonló színű, mint a sóska- vagy spenótfőzelékünk, de nincs olyan finomra pürítve a dasheen levél. A képen még van sült plantain is (imádom):
Ezek a nagy lapulevelszerű levelek a dasheen (táró) levelek. A piacon már összehajtogatva, összekötözve árulják őket. (Ezt majd szeptember végén Grenadán fotózom le egy esőerdei túránk végén.)
Scarborough-ból visszajövet még nem volt kedvünk visszamenni a billegő hajóra. Elsétáltunk az öblünkben álló erőd maradványaihoz, ami hol a franciáké, hol az angoloké volt. Onnan a kilátás a hajónkra (előttünk a Miura 31, mögöttünk a kék holland hajó, amin egy szüleink korú pár van):
Nagyon hiányzik a torna, az igazi túra, egy futás, de a meleg miatt egyelőre nem megy. Az úszás, sznorkelezés viszont nagyon kellemes.
szept.06.
Esik délelőtt, erős a hullámzás Irma miatt, nem megyünk ki a partra, nem jelentkezünk ki. Közben tervet is módosítottunk, Grenada helyett a távolabbi St. Lucia vagy Martinique a cél. Utána Guadeluope, Puerto Rico, Dominikai Köztársaságban Luperon, és végül Florida.
Elállt az eső, feltették Dénesék a felfújhatós dingit a fedélzetre. Nem ment könnyen, de valahogy oldalt felküzdötték. Még csiszolni kell a technikán. Most betakar a 4 tetőablakból 3-at. Jó, mert nem kell őket külön árnyékolni, rossz, mert nem lehet ablakot nyitni.
Van egy szókereső játék Álmi telefonján. Esténként játszanak Dénessel, aki nyer, azé másnap a "fotel".
Délután kókuszozunk, aztán elsétálunk a benzinkútra két, egyenként 20 literes kannával dieselért. Egyiket Dénes cipeli haza, másikat Álmival ketten. A helyi sétálók nagyon kedvesek, segíteni szeretnének, de még sétálva is lassabbak, mint mi a kannával. Így sötétben valamivel elviselhetőbb a meleg, ezért választottuk erre a munkára az estét. A szúnyogok már kevésbé elviselhetőek. Beülhetne Dénes egy autóba (írtam már, hogy itt személyautók helyettesítik a buszt), fillérekbe kerül, de ez is a kevés sport, mozgás, fitten tartás része. Szokássá vált nálam, hogy a járdaszegélyen, ami 25-40 cm magas is tud lenni, le-fel lépkedek menet közben, hogy kicsit dolgozzanak azok az izmok. Egyszer találkoztam valakivel, aki fitnesszmondókával biztatott, biztos a tornaórákról maradt a fejében. Van néhány futó pár, ők a resortokból jönnek ki futni, és néha versenybicajosokkal is találkozunk edzés közben. Hajnalban szoktuk látni, hogy a beachen 3 fekete edz, hasizom, fekvőtámasz, sprintelés.
szept.07.
Jose hurrikán lett, túl közel mozog Martinique-hez. Maradunk inkább, gyűjtünk még néhány kókuszt. Az ő hatása is elér hozzánk, Irmával jól elintézték a békés öblünket. Irma pusztításáról St. Martinon írt egy vitorlázó. A holland oldalán horgonyzott a szigetnek, a többi vitorlázóval készültek a belső öbölben a hurrikánra, megkérdezett mindenkit, hogy biztos jó lesz itt, a válasz igen-igen, aztán egy helyi mondta neki, hogy el fog itt minden hajó süllyedni, ha üti a szigetet a hurrikán, ő már átélt itt több ilyet. Szerencsére rá hallgattak, egyedül ők hagyták ott St. Martint, elindultak délre, elérték Martinique-et, onnan még volt idejük délebbre menni St. Luciára. Facebookon hallottak hírt attól a svájci vitorlázótól, aki az ő helyükre horgonyzott át St. Martinon. A hajójának csak az árbóca látszik ki a vízből, és minden hajó elsüllyedt az öbölben, kivéve kettőt.
A raszta festő ismerősünk a parton ma becsípve újságolta, hogy mindenféle bogyókból főzött jó kis bort. Mindig nagyon vidám, de most különösen az volt :-)
Elsétáltunk a reptérhez, néztük, ahogy felszáll mellettünk egy gép. Igazán látványos, és rendkívül hangos. Megismerkedtünk az úton valakivel, aki mikor meghallotta, hogy Dénest Dannek hívják, mindig így mutatkozik be, mert ez könnyen érthető, rögtön hozzátette: Dan, the man. "Den, dö men". Elment mellettünk közben egy kocsi, azt megállította, mert aki vezette, azt is Dannek hívták :-)
A reptér mellett van a gázos. Dénes végül itt töltette fel az egyik gázpalackunkat még az érkezésünk előtt. Gyalog indult az üres palackkal erre a hosszú útra, de felvették odafelé is, visszafelé is :-) Ott még ellenőrizte, sikerült megnyitnia, jött belőle a gáz. Pár napja a kokpitból fura sziszegést hallottam. Azt hittem, hogy a hajó mögé kötött felfújhatós dingi ereszt. A fiúknak azonnal szóltam, először egyikük se hallott semmit, aztán mikor nagyon erősködtem, Álmi is meghallotta.
Amikor a Bell-bénulásomkor a fül-orr gégészeten megvizsgálták a hallásom (be volt gyulladva a fülem, a gyulladás nyomta az idegeket a fülem alatt, ami a fél arcom bénulását okozta), ott derült ki számomra, hogy az átlagnál jobb a hallásom, legalábbis az ép fülemre. Nem véletlen, hogy korábban is olyasmiket meghallottam, amiket Dénesék nem vagy alig.
Végül kiderült, hogy ez a gázpalack ereszt. A hajó hátuljába van felerősítve a korlátra. Dénes próbálta megnyitni, de nem sikerült. Elvitték reggel dingivel a gázoshoz, de nem tudtak a hullámzás miatt a partra menni. Szerencsére van még egy gázpalack, az van használatban.
A jó és a rossz palack, és a két működő külmotor:
szept.08.
Ma vásárlós nap volt, utálom is, de örülök is neki, mert ilyenkor mindig veszünk valami finomságot. Guava-ananász itallal kezdtük, amit azonnal felhajtottunk, ez erőt ad a hosszú, forró séta után. Aztán nassolnivalót a visszaútra. Svájcban is, Magyarországon is láttam már, hogy bizonyos üzletek árulnak a búza- és kukoricaliszt mellett más növényekből készült liszteket. Itt ez olyan természetes, a legegyszerűbb kis boltban is van plantain liszt (sütős-főzős "banán"), jamliszt, dasheen gumóból liszt, tápiókaliszt (itt cassavának hívják a tapiókát), édes burgonyából liszt, és még egy csomó másból. Úgy szeretném mindet kipróbálni.
Nálunk gyerekkoromban sokszor volt tejbegríz otthon is, oviban is, suli menzáján is. Szerettem a sok cukros kakaóporral. Itt ez a cassava (tápióka) farine, amit hasonlóan készítenek el. Csak épp a tápióka az egy gumó, ezt kell lereszelni, kifacsarni belőle a vizet, napon szárítani. Ebből lehet aztán cukorral, kókusztejjel felfőzve a mi "tejbegrízünk".
A chipsszel hasonló a helyzet. Otthon is van már bizonyos helyeken a burgonyán kívül más zöldségből készült chips, pl. cékla chips. Itt ez megint csak természetes. Vettünk plantain chipset, breadfruit (kenyérgyümölcse) chipset és vegyes chipset, amiben cassava (tápióka), édes burgonya és plantain volt. Nagyon-nagyon finomak. Ez a breadfruit, amit még Bukdács uras utunkon Guadeloupe-on találtunk, és megsütöttem serpenyőben. Még Álminak is ízlett.
Olvastuk, hogy ezt a fát pár száz éve a csendes-óceáni szigetekről a rabszolgák élelmezésére hozták át és szaporították el mindenütt a karibi szigeteken. Úton útfélen találkozunk vele, mint a kókuszpálmákkal. Pl. Grenadának a nemzeti étele az oil-down egytálétel, aminek az alapja a breadfruit.
Vettünk avokádót és chenetet (skin up Grenadán), nagyon szeretjük. A sok zöld bogyó a chenet, a két világosabb zöld a breadfruit:
Vettünk Dasheen gumót is tartalmazó kenyeret (nem ízlett). A csomagoláson inkább egy cassava vagy jam van, a dasheen gumó nem is így néz ki.
Az előtérben van a jam gyökér, a gömböcök pedig a dasheen gumók:
És a kakaó, a szerecsendió, a fahéj termőhelyén nem hagytuk ki ezt a trinidadi étcsokit. Zéró cukor, semmi hozzáadott rossz dolog. Csokiitalnak van, de mi aprókat harapunk belőle. Egyikünk se bírja az étcsokit, semmilyet, pedig a svájci vagy francia étcsokik nagyon kívánatosak, amíg bele nem harapunk. Annyira keserűek, hiába bennük a kis cukor és a narancs vagy egyéb finomság. Ez a trinidadi 100% étcsoki, mégsincs vele baj, egyszerűen más, talán mert nincs úgy átalakítva, mint a mi étcsokijaink. Vagy a trinidadiak tudnak valamit, amit mi nem. De ennek sajnos a fűszerezését nem bírjuk. Fahéj, szerecsendió, babérlevél. Babérlevél csokiban?! Egyáltalán nem ízlik.
Megcsináltam csokiitalnak tejjel, ahogy azt a leírás kéri, de a fűszerezése miatt így se élvezzük.
A sok egzotikum után sárgaborsó-főzeléket főztem a kuktában és mellé csirkét húsnak. Még előző este beáztattam a sárgaborsót, így egy 15 perces főzés után kész is volt.
Dénesék összerakták már a pecát, mert szeretnénk már halat enni. Amikor felénk úsznak a halak rabláskor, akár reggel, akár este, bedobjuk, de sosincs kapás. A halak között ringatózunk, mégse tudunk halat enni. A bolti fagyasztott nagyon-nagyon drága, a sózott hal valamivel olcsóbb, a helyiek veszik, mi is kipróbáltuk, de arra már sajnáljuk az édesvizünket, hogy 4-5 alkalommal átfőzzük vele a halat, és mindig leöntsük róla a sós lét, ahogy a recept kéri, hogy aztán ehető legyen a hal. Ilyen sósan meg alig bírtuk lenyomni, aztán a nap maradék részében megittuk 2 napi vízadagunkat.
Tele a sziget kecskékkel, milyen jó lenne egy kis kecskepörkölt a csirke helyett, de csak ábrándozunk róla.
Álmiék délután kieveznek a lifeguardos beachre. Itt a legnagyobbak a feltornyosuló hullámok, ebben akarnak játszani, de a lifeguard nem engedi. Ma délután (péntek van) ezen a strandon beindult újra a zene, dj-vel. Dénesék nem vették észre, hogy a lifeguard nekik kiabál, ezért az megkérte a dj-t. Az meg rappelve szólt bele a mikrofonba, hogy kifelé a vízből. Ezt nem volt nehéz meghallani, még én is hallottam a hajón. Móka, kacagás oda, jöttek vissza.
Este megint elmentünk kókuszozni.
szept.09.
Reggel Dénes velem együtt a lifeguardos strandra evez, hogy két kanna vizet hozzunk. A hullámokban a homokon, ahogy a partra érünk, eltörik az egyik evező. Visszafelé ketten evezünk, én a törött lapáttal:
Az ivóvíz pocsék ízű, mi földízűnek nevezzük ezt az ízt, és a szűrés se segít rajta. De ivóvíz, a helyieknek is ez folyik a csapból, Trinidadról vezetik át a szigetre. Ha kiöntjük egy pohárba, és szellőzik 2-3 órát, akkor már kicsit jobb. Ez elszomorító, naponta 3 litert megiszunk Álmival fejenként, Dénes 6 litert, ebből a pocsék ízű vízből viszont undorral iszunk, kevesebbet is fogyasztunk. Emlékszem, a Bahamákon volt ilyen gondunk, pl. Nassauban. Álmi trükkje, hogy nem vesz levegőt ivás közben. Én tanítottam neki, de azért a sajátjának nevezi :)
Csináltam egy-két fotót a fedélzetről. A hátsó napelemeket John szerette volna lecserélni újakra, meg is vette, az orrkabinban ácsorog az ágyunkon. És még van egy harmadik is, amit horgonyon lehet kitenni a fedélzetre. Most az orrfedélzeten van épp. A szélgenerátorról már írtam, amikor Dénes Grenadán volt, ebből is van kettő, ezt fennhagyta Dénes, mert nem tud bennünk kárt tenni, a másikat leszerelte, az John ujját elvágta egyszer.
Így az árammal nincs gondunk. Persze amint üzembe helyeznénk a hűtőszekrényt, mert van ez is a hajón, máris bajban lennénk, de erre van a motor, és hozzá a több száz liter a tőkesúlyban. Mert így van megcsinálva a tőkesúly, ő maga a tank. A radart bekapcsoltuk, öröm volt nézni, ahogy mutatja a körülöttünk horgonyzó hajókat, a reefnél horgonyzókat, és a leszállni készülő repülőt. Sajnos egy hét múlva, amikor St. Lucia felé vitorlázunk majd és bekapcsoljuk, a képernyője meghal. Így van egy nem működő radarunk :-(
A fedélzetre kitehető napelem:
Hová lett ez a csöppség???
35 kg-os CQR horgonnyal horgonyzunk, és van hozzá 60 méter 10 mm vastag lánc, és egy 2 kW-os elektromos/manuális horgonycsörlő. Szélcsendben, minden erejét összeszedve fel tudja húzni Dénes a horgonyt, ha nincs jól beszorulva, egyébként nem.
Ebéd előtt sznorkelezünk a hullámtörőnél, sok-sok gyönyörű hal, mind ismerjük már, a víz viszont a hullámzás miatt felkavart, nem olyan tökéletes a láthatóság. Délután még séta a Pigeon Head Parkba, kókuszozunk újra, aztán még este vízhozás a beachről.
szept.10.
Láttunk ma egy alakulóban lévő víztölcsért, de aztán nem ért le a vízig. Dénes olvasott egy vitorlázóról, aki szeret extrém dolgokat kipróbálni, és ő belement egy ilyenbe szándékosan. Erős volt benne a szél, de nem lett baja. (Látszik Trinidad szigete.) Én meg egy vitorlázótól olyat olvastam, hogy a víztölcsér átment a szigeten, egy emberen, de nem történt vele semmi, csak a tölcsérben az erős szél a felkapott homokkal befújta.
Reggel megint vízhozás, feltöltöttük végre a 120 literes flexibilis tankot is a bildge-ben. A 120 literből, amit Grenadán töltött a tankba Dénes, kb. 75 litert fogyasztottam mosogatásra/öblítésre, fogmosásra a kevesebb, mint 3 hét alatt. Persze a sok esővíznek köszönhető ez az alacsony fogyasztás, mert abból voltak a hajmosások, és sok mosogatás is. Ivásra a 4 kannát használjuk, ez 90 litert tesz ki. Az esővízzel nem volt jó tapasztalatunk most, talán azért, mert nem tettünk a kannákba kis klórt, hogy megölje benne az életet. És szűrni kellett, mert sok volt benne a homok és egyéb. Van egyébként a mosogatóhoz édes- és sósvizes csap is, mindkettőből tudok pumpálni.
Később mosodába megyünk, ami egyben internetezés és honlapírás is nekem. Ekkor biztos nincs más program, tennivaló.
Ahogy bekapcsoltam a laptopom, és próbáltam gépelni, nem működött lenyomáskor a felfelé nyíl, az ALT, a TAB billentyű, betűk közül a g, h, á. Az ALT hiányában az ASCII kódokat se tudtam beírni. Dénes megmutatta, hogyan lehet kitenni a képernyőre egy billentyűzetet. Így még használható is volt, bár nehézkesen ment a szövegek gépelése. Aztán két nap múlva a ventillátora nem indult be, 15 perc után kétségbeesetten kattogni kezdett, ki kellett kapcsolni. Azóta is ezt csinálja, úgyhogy mindent átmentettem egy külvinyóra, és most Dénes laptopját használom, amin a html szerkesztőben a behívott szöveg valami miatt homályos. Eléggé megvisel.
Dénes elmegy közben Álmival vásárolni. Esti sétánk megint a repülőkhöz vezet.
szept.11.
Délelőtt eső, gyűjtünk sok vizet a mosogatáshoz. A sós víz is, abban szoktam mindig, de ha nem öblítem el édesvízzel, akkor száradáskor a só visszamarad az edényeken. Eltörlöm konyharuhával, de utána olyan a tapintása, mintha olajos lenne. Persze ez nem gond, minden hajónkon így volt ez, csak érdekességképp írtam. Azért, ha tudom, átöblítem édesvízzel.
Délután van az utolsó kókuszozásunk a gyönyörű pálmafás beachen, mert holnap kijelentkezünk, és már nem lesz időnk ide is eljönni :-(
Dénes pár napja talált ott egy hosszú rudat, azzal veri le az alacsonyabb fákról a kókuszt. Ezeket a leve miatt, a földön talált barna héjúakat a húsa miatt vágjuk fel. Ma én vágom őket, mert Álminak fáj a keze, Dénesnek meg a könyöke (még Svájcban történt vele valami, azóta nem tudott meggyógyulni, mert folyamatosan használnia kell). Jó sokat felvágok, ez az utolsó alkalmunk, ki tudja mikor lesz ilyen kókuszparadicsom újra.
Az üvegaljú hajó, amin a Buccoo reefhez viszik a turistákat. Itt készítette Álmi a vízalatti videót.
Találtunk néhány napja egy nagyon nagy rákot a parton, a kókuszpálmák között fogócskáztunk, bújócskáztunk vele. Világoskék színű, hosszú lábakkal. Sajnos akkor nem volt nálam a fotógép, azóta meg hiába keressük, nem találkozunk vele :-( De itt van ez a klassz kis pók (golden silk orb-weavers (Nephila)). Népszerű lehet, mert benne van a tobagói turisztikai magazinban a fotója. Nem mérges a csípése. Épp eszik:
Még Nassauban (Bahamák) vettem ezt a NIKE papucsot 2010-ben Bukdács uras utunkon. Kényelmes, hihetetlen masszív talpa van, bármilyen kavicsos helyen olyan benne sétálni, mint a sportcipőmben, mert nem érzem a kavicsokat alatta. És egy puerto rico-i barlangban kiderült, hogy nem csúszik a vizes kövön. Ennyi éve bírja a strapát :-) Ma a sétánk elején kiszakadt az egyik pánt. Csak vissza kell ragasztani, de addig is Dénes kókuszlevélből csinált nekem pántot, hogy a menni tudjak benne, és ne kelljen visszamennünk a hajóra. Jó párszor újra kellett kötözni, de működött.
Ha szeretném a sört, biztos vettem volna egy ilyet, tetszik a címkéje, Álmi meg eltette a kupakját emlékbe, azon zöld a pálmalevél.
Bambusz:
szept.12.
Ma sikerült Scarborough-ban kijelentkeznünk. A kijelentkezés jelenti a bevándorlási hivatlat és a vámhivatalt. Először a bevándorlásit intéztük el. Szerencsére másik ügyintézp volt, mint múltkor, így nem fizettünk semmit. A múltkori már akkor mondta, hogy majd kijelentkezéskor kell fizetnünk. A vám egy másik helyen volt, oda később sétáltunk el. Itt is szerencsénk volt. Dénes félreértett egy időpontra vonatkozó kérdést, és a kitöltés pillanatának időpontját írta a papírra. Pedig az az indulás időpontját kérdezte. Mivel 15.00 került a papírra, megúsztunk egy büntetést, amit akkor kell fizetni, ha pl. olyan időpontban indulunk, amikor nincs nyitva a vám. Ezt letisztázta az ügyintézővel, aki rendes volt, és elengedte a büntetést. Ami 200 tobagói dollár, azaz majdnem 10e Ft.
Bevásároltunk, kipróbáltunk újabb finomságokat az egyik étkezőben, pl. a cassava farine-t, ami a mi tejbegrízünkhöz hasonló, de kocka alakban adták. Sült plantaint mindig kérek, és plantainlisztből készült tejbegrízszerűséget is ettünk kocka formában tálalva. Olyan éhesek voltunk, hogy elfelejtettem fotózni.
A piacon ért minket a szakadó eső, ahol avokádót, uborkát, paradicsomot, répát, krumplit vettünk. A répa Kanadából érkezik, még a piacon is csak ilyet lehet kapni. Eddig nem írtam, mert folyamatosan teszteltem magam, ugyanis nagyon szeretem, de mostanra kiderült számomra, hogy sajnos allergiás vagyok az avokádóra. Miután eszek bele egy-két falatot, rá harminc percre már rosszul van tőle a gyomrom. Már évek óta így van, de azt hittem, ha helyi avokádót eszek, talán azzal nem lesz gondom. Dénesnek szerencsére nincs baja vele.
A hajón találtunk fémdobozokban lejárt C-vitaminokat, 1000-2000 mg C-vitamin tartalommal, szóval jó nagy adagokat, tablettaformában, ezek tökéletes állapotban vannak, ezekből törünk le minden nap egy kis darabot. Nem kell a teljes, sőt olvastam, hogy ilyen nagy dózist a legjobb többször elosztva, vagy kapszulában bevenni. Persze, hogy kire mi hogyan hat, nem tudhatjuk. De ha már van...
A hajóra visszaérve mindent elpakoltunk a holnapi induláshoz. St. Lucia a cél, Rodney bay, ahol már Bukdács úrral jártunk. Kb. 220 tmf, jó esetben kétéjszakás menet, rossz esetben még több.