Martinique 2.rész, 2018.jan.7-14.

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

jan.7. újra az esőerdőben

Vasárnap van, egész tűrhető az idő, a kétnapi eső után már jólesne kimozdulni. Kinézünk egy újabb túrát az esőerdőben az 1100 méteres Pitonoknál, oda ahol a fotón olyan felhős az égbolt.

Kimosok még pár ruhát reggeli után, aztán kievezünk a partra. Mázlink van a 112-es busszal, ami a kompok melletti buszállomásról indul. Még épp tudunk venni ennivalót a Leader Price-ban, és már indul is. A következő másfél óra múlva menne. (Egy jegy 1.80 euro, ha a sofőrtől vesszük. Ha automatából vagy a jegypénztárnál, akkor olcsóbb.)

A végállomásig megyünk, Demarche településig, ami már legalább 300 méterrel a tengerszint felett van. A GPS-re feltett térkép segítségével keressük meg azt az ösvényt, ami a Tourist Office-ban kapott térképen a 2-es számot viseli. Újabb 1 évi jégkrémtől szabadítom meg magam, már 19 évnél járok, mert Dénessel fogadok, hogy a GPS nem oda tesz majd minket a térképen, ahol épp vagyunk. Pont oda tett.

A sáros földbe friss lábnyomok mélyednek. Cipőtalp és kutya lábnyomok. Lövéseket is hallunk, biztos vadásznak. Csak ne lőjenek felénk. Később találkozunk velük, egy helyi a két kutyájával. A puskáján kívül csak egy bot van a fekete férfinál, amit nekem ad. Milyen lovagias! Használtam is, különösen lefelé, az ilyen meredek szakaszoknál:

Egyes helyeken annyi levél volt a sáros földön, hogy az volt az érzésünk, mintha a hazai hegyekben túráznánk ősszel egy kellemes, meleg napon.

Trópusi vörösföld a lábunk alatt, ami a vízben alig oldódó vas- és alumínium-hidroxidoknak köszönheti a feltűnő színét:

Narancssárga pillangók repkednek körülöttünk, Dénes fotózza őket egyesével, ahogy megpihennek a virágokon, leveleken. Némelyiknek még nagyon szép a szárnya, másoké kicsit megviseltebb.

Álmit végig lefoglalják a minden oldalán mohás fák, és az üres töltényhüvelyek, amiket a sáros ösvényen talál itt-ott.

Két-három óra után beleágazunk egy másik turistaútba (GR 1 a neve, Korzikán a GR 20-on túráztunk), amin jobbra fordulunk, hogy majd elérjük a 10-es körút egyik ágát, ahol három napja jártunk. Ahogy megyünk, találkozunk három fiatal fekete túrázóval. Beszélgetünk velük, kiderül, hogy a Pitonokra vezető utak tényleg le vannak zárva. Nincsenek karbantartva, és sok helyen köteles, láncos szakaszokon lehet csak haladni az elmondásuk szerint. Azt nem tudják, hogy kötelet nekünk kell-e vinnünk. Nem értik, hogy miért akarunk odamenni, amikor itt vannak a karbantartott, jelzett ösvények. Később elered az eső. Hoztam esernyőket, és amíg nem kell az ösvényen a kezet is használni, addig védelmet adnak.

Elérjük a 10-es körutat, de van egy rövidítés is, amin még nem jártunk. Ugyanoda visz, a termálfürdőhöz (d'Absalon), de sokkal meredekebben. Egy helyen át kell gázolnunk egy patakon.

A mesébe illő óriási fákról vastag liánok lógnak:

A termálfürdőnél meleg vasas víz tör fel a mélyből, amit csövön át két kádhoz lehet vezetni, és abban áztatni magunkat. De ahogy az egész kinéz... Valószínűleg szebb napokat is megélt ez a hely. De látszik, hogy még használják, az egyik kád épp foglalt.

Innen már az ismert ösvényen megyünk le a Didier ásványvíz palackozójáig. Onnan pedig végig betonon a fővárosig.

jan.8-13. Martinique, Fort de France

Eső, eső, eső. Gyűjtjük, mosunk, úszunk sokat minden nap. A városon belül mindenfelé elsétálunk, pl. a Sport 2000 bolthoz, ahol kapok Dénestől csuklóra, bokára tépőzárazható 1.5 kg-os súlyzókat a tornáimhoz. Vannak, akik a sétányon edzenek esténként, vannak akik a vízben reggelente. A hagyományos aquafitness mellett aquabike is van. Furgonon hozzák ide reggelente a szobabicikli kinézetű gépeket, amiket a vízben a homokra állítanak. Olyan mélyre, hogy csak a felsőtestük látszódjon ki a vízből, ahogy tekernek. Nem lehet rossz, hűti őket a víz.

Rájöttem, hogyan haladhatunk erős szélben szélfelé a dingivel, ha csak Álmival ülünk benne ketten. Mert különben vagy esélyünk se lenne, vagy baromi sokáig tartana az út.

Klassz lenne ez az öböl, ha máshová érkeznének a kompok, amiknek a hullámai 6-23-ig folyamatosan billegtetik a hajókat. A domborzat is átrendezésre szorul, mert már túlzás, hogy mennyi eső esik állandóan.

A január, február itt a színes felvonulásokról, karneválokról szól. Esténként a helyi zenélő csapatok a sétányon gyakorolnak. Változatos a korosztály és a hangszerek is. Bár a dob hangja mindenen uralkodik.

A conch csiga házát hangszernek is használják. Ilyeneket gyűjtöttünk nemrég Union Islanden, de mi alaposan szétkalapáltuk, csakhogy kiszedjük belőlük az élő csigákat.

jan.14. Fort de France

Ma délután volt a Foyal Parádé, az egyik legjelentősebb felvonulás Fort de France-on. Sajnos nem tudtuk. Kora délután már hallottuk a dobpergéseket, de mivel szinte minden nap gyakorolnak a sétányon, azt hittük a hajón, hogy ez is egy ilyen nap. Amikor 3 körül kieveztünk, már elkezdődött. Csak a tömeget láttuk a sétányon, és a zene dübörgött a mellkasunkban. A lábsúlyokat cipeltem a lábaimon, mert túrázni készültünk fel a legmagasabb dombjára a városnak. A fotógépet eszünkbe se jutott hozni, és egyikünknek se volt kedve visszaevezni érte. Nem gondoltuk, hogy fantasztikus jelmezekbe öltöznek a csapatok. Dénes megszámolta, hogy a zenészek egyharmada füldugót viselt.

És ha ma nem is, de majd a februári többnapos karneválon készítünk videókat, fotókat, ez is abból a gyűjteményünkből van:

Bicaj, roller, gördeszka hiányában az ugrálás, mászás lett Álmi fő szórakozása a sétáink alatt.

Úgy döntöttünk, hogy holnap pár napra átvitorlázunk egy közeli öbölbe. A fő oka az útnak a gázkar, amit Le Marinban akart megnézni Dénes. Ott több hajóbolt van, talán szerencsével járunk.