2010. december 14. - 19.

Amerikai Virgin-szigetek, St. John déli partja mentén a Karib-tengeren

 

 

december 14. kedd Culebra-sziget, Bahia Almodóvar - U.S. Virgin-szigetek, St. John, Chocolate hole (35 tmf)

 

Mivel úgy döntöttünk, hogy folytatjuk utunkat tovább a Karib-tengeren, ma a gyenge szélben teljes vitorlázattal, rásegítve a motorral, eljutottunk az amerikai Virgin-szigetek közül St. Johnra. Útközben elmentünk St. Thomas mellett, ami szintén ehhez a szigetcsoporthoz tartozik, de itt nem álltunk meg. Belefutottunk egy delfincsapatba, de csak pár percre maradtak velünk, a hajó orránál úszkáltak, aztán mentek õk is a céljuk felé.

A Virgin-szigetek nagyon felkapott vitorlás célpont. Rengeteg a charterhajó, a méretes utasszállítók, a hideg északról idevitorlázó amerikai hajók. Ennyi vitorlással még nem találkoztunk, mióta Floridából elindultunk. El is borzadtunk, hogy találunk így helyet a hajónak. Kirakott bójákra kell állni az öblökben, ezek ingyenesek, de találunk-e üreset? St. Thomas mellett megyünk el éppen:

St. Thomas mellett szorosan St. John szigete, jobbra a távolban:

St. Johnhoz érve keresni kezdtünk egy öblöt, ahol van hely számunkra. Az elsõben (Great San Cruz) minden bója foglalt volt. Láttunk néhány partrafutott hajót is, gondoltuk, talán a szemptember elején itt járt Earl hurrikán ludas a dologban. Ezt a hurrikánt Luperonban vészeltük át, de mi is kaptunk egy kis szelet és hullámzást, amiben elszabadult néhány hajó, és csak az mentette meg õket, hogy voltak páran, köztük mi is, akik észrevették õket, és segítséget hívtak a megmentésükre.

Great San Cruz öböl, a parton a Westin holiday resort:

Álmi már reggel mondta, hogy õ a csoki-öbölben szeretne horgonyozni. Mivel az elsõ szóbajöhetõ hely ugrott, mentünk a következõbe, ami rögtön mellette volt, ez a Chocolate hole. Itt még több hajó feküdt a parti homokon, a sziklákon. A bóján álló vitorlások egyik oldalán pedig ledörzsölõdött nagy területen a festék. Mivel volt hely, maradtunk.

Hét óra alatt tettük meg az utat, Dénes kissé elfáradt. Ebéd után lefeküdt, mi Álmival kieveztünk a partra.

A Galatea mellett volt egy hajós, Mike, a másik öbölbõl motorozott át, hogy néhány dolgot leszedjen a hulladéknak ítélt vitorlásról. Õ mesélte el, hogy mi történt itt az Earl alatt. Késõbb másokkal is beszélgettünk, akik a villákban laknak, õk is ugyanezt mesélték. 23 hajó volt bóján, horgonyon, amikor jött Earl. Két vitorlás kiment a nyílt vízre, azok nem jutottak partra, de az összes többinek egy híjján elreszelõdött a kötele és a parton végezték. Néhány szerencsésen megúszta, csak a festék horzsolódott le az oldalukon, aljukon, azokat visszahúzták késõbb a bójára, nem kis összegekért, például ezt a szép Benetteau-t mögöttünk 5000 $-ért...

Egy hajó úgy tûnt megússza, az a bóján maradt, de a végén ott helyben elsüllyedt, majd megyünk snorkelezni, és megnézzük.

Az egyik föntebbi képen a Galatea mellett egy vitorlás van szétfûrészelve. Egy szép hajó volt, eladta a tulaj még az Earl elõtt, már négy részletet kifizetett az új tulaj, amikor jött Earl és beleköpött a levesbe. Még nem volt átiratva az új tulaj nevére a hajó, követeli vissza a pénzét.

Az interneten este rákerestem Earlre, Chocolate hole-ra, és az a néhány kép, amit találtam arról a nyers erõrõl, ami három és fél hónapja itt pusztított a most békés öbölben, felkavarta a gyomromat.

 

december 15. szerda U.S. Virgin-szigetek, St. John, Chocolate hole

 

Délelõtt Dénes is kijött a partra, megnézte a hajókat, beszélgetett a partra vetett motoros jacht új tulajával. Az egyik villában lakik, az Earl után vette meg a hajót, vagyis kapta meg ingyen. Mondta, nincs komolyabb baja, nem lyukadt ki, majd vissza kell húzatni a vízre. Aztán kicsit kipofozza és lakóhajóként turistáknak bérbeadja. Ezt sokan csinálják itt a szigeten. Áll a hajó egy bóján, és mint apartman, bérbeadják. A villájáról is beszélt, kétszintes, szeretné eladni, 2.5 millió dollárt ér, de most nem megy jól az ingatlanpiac, vár vele, addig is bérbeadja az egyik szintet, heti 700 $-ért. Egyébként van egy buldózere, ez a másik pénzforrása. Rengeteg utat építenek a szigeten, van munkája bõven.

Sétáltunk a meredek dombokra épült villák között, kilátás az öblünkre:

Ebédtájt jött két motoros a szakadó esõben, és órák alatt lehúzták ezt a vitorlást a sziklákról. Közben egy szivattyút is beindítottak a hajóbelsõben, jött belõle rendesen a víz.

Egész délután esett, jó alkalom volt újra tanulni Álmival. Estefelé, amikor elállt, kimentünk a villák közé sétálni. Úgy tekergett az út, hogy a végén egy dombtetõn kötöttünk ki, amirõl kilátás nyílt a további utunkra, újabb és újabb öblökre. Nem akartunk hinni a szemünknek, de mégis igaz. Hiába amerikai terület a sziget, mégis bal oldali a közlekedés (mint Angliában), és a vicces az egészben, pont mint a Bahamákon és Turks & Caicos-on is, hogy balkormányosak hozzá az autók.

 

december 16. csütörtök U.S. Virgin-szigetek, St. John, Chocolate hole

 

Egész délelõtt esett, újra tanultunk. Délutánra eltûntek a felhõk, elmentünk sétálni. St. John dimbes-dombos sziget, rövid, de nagyon meredek emelkedõkkel, lejtõkkel. Jó túra volt, mindig zsákutcába futottunk a villák között, végül átértünk a Great San Cruz öbölbe, ahol eredetileg szerettünk volna horgonyozni, mert innen közel van San Cruz település, ahol van mosoda és bolt.

Ezt az öblöt se kímélte Earl, de a Westin holiday resort eltakaríttatta a partjára került hajókat. A perifériára sodródottak maradtak:

Késõbb a nyaralóresortban sétáltunk. A személyzetben sok a rasztahajat viselõ fekete. Hhamar megtaláltuk a játszóteret:

Visszafelé találkoztunk egy hajós párral, öt éve élnek ebben az öbölben egy bóján, és van egy hét éves kisfiuk, Tristan. Mindy amerikai, egy chartercégnél dolgozik, hat személyes motorost kormányoz, Bernt ausztriai és ács. 11 éve vették a hajójukat, rendbehozták, körbevitorlázták a karibi térséget, és öt éve itt élnek. Bernt egy barátjával a napokban kapta meg ingyen azt a partra került vitorlást, aminek az alján a sérüléseket lefotóztam. Õ csiszolta ki a sérüléseket, mielõtt eldöntötték, hogy átvegyék a hajót. A hajó biztosítva volt, az elõzõ tulaj megkapta a pénzt, és nem akart többet a hajóval foglalkozni, ezért adta oda ingyen. A biztosító még a lehúzást is fizeti, de elõbb meg kell csinálni az alját. Az a céljuk, hogy aztán ötezer dollárért eladják.

 

december 17. péntek U.S. Virgin-szigetek, St. John, Chocolate hole

 

Dénes felrakta a dingire az árbocot, vitorlát és Álmival elvitorláztak San Cruz településre vízért. Én addig az orrkabin egy részét szétpakoltam és kitakarítottam. Érdekes, már Puerto Ricoban észrevettem, hogy nem penészedünk. Akad egy kicsi a plafonon, de csak sok-sok hét után pár fekete pont. Lehet, hogy az újratölthetõ páraelszívónak köszönhetem, amit még Fajardóban vettem? Akárhogy is van, örülök neki nagyon.

Délután kimentünk a partra, Dénes leszerelte a szellõzõfejeket Galatearól, nekünk úgy is kell kettõ, egy a konyha fölé, mert a miénk még a Bahamákon beesett menet közben a vízbe, a másik jó lesz a fürdõszoba fölé, a napelemes szívó helyére, amiben a motor tönkrement.

Elmentem futni a villák közé, borzalmas a kondim, vagy csak meredekek az utcák? Aztán tornáztam a parton, de 10 perc után feladtam, nem a kondim miatt, hanem a no'see'ums-ok miatt, a mákszem legyek, nem lehet elviselni a csípésüket, és a szúnyogriasztó nem használ ellenük. Mindy mondott pár módszert, egy bizonyos fajta babaolaj, vagy egy gyógyszertárban kapható szer, amibõl otthon kell kikeverni egy krémet, de a legegyszerûbb, amit õk is alkamaznak, minden nap fokhagymát esznek, és a bõrön átütõ szagtól még a no'see'ums-ok is menekülnek.

Naplementekor kimentem Dénessel a reefekhez vadászni, Álminak betettem egy mesefilmet, van áramunk, mert egész nap rendesen fújt a szél és a szélgenerátor feltöltötte az aksikat. Lõtt egy jacket, egy yellotail snappert és majdnem egy murénát. Megkérdezte, hogy lelõje-e, én meg gyorsan átgondoltam, hogy ok, akkor pörköltet csinálok belõlük, persze lõje. Lõtte, de elmenekült, viszont a nyílvesszõ útjába beúszott egy kis mókushal. Meglett a három, ennyi elég nekünk, ez az utolsó már holdfényben, mert közben a nap lement, de a hold már pocakosan fönt ragyogott.

 

december 18. szombat U.S. Virgin-szigetek, St. John, Chocolate hole

 

Reggel gyorsan kisütöttem a halakat, aztán elsétáltunk San Cruzba, a településre, szétnézni, vásárolni. Baromi drágaság van, pl. fél kiló margarin 5 dollár (1000 ft). A Pina Colada (ananászos-kókuszos gyümölcslé) viszont egész olcsó volt (2 liter 400 Ft), vettünk is gyorsan. Banánt is, ami annyi mint otthon, 400 ft kilója. Megtaláltuk a játszóteret és késõbb jött Tyler, õ is 7 éves, mint Álmi:

A település nagyon nem tetszett, pici és zsúfolt a sok turistától és autótól. Találtunk egy miniplázát, ahol Álminak vettünk karácsonyi ajándékot. Egy kis társaságnak karácsonyi dalokat énekelt a meghívott elõadómûvész, és megterítettek nekik a bejáratnál:

Visszafelé találkoztunk egy hajóssal, aki rövid idõre a szomszédunk volt Luperonban, november végén jött el onnan, azóta itt van, egy charter cégnél próbálja intézni, hogy legálisan vihessen ki embereket a hajóján. Azt mondta 70-100$-t fizetnek személyenként egy napi, félnapi vitorlázásért. Késõbb Mindyvel is találkoztunk, a fiának kirepült a szemüvege a lehúzott autóablakon át. Azt kereste az út szélén (megtalálta).

 

december 19. vasárnap U.S. Virgin-szigetek, St. John, Chocolate hole

 

Reggel Dénes átvitte Álmit Tristanhoz játszani. A szél délire fordult, a hullámok bejönnek az öbölbe, összevissza forgatják a hajókat, kellemetlenül billegünk. Nagyon közel került hozzánk a szép Benetteau, de nem fogunk vele összemenni.

Késõ délután kimentünk a partra, én elmentem futni, Dénesék a partra dobott hajókat nézegették, Álmi élvezte, hogy mindbe bemehet kutakodni.

Este, a szokásos Carcassone után megnéztünk egy természetfilmet a ragadozókról.