Bahama-szigetek, Exuma-szigetek 1. rész, 2010. június 12-15.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
Az Exuma-szigetek, ha megnézitek a térképet, cirka 365 apró sziget láncolata, melyeket nyugatról a Nagy Bahama Pad-hoz hasonló Exuma Padok névre hallgató sekély homokpad határol. A vízmélység itt újra 2-5 méter. Ezen az óceáni hullámzástól védett nyugati oldalon fogunk most hetekig vitorlázni, szigetről szigetre. Az útikönyvek úgy emlegetik az Exumákat, mint a világ egyik legtökéeletesebb, legszebb túravitorlázós-motorozós-sznorkelezős paradicsomát. Valóban az. Kellemes, egy napos menetekkel mindig akad jó horgonyzóhely, a víz kristálytiszta, de homokpad lévén kevés, elszórt korallos hely van, így nem dúskálunk a halakban és korallokban, mint a Vörös-tenger. A szigetek hírhedt kábítószer átrakodó helyek voltak, amíg az amerikaiak fel nem számolták ezeket a bázisokat. A szigetek egy része magánkézben van, nem mehetünk ki a partra (ezt mondjuk a Vörös-tengeren megszoktuk, bár ott a katonaság miatt nem mehettünk ki). Az egyik sziget Johnny Depp színész tulajdona (pl. A Karib-tenger kalózaiban láthattátok).
Rose Island - Allan's Cay (a leguánok
szigete) (26 tmf), 2011. június 12. szombat
Kellemes éjszaka után nem esik rosszul a korai kelés. 6.30-kor már úton vagyunk, vitorlázunk, mert van szél, igaz szemből fúj, krajcolni kell. Újra a homokpadon vagyunk, ahol a mélység csak 2-5 méter, látjuk a feneket, viszont sok a veszélyes koralltömb, amiket kerülgetni kell. Dénes ma nagyon laza, a Vörös-tengeren görcsöltünk, ha ilyen aknamezőn kellett keresztülmennünk. Eltakart szemekkel csökkentem a sokkoló látványt, Dénes annál jobban élvezi a kerülgetést. Még fotózni sincs kedvem.
A mai egy dőlős menet, egy-két javítanivalóval bővül a lista:
- egyik ajtósszekrény állandóan kinyílik, kell rá új zár,
- kokpittárolók teteje nincs fixre visszatéve, kellenek a zsanérok, de sürgősen, mert kicsúsznak a fenekünk vagy a lábunk alól, attól függően, hogy ülünk vagy állunk rajtuk,
- a benzinkannák kupakjának hihetetlen szar a dizájnja, folyik belőluk a benzin, valamit kezdeni kell velük,
- krajcoláskor nem lehet használni a biminit (napvédő a fejünk felett), kellemetlen égni a napon, de bent se jobb a hőségben.
Délutan 5 körül lehorgonyzunk. Senki sincs, pedig hétvége van, és a szigeteken élnek a kihalófélben lévő Exuma-szigeteki leguánok, amik csak itt élnek, sehol máshol a világon. Később jön egy katamarán, és itt tölti hozzánk hasonlóan az éjszakát. Szép hely, nagyon szép. Három napot maradunk.
Holnap majd ide csónakázunk ki, itt laknak a leguánok:
Allan's Cay, 2011. június 13. vasárnap
Délelőtt tortát kell sütnöm, mert Álmi szerint Kommandós ma 7 éves, és jár neki a szülinapi torta. Ajándékot is kap Álmitól: egy ágyat, amin kamionos lepedő van és autós párna...
Dénes vett Nassauban mindenféléket, hogy a kokpittárolókba befolyó esővizet kivezesse. Ő ezzel tölti a délelőttöt. Aztán irány a sziget. Máris egy rája:
És a leguánok, amik másképp néznek ki, mint a marathoni leguánok:
Megjött a bandavezér, a legnagyobb mind közül, akit már nyilvántartásba vettek a 135-ös szám alatt. Olyanok voltak szegények így megjelölve, mint a börtön udvarán sétáló rabok.
A leguán farkának és lábainak a nyoma a homokban:
Átsétáltunk a sziget másik oldalára körülnézni, búvárkodni, halat lőni. Dénes alatt elúszott az eddigi legnagyobb tövises rája, két méter széles is megvolt.
Elsőre két sügér, aztán még egy:
Az árapály zóna lukacsos szikláin él a szemcsés bogárcsiga, aminek a szegélye tüskés:
Élő korall az árapály zónában:
Turbócsiga, egy egész család:
Visszasétálunk a dingihez, ahol megpucolja Dénes a halakat. Álmi közben conch-okat gyűjt, hogy legyen mivel pecázni. Nem kell keresgélnie, akad belőlük bőven a homokos aljzaton.
A halpucolás maradványaira körénk gyűltek a sirályok, es ami meglepő volt, a leguánok. Az áloliva csiga is szerzett magának harapnivalót:
Találtunk egy ismertető táblát a parton az itt élő leguánokról. A floridaiakhoz hasonlóan ezek is csak növénnyel táplálkoznak. Ha fogságba kerülnek, megeszik a rovarokat is, de hamar köszvényesek lesznek az állati fehérjétől. Aggódni kezdtünk, amikor a halunkat kezdték csipegetni. Később láttuk, ahogy egy döglött sirálytetemre vetették magukat. Akkor most fogságban érzik magukat? Vagy nincs elég növény a szigeten? Esetleg ráuntak a növényekre és egzotikus csemegékre vágynak?
6 körül megérkezett Frodo (a másik Golden Hind 31 hajó). Tegnap erősnek találták a szelet az induláshoz, ma meg motoroztak végig, mert nem volt elég szél :-)
Allan's Cay, 2011. június 14.
Kellemesen telt a délelőttöm. A fiúk elmentek vadászni, három órára enyém volt a hajó! Elővettem a torna DVD-met és Álmi szörfdeszkáját, ami erős hungarocel, kényelmes a fekvős, térdelős tornagyakorlatoknál. Hiányzott a hely, de ezen nem tudtam segíteni. A parton lenne hely, de nincs árnyék.
Frodóék is panaszkodnak a helyhiányra. Így van ez kis hajóknál. Ez az első hajójuk, de már most tervezik, hogy átváltanak 42 lábasra. Kevés a hely, sokat kell pakolni, elfáradnak míg valamit előbányásznak, aztán azt legtöbbször vissza is kell tenni, ami újabb macera. De, ahogy mi észrevettük, minél nagyobb a hajó, annál több mindent akar az ember belepakolni. Mint a hátizsák. Akármekkorra, addig tömjük, amíg még fér bele, és akkor se tudunk mindent belepakolni, amit szeretnénk.
A másik dolog, amire panaszkodtak, az a belmotor hangja. Mintha egy traktor motorja járna, nem bírjak elviselni a kokpitban se. Az autopilot kormányoz, míg ők az orrfedélzetre menekülnek, és ott ücsörögnek. Lent pedig úgy bemelegíti a kabint, hogy amikor leállítják, még fél órát nem mennek le.
Mi épp ezért inkább a külmotort használjuk, egyikünknek sincs kedve traktorozni, és anélkül is elég meleg van bent. Persze kéne tesztelni, hogy szükség esetén ne érjen meglepetés.
Nagyon lazak errefelé a sirályok. Karnyújtásnyira tőlünk leszállnak a kokpitba is, és alig lehet őket elzavarni. Maradhatnának, de nem illemtudók, összeszarják a fedélzetet.
Tengeri sün csodaszép váza:
A zsákmány:
Este átjöttek Frodóék vacsorázni, beszélgetni. Rájuk hagytuk a halsütést, mi csináltuk a krumplipürét. Álmi rajzolt nekik egy-egy rajzot még Nassauban, most végre odaadhatta. A "lagúnánkban" még egy másik vitorlás és két motoros yacht horgonyzott le éjszakára. Az egyiken már nagyon a pohár fenekére néztek az öreg csókák, ahogy Dénes nevezte őket. Reflektorral világítottak körbe-körbe, bennünket is többször, a halakat is. Hangoskodtak, aztán ketten közülük kiúsztak búvárlámpákkal világítva a partra, és onnan folytatták a reflektorozást. Vicceltünk is, hogy mindjárt jön egy cápa a fényre. Még Biminin megnéztük Dénessel a Cápa 1-et, ami azzal a jelenettel indít, ahogy egy éjszakai fürdőzőre ráharap a nagy fehér... Itt nincs fehér cápa.
Allan's Cay, 2011. június 15.
Délelőtt búvárkodni megyünk egy korallos helyre a csónakkal. Más mint a Vörös-tengeren. Mások a korallok, és a halak is. Van persze sokfajta papagájhal, de látunk olyanokat, amiket a Vörös-tengeren nem, és sok ott látott nincs meg itt. És a többi hallal is így van. Sok a hatalmas méretű szivacs, legjobbak a hordószivacsok (Guadaeloupe mellett videóztuk le 2018-ban, amikor visszajövünk a Karib-tengerre egy évre: VIDEÓ youtube ), amik magasak és nagy az átmérőjük, bele lehet nézni. Ez a fotó is akkor készült, akkor már volt jó kameránk:
Rengeteg legyezőkorall van. Találkoztunk tüskés rájával, hatalmas sügérrel, egy óriási teknőssel, aki épp aludt. Álmos lemerült hozza, hogy a teknőjébe kapaszkodjon, de sajnos elijesztette.
Találtunk egy nagy és szép sisakcsigát, a kedvencem:
Délután kicsónakáztunk a partra, vadászat is volt, de nem sikerült semmit lőni, csak kis jackek voltak, ötünknek a tegnapi 6 kis sügér is kevés volt.
Van egy másik homokos partszakasz, ahová a turistákat hozzák leguánokat etetni. Az itteni leguánok nagyon agresszívek voltak. Ahogy a papucsaimat lóbáltam a kezemben, azt hihették, hogy kaja, és rohantak hozzám. Úgy kellett őket a papuccsal elhessenteni. Álmi bénán adott oda nekik egy zöldséglevelet, és megharapta az egyik, de csak éppen.
Dénes estefelé beugrott a vízbe, és elijesztett egy alattunk pihenő, két méteres dajkacápát. Bizonyosságot nyert, hogy mégis vannak erre cápák. A dajkacápa éjszakai ragadozó, egyébként csak a homokon fekszik, vagy sziklák alá bújva pihen. Olyan szája van (lásd a későbbi beszámolónkat, ahol kemény küzdelemmel kipecázunk egyet), amivel mi szóba se jöhetünk táplálékként. Ha nem piszkáljuk, ő se teszi. Azt eszi, amit az aljzaton talál: langusztát, kagylót, rákot, pici halakat, tengeri sünöket.
Meghallgatjuk a rádión az időjárás-jelentéseket, és weather-faxot is letöltünk, ez utóbbi azt jelenti, hogy a rádión egy megadott hullámhosszon sugárzott jeleket a laptopon egy program átkonvertálja értelmezhető időjárás-térképekké. Ezek alapján a prognózis: kialakult keleten az Atlanti-óceán fölött egy trópusi ciklon, ami nagy valószínűséggel nem fejlődik hurrikán erejűvé. Hozzánk 20-25 csomós (36-45 km/h) szelet hozna, és pár napig felerősödne a squall-aktivitás, azaz egy nap többször is átvonulhatnak rajtunk 30-35 csomós sebességgel záporok, zivatarok. Vasárnapra éri el a Bahamák déli részét. Van egy hurrikánvédett öböl az Exumákon (ez is a Bahama-szigetek része), ott meghúzhatjuk magunkat, ha komolyabbra fordulna.