Guadeloupe szigetén ismét, Antigua, St. Martin (holland rész), 2011.máj.12-21.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
máj.12. Pigeon-szigetek - Deshaies (10 tmf)
Reggeli előtt Álmi és Dénes kieveznek a kannákkal, és ivóvizet hoznak a strandról. Utána Dénes kiúszik internetezni, vásárolni. Ezt a módszert gyakran alkalmaztuk még a legelső hajónkon. Vízhatlan zsákba csomagoltuk a ruháinkat, laptopot, és magunk előtt tolva a vízen, kiúsztunk a partra.
A dingire szükségem van, mert Álmival elevezünk a Pigeon-szigetekhez, ami a Cousteau Nemzeti Park része. Pár hete már jártunk itt, akkor is áteveztünk ide sznorkelezni, és ezt most sem hagyjuk ki. A víz alatt van egy bronzból készült Cousteau mellszobor és néhány szép korall, sok hal. Itt vannak a hatalmas hordószivacsok, amik nagyon tetszettek. És a búvárok felszálló buborékaiba is jó móka beleúszni. (7 év múlva újra itt vitorlázunk Ventoso hajónkon, és most videót is készítünk a sznorkelezésünkről: VIDEÓ youtube)
Álmi a kis szigeteken felfedezőst játszik, a krétájával megjelöli a fákat, sziklákat, és örül, ha újra rájuk talál. Visszaérve a hajóra megint sznorkelezünk. Múltkor is és most is hatalmas teknősök eszegetnek a hajónk alatt az aljzaton. Tele a víz planktonokkal. Jön egy nagy barrakuda, aztán egy színpompás halraj, körülöttünk cikáznak, mi meg mindig beúszunk közéjük. Fantasztikus ez a vízi világ!!!
Délben átmotorozunk a 10 tmf-re fekvő Deshaies-be, ahol szintén eltöltöttünk már korábban pár napot, és megtanultuk kiejteni a nevét: Dée. Ennyire egyszerű :)
14.30-kor már horgonyon az ebédet főzöm. Útközben egy zátonyra futott halászhajót láttunk, ez még nem volt itt múltkor.
Déenél pár hete sokkal több hajó horgonyzott, mint most. A pék srác hajója sincs itt, akitől bagettet kaptunk az utolsó reggelen.
Kint a parton, a patak mentén viszont még van mangó a fákon!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Fél órát túráztunk a patakmederben, aztán találtunk egy nagy medencét, ott megálltunk fürdeni.
Menet közben a csónak helye a napelemeken van, sajnos csak így tudtuk megoldani. Örökös probléma, hogy ilyenkor nem kapnak fényt, nem töltik az akksikat. És most, hogy végre lekerült a csónak a napelemekről, beborult az ég. Összefüggő szürkeség van fent :((( Már megint nem lehet laptopozni (pl. filmnézés), mert nincs elég áram. Motort viszont sosem fogunk ezért a luxusért kapcsolni, hogy azzal töltsük az akksikat.
máj.13. Deshaies (Dée)
Ugyanaz a szürkeség, mint tegnap. Csöpög az eső. Remek. Elhatároztuk, hogy pár napot maradunk, mert itt Álmi kistrandolhatja magát. Eltúrázunk a szörfözős strandra az erdőn át. Magas, átbukó hullámok érkeznek a parthoz, mi meg próbálunk nem arcra esni bennük. Nem mindig sikerül.
Délután megint a patakmederben túrázunk, de most jóval messzebb megyünk, mint tegnap. Találunk most is egy szuper medencét fürdeni.
máj.14. Deshaies (Dée)
Ma is órákat strandolunk, most nincsenek akkora hullámok. Azért egy hullámban jól a fenekemre vágódom, Álmi meg egy rájától menekül ki a vízből. Mangót eszünk egész nap, annyi van még a patakmenti fákon. Imádjuk. Délután kint a kosárpályán kosarazunk.
Ma vasárnap van, és mi elstoppolunk St. Rose-ba, majd onnan Sophiai-ba, ahonnan túraösvény indul a trópusi esőerdőbe. Ezen visszatúrázhatunk majd Déebe. Fordítva is csinálhattuk volna a túrát, de így a praktikusabb, hogy oda kocsival, vissza meg van elég időnk gyalogolni.
A második stoppnál egy fekete nő vett fel minket, nagyon kedves volt, és a végén adott nekünk egy doboz aszalt karambolát. Nagyon szeretjük a nyers karambolát, de így is finom volt, csak Álmi húzta a száját. Ennek ellenére ő ette belőle a legtöbbet.
Füge alakúnak és datolya színűnek néz ki, de ez itt a szép sárga karambola, csak épp aszaltan.
Nagy sár volt az esőerdőben, de mit is várhatunk egy esőerdőtől? Dagasztottuk végig keményen a sarat.
Álmi olyannak látta ezt a fakorhadékot, mint egy kecskegida:
Nem lehet megunni ezt a látványt.
Kiértünk.
Ennek az útszéli "étteremnek" adtunk egy Michelin-csillagot.
Ilyen gyönyörű virágok nyílnak mellette:
Még 6 km Dée. Gyűjtünk útközben több zacskónyi mangót, fürdünk a patakban, és vissza a billegő hajóra. Egész éjjel esik.
máj.16. Deshaies - Morris bay (Antigue) (47 tmf)
Esik, de van szél. 7-kor indulunk. Egy 1.5 csomós áramlás végig tol előre Antigue sziget felé. Idefelé ezen a szigeten nem jártunk, így várjuk a látványát.
A génuát lecseréljük fockra, amikor már 7 csomó a sebességünk, nehogy elszakadjon. Egy fockkal haladunk hátszélben 5-6 csomóval. Az esőt elhagyjuk, de a fröccsöket nem ússzuk meg.
Útközben esszük a mangókat sorra. Van most bőven:
Dénes beállítja a szélkormányt, mi meg olvasni próbálunk, de nem megy, mert az oldalról jövő hullámok miatt kegyetlenül dülöngélünk, mint Montserraton. Gyomrom a Stugeron ellenére sem bírja túl jól. Inkább átveszem a szélkormánytól a kormányzást, hogy ne legyek menthetetlenül tengeribeteg. A koncentrálás a friss levegőn jót tesz. Egyébként Montserratot végig látjuk.
Közeledünk Antigue-hoz.
A végén génuát húzunk, mert gyengült a szél. 17 órakor horgonyon Morris bay-ben (Jolly Harbornál van), ahol a víz lehetetlenül világoskék. 2.4 - 3 méter a vízmélység, homok az aljzat. Beugrunk sznorkelezni, de semmit se lehet látni, még a búvártalpunkig se látunk le. Talán a sok esőtől, ami itt volt az elmúlt egy hétben?
Békés a hely. Spagettit főzök, amit üveges szósszal, konzerv hússal pakolunk meg. Utána palacsintát sütök a holnapi menetre, majd mosogatás. Este Monopoly, én nyertem :)
Reggel 6-kor indulunk. Süt a nap, békés a víz, a szél alig fúj. Zenét kapcsolunk a kabinban (Limbó hintó, Santa Maria, ezeket tudja Álmi is énekelni), és Álmival a játékait nézzük át. 21-én repülünk haza (a hajót megvette Dénes egyik volt kollégája), és nem fogunk tudni a repülőn mindent hazaszállítani. Kiválogatjuk a kicsi Álmos számára legfontosabbakat, a többit majd odaadjuk a szegény gyerekeknek, akik akadnak bőven St. Martinon. Februárban, amikor itt töltöttünk majdnem 3 hetet, volt alkalmunk találkozni velük.
Átnézzük a könyveket is. Szomorú, hogy már megint mennyi jó könyvet kell itthagyni. Ez a baj a költözködésekkel. De van benne jó is, mert apránként lesznek majd új dolgok, új játékok, új könyvek.
A pecabot indulás óta bedobva. Két kapás is van, de nagyot ugranak a halak és leakadnak. A csalihal tele van fognyomokkal. A vízen teknősök úsznak.
Pat Metheny szól. Mennyit hallgattam vitorlázás közben. Nemcsak a hajó száguldott a hullámokon, hanem én is, amikor hallgattam. Most nem bírom, olyan fájdalmasan szól, ki kell kapcsolnom. Már most hiányzik a hajó, és minden jó, amit jelentett. A rosszak persze nem. Abból is van sok, sajnos.
Újabb kapás! Megvan a hal!
Sajnos barrakuda, amit a ciguaterra miatt nem esznek az emberek. Visszadobjuk.
3/4 szélben megyünk 5-7 csomóval, génua és nagyvitorla van fent. Ebédre paprikáskrumplit főzök a kuktában, sajnos nem kerül bele hal. Felrakástól számítva 10 perc alatt kész. A hagymát nem pirítom soha, így gyorsabb és kellemesebb az egész főzési folyamat. Így is tökéletes, egyáltalán nem érezzük a különbséget, ezért is csinálom így. Tettem hozzá konzervhúst és konzervbabot, hogy tartalmasabb legyen.
Menet közben legjobb a padlón főzni, mert innen nem esik a szakács se, és az étel se sehová, ha dől a hajó. A végeredmény, nyam-nyam:
Fogynak a palacsinták, amiket tegnap sütöttem Antigue-n:
Mivel békés a menet, Álmival kicsit matekozunk. Van még rengeteg matricánk, amit Marathonban (Florida Keys) vettünk tavaly januárban. Ezekből ragasztunk fel néhányat a kockáspapírra, és hol ő, hol én írunk a másiknak hozzá feladatot. Így nem is munka, hanem játék a számolás. Ezt ő írta nekem, és ki kellett számolnom:
Ezeket én adtam neki:
Ma befejeztük Berg Judittól a Rumini és a négy jogart. Jól megírt, izgalmas, vicces mindegyik Rumini kötet, csak ajánlani tudjuk.
17-kor Dénes lehúzza a nagyvitorlát, így most hátszélben visz a génua irányra, viszont hatalmasakat dülöngélünk, minden csapódik, ütődik. Vajon a Stugeron vagy a hullámzás győz felettem? Nem szeretném a finom ebéddel és a palacsintával etetni a halakat.
Mindent ki kell támasztani, hogy ne essen le:
A pecabotot visszadobtuk, hátha lesz így estefelé halunk, volt is megint kapás, de leakadt a hal. Eső is volt egy 10 percre.
Azt terveztük, hogy az estét St. Barts szigetén, Columbier bay-ben töltjük, de a most fújó szélben egyszerűbb volt továbbmenni St. Martin felé, ami a célunk . Ott éjjel is lehorgonyozhatunk, ismerjük már a járást. A februári kifelé jövetel még mindig el volt mentve a GPS-be. Tehát haladunk tovább.
Majdnem telihold van, így világos az éjszaka, még a felhők ellenére is. Végre hajnali 3-kor lehorgonyzunk Simpson bay-ben. 90 tmf 21 óra alatt. Álmi is felébred, kijön szétnézni.
Ronda idő. Eső, ború, mint a hangulatom. 11-kor végre ki tudunk evezni, hogy bejelentkezzünk. Addig pakolunk, lomtalanítunk.
Délután strandolunk Álmival, és találkozunk egy német családdal, két gyerekkel vannak, három hónapra béreltek egy katamaránt. Velük beszélgetek, amíg Álmi a gyerekekkel pancsol. Utána vissza a hajóra, majd McDonalds, ahol tudunk internetezni, Álmi meg az ugrálóvárban játszik addig.
Minden nap változatlanul esős, borús. Pakolunk, a parton sétálunk, és 21-én délután elrepül Álmival és velem a gép Martinique-re, ott 2 óra várakozás, majd irány Párizs, és onnan Easy Jettel Budapest. Dénes marad még, hogy rendberakja a hajót, amit majd a sziget francia részére visz át, és ott hagyja Thiemónak horgonyon.
Időközben talál egy érdekes hajót, Dragonwinget itt a holland részén St. Martinnak, amit végül megvesz, hogy Horn-fokot kerüljön vele. Ez a kaland végül a Panama-csatornán át a csendes-óceáni Perlas-szigetekig tart. De erről az utunkról már a Képes útibeszámoló Dragonwing része szól.