Martinique szigetén Fort de France, első hét, 2011. ápr. 18-25.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
St. Pierre - Fort de France (17 tmf), ápr. 18.
Eseménytelen vitorlázás. Semmi, senki nem esik a vízbe, nincs kapás, nincs delfincsapat, nincs vihar. Fort de France erődje elé horgonyzunk a sok vitorlás közé. Szép helyen vagyunk megint :)
Nincs pilot könyvünk Martinique-ről, de hamar szerzünk. Az egyik mellettünk horgonyzó franciától kapunk valami fekete-fehér fénymásolt francia pilot könyvet, ami nincs nagyon ínyünkre.
Később mögénk horgonyoz egy lengyel katamarán, tőlük kölcsönkapjuk az eredeti színes angol pilot könyvet, a mi könyvünk folytatását a karibi térség Dominikától délre fekvő szigeteiről. Hurrá!!! Mivel ma mennek tovább, gyorsan lefotózunk minden oldalt, és áttöltjük a fotókat a laptopra.
A napozó stég helyett, ahol a jövő-menő kompok miatt erős a hullámzás, az aprócska homokos beach-en hagyjuk a csónakot.
De miután egyik délután arra értünk vissza, hogy a dingit a hullámok hintáztatják a vízen - valakik elkötötték és használat után nem húzták vissza a partra -, inkább a stéget választottuk. Igaz, utána itt is beleültek gyerekek, és ugráltak ki belőle, sőt egy reggel, amikor futni voltam a parton, és épp nyújtottam le a stégen, két befüvezett fekete srác mászott be a szemem láttára, csónakázni készültek vele... Mindegy, végül nem tűnt el a dingink, nem ismétlődött meg Korzika, nem kellett úszva járnunk a partra.
Kalózka boldog, újra parton vagyunk.
A parton van egy hatalmas park játszótérrel, kosárlabdapályával. Álminak ez most a Paradicsom. Nekünk meg a McDonald's és a KFC, ahol légkondi mellett végre ingyen internetezhetünk a laptopon a sok kínaival együtt, akik a bejövő luxus utasszállítókon dolgoznak, és ők is ide járnak át netezni.
Igazából repjegyeket nézünk haza, mert a hajót eladtuk. Visszanézve a sok fotót, eláll a lélegzetem, annyira jó helyeken jártunk, olyan szép volt minden, majdnem minden. De már elég volt. Nem egészséges minden nap full time együtt lenni hármasban. Ezért szálltunk ki Melamphyrumból is. Igaz, pár hónap múlva újra hajóra költöztünk, mert most komolyan, lehet egy ilyen életet abbahagyni?!?!?!
Újrakezdtük új helyen, új hajóval, mert egy más közeg, új látnivalók, kultúra, új emberek, ismeretségek egy darabig olyan élményt nyújtanak, hogy nem számít a hajós összezártság. Mostanra viszont már eleget láttunk, már nem rendkívüli élmény a szigeteken lenni, hanem megszokott, mindennapi. Jöhet valami új, valami más.
A pénzünket, ahogy várható volt, lassan feléljük, dolgoznunk kell újra. Gondolkodtunk sok helyen, különösen a Virgin-szigeteki St. John-on Csoki-öbölben, hogy munkát vállalunk, de Dénes nem lelkesedett igazán. Most hajó nélkül Pestre készülünk, bár Dénessel nehezen tudjuk elképzelni, hogy újra időpontokhoz kell igazítanunk a napjainkat, a szmogos Pesten kell a zsúfolt BKV járatokon tülekedni, bérházban lakni, másokhoz igazodni, fillérekért dolgozni. Mehetnénk vissza Svájcba, én szívem szerint ezt választanám, de Dénes egyelőre nem akar. Szerintem rövid idő után majd Budapesten nem akar maradni... Mindegy, most repjegyre vadászunk a neten, aztán majd meglátjuk. Álmi mindenesetre teljesen fel van dobva, már ma repülne haza.
Megtaláltuk a legolcsóbb megoldást. St. Martinról repülni Párizsba a Corsairfly-jal, onnan pedig Easy Jettel Budapestre. Május 21-re szólnak a legolcsóbb jegyek.
Fort de France, ápr. 19-21.
A repjegyet megvenni nem is olyan egyszerű, ha spórolni szeretnénk. Az internetes vásárlás a Corsairfly oldalán rendszerhiba miatt lehetetlen. Várunk napokat, hátha megjavítják, de nem (még júniusban se működik...). Végül egy utazási irodában vesszük meg erre a járatra a jegyet, persze sokkal drágábban. Az EasyJet-nél eközben felmentek az árak, de ott legalább működik az internetes jegyvétel.
Míg várakoztunk, reggelente futottunk a parton, napközben séta a városban, játszótér, strand, este a helyiekkel a sétányon. Mindig van valamilyen zenés rendezvény a parkban, Álminak meg játszótársak, rollerező gyerekek.
Ezek a zenés rendezvények nagyon furcsák nekünk. A marihuána és minden kábítószer tiltott a szigeten (meg a többin is). Mégis mindenki marihuánás cigiket szív a parkban, ahol fel-alá járnak a rendőrök. Az egyik ittélő sráccal beszélgettük erről. Valóban tilos, de ezzel senki nem törődik, mert ez itt része az életnek. A rendőr is szívja, miért szólna? Veszélyes, mondja, mert sokakban nagy a kísértés, hogy erősebb szert használjanak. Ő maga két elvonón van túl, mert áttért a kokainra. Ma már csak marihuánát szív, azt mondja kigyógyult. Alkoholt nem isznak, mindenkinél coca-cola. Füves cigi és coca-cola.
A másik érdekesség az erotikus tánc, amit már az Álminál kisebb fiúk és lányok is eltanultak. Ezeken az esti zenéléseken kört formálnak a táncolók köré, és mindig valaki más áll be középre, és mutat valami nagyon erotikusat. Amitől teljesen ledöbbentem, az a pici gyerekek, mondom, Álminál kisebbek tánca volt, ahogy kisfiú és kislány, vagy kislány és kislány egymás testén vonaglott, és őrülten tapsolták őket. Kiléptem a körből a marihuanafüstbe. Ehhez idő kell, hogy megemésszem.
Szép koloniális épületek vannak a városban, most mégis ezt teszem be, mert nagyon tetszik:
Az egyik tourist office ebben az épületben kapott helyet:
A Schoelcher-könyvtár, ami az 1889-es párizsi világkiállításra készült, ott darabokra szedték, hajóval Martinique-re szállították, majd itt újra felépítették. Szerintünk a legszebb épület a városban:
A könyvtárral szemben, a La Savanne park szélén áll a sziget valószínűleg leghíresebb szülöttjének, Napóleon első feleségének, Josephine-nek 19. századi márványszobra. Josephine a szigeten született, gazdag családjának cukornádültetvénye volt. Állítólag ő kérte Napóleont, hogy állítsák vissza a szigeten a rabszolgaságot, amit 1794-ben, a Konvent idején a nemzetgyűlés szavazása megszüntetett. Ezzel örökre gyűlöletessé tette magát a sziget fekete lakossága előtt. Szobrát lefejezték, precízen, géppel, mintha guillotine suhintotta volna le a fejet a helyéről. Piros festékkel vért imitáltak a testére. És mindezt napjainkban. Sokan gondolják úgy a francia szigeteken, hogy függetlenedni kellene Franciaországtól. Sokan meg úgy, hogy jól jön az erőteljes anyaországi (francia) támogatás. Láttuk azokat a szigeteket, amik függetlenül élnek (Dominikai Köztársaság, St. Kitts, Nevis, Dominica, St. Lucia). Nincs könnyű dolguk, és nem is lesz soha. Nem véletlenül mennek át az ottlakók a francia szigetekre dolgozni.
Josephine nevét is kikaparták a szövegből:
Martinique, mint Franciaország megyéje, modern buszokkal is el van látva:
Kedvenc guava italunk:
Voltunk a helyi piacon, ami sajnos messze nem ilyen színpompás, mint a házfalon a festményeken. Vettünk helyi banánt, aminek fantasztikus íze van. Ettünk sok országban helyi banánt (Japán, Libanon, Izrael, Egyiptom, Szudán, Eritrea, a karibi szigetek), de ezek mind ugyanabból a fajtából lehettek, mert ugyanaz volt az ízük. Ez itt egy másik fajta, mert egész más az íze. Banánfaló vagyok, imádom mindet, de eddig ez a legfinomabb fajta, amit valaha ettem.
Corossol, amit még Dominikán szedtünk. Sajnos hagytam túlérni (elfelejtkeztem róla), így borzasztó ízű, kidobtuk:
A helyi piac melletti parkban rengeteg tamarind fa áll, alattuk lehullva a sok tamarind, amit drágán adnak a piacon is, boltban is. Gyűjtöttünk sokat, mert ízlett nyersen (szörpöt főznek belőle, amit vettünk is Dominikán). Olyan, mintha csipkebogyót ennénk ősszel, csak ebben két-három nagy mag van, amik rögtön kiválnak a húsból, sokkal jobb enni, mint a csipkebogyót. (Nagyon magas a vas-, C-vitamin, A-vitamin tartalma).
Cukornádból préselik ki a finom cukros lét, a cane juice-t:
Fort de France, ápr. 22.
Úgy volt, hogy ma megyünk tovább, de megtudtuk, hogy a Bénodet - Fort de France Transat Atlanti-óceánt átszelő szólóvitorlázó verseny indulói a napokban érkeznek be ide az öblünkbe. És a tiszteletükre rendeznek egy vitorlásversenyt itt az öbölben, amin a helyi tradicionális vitorlások, a yole ronde-k indulnak. Már St. Pierre-nél láttunk ilyen hajókat, és nagyon tetszettek. Maradunk, nem hagyunk ki ilyen eseményt.
Fort de France, ápr. 24.
Egész nap szakadt az eső, nem tudtunk partra menni. Tojásokat festettünk Álmival, nagyon tetszett neki, olvastunk, tanultunk, Carcassone-oztunk, Monopoly-ztunk.
Laptoptól el vagyok/unk tiltva :-((( (nincs filmezés, nincs fotónézegetés, naplóírás, internet), mert a napelemek nem töltik ilyen időben az akksikat. És a szélgenerátor se, mert nem fúj annyi szél. A motorról csak végszükség esetén töltenénk az akksikat (környezetbarát üzemmódban működünk most is, mint Melamphyrumon), és a msotani helyzetet Dénes még nem minősítette szükségállapotnak. Kár, hogy nem én vagyok a kapitány :-(
Álmi ebédet készített:
Húsvét hétfő, Fort de France, ápr. 25.
Reggel a fiúk alaposan meglocsoltak :-) Választhattak cserébe hímes tojást karibi módra.
Az idő ma is pocsék. Dénes beteg lett, lehet a hideg légkondis McDonald's-ban fázott meg. Holnap érkeznek az első Transat befutók.