Vieques-sziget déli partja mentén a Karib-tengeren

2010. november 19. - december 01.

 

 

november 19. Sun Bay

 

Reggel érkeztünk meg a Puerto Ricóhoz tartozó szigetre egy egyéjszakás vitorlázás után, amin elszakadt fent a génua. Az előttünk nyújtózó homokos, pálmafás parton forgatták a '60-as években William Golding: A legyek ura című regényének első filmváltozatát. 1997-ben pedig épp anyák napját ünnepelték a parton a szigetlakók, amikor holland és belga hadihajók horgonyoztak le az öbölbe.

A sziget kétharmada 1941-től kezdve átvándorolt az amerikai haditengerészet kezébe, mint katonai gyakorlatozó terep. A négy hadihajó engedélyt kapott, hogy gyakorlatozzon a területen. A baj csak az volt, hogy egy nyilvános öbölbe horgonyoztak le, még inkább irritálva az amúgy is lázadó lakosságot.

Napokig tartott a csatározás a kivonuló halászhajók és hadihajók között, míg a hadihajók továbbálltak. 2003-ban bezárták az állomást a sziget lakóinak heves tüntetései következtében. Azóta a szigetnek ez a kétharmada természetvédelmi terület. Nagy részét már megtisztították a gyakorlatozások során idekerült lövedékektől, bombáktól.

A szigeten két fő település van, egyik a strand végén kezdődő Esperanza, másikat a fenti képen a strand mögötti domb takarja el tőlünk, ez Isabell Siegunda.

A hajóról nagyon vonz a domb, meg ami mögötte van, mondtam is Dénesnek, hogy túrázzunk el oda. Persze nem ma. Most még K.O.-k vagyunk az éjjeli menettől és a melegtől. Kivéve Álmit, neki az esti indulás, reggeli érkezés a legtökéletesebb, mert végigalussza a menetet, és nem lesz tengeribeteg. Nekünk is előnyös, mert nem nyúz minket, hogy játsszunk vele.

Alvás után Álmi már izgatottan vár rám, a holnapi szülinapjára dekorációt készítünk.

 

november 20. Sun Bay

 

BOLDOG SZÜLINAPOT ÁLMOS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hetek óta várta Álmi a mai napot. Kutatta a rejtekhelyeket, hol lehet az ajándéka. Előre elolvasta, hogyan ünnepelte Rosszcsont Peti a szülinapját, de ő máshogy akarta. Kikészítette nekünk a kalózjelmezeket, kincseket rejtett el, térképet készített hozzá, amit csak ő tudott megfejteni :-), és indult a kincsvadászat. Utána mesefilmnézés következett a terveiben. Aztán jött az ebéd, majd újabb mesefilm, majd uzsonnaidőben tortával köszöntöttük, ami valójában egy olasz csokis kuglóf volt, még Poncéban vettük. Kedvenc M&M drazséival feldíszítettük.

Vízipisztolya már van, most egy olyan játékpisztolyt kapott (NERF), amivel bent a kabinban játszhat/unk célbalövősdit. És még sötétben is használható, mert ez egy lézeres pisztoly. Nagy sikere volt. Egymással versenyeztünk, repültek a tapadós polifómlövedékek az orrkabinba akasztott lufikra.

Este megnézett egy harmadik mesefilmet, aztán Carcassonne-oztunk, végül sötétben is célba lőttünk. Ma nem voltunk kint a parton, mert Álmi nem akart, csak mesefilmeket akart nézni egész nap. Megértem. Ez az, amit ritkán tehet meg, mert nincs elég áramunk. És a mai nap egy ilyen különleges nap volt. Ez persze nem feltétlen rossz, bár ő másképp gondolja, irigyli Carlosékat (Luperon), hogy ők annyi mesét nézhetnek, amennyit akarnak.

 

november 21. vasárnap, Sun Bay

 

Ma már nincs szülinap, kimentünk a partra, aztán elsétáltunk Esperanzába, ahol a helyiek szorgoskodtak, karácsonyi égősorokkal díszítették házaikat.

Délután is kimentünk. Álmi strandoló gyerekekkel játszott, mi pedig kókuszokat gyűjtöttünk, felvágtuk, és a húsát osztogattuk a gyerekeknek. Cserébe "varázscukorkákat" kaptunk tőlük. A "tűzgolyók" kifogtak rajtunk, fahéjasak voltak, és rettenetesen csípősek. Akár fahéjba mártogatott chilipaprikákat is szopogathattunk volna. Biztos Halloweenről maradt nekik.

 

november 22. hétfő, Sun Bay

 

Ma nem Esperanza felé sétáltunk, hanem a másik irányba (keleti), és sorra jártuk a dózerutakon a kókuszpálmás, homokos partú öblöket. Ez a part is helyszín volt A legyek ura c. film forgatásán:

Tengeri szőlő és kókuszpálma:

Nem emlékszem minden részletre a regényből, a filmet nem is láttam, de Ralph, amikor üldözték a regény végén, és felgyújtották a gyerekek a szigetet, hogy ne tudjon megmenekülni, talán ezeket a gyümölcsfákat siratta, amik ennivalóul szolgáltak nekik. Most nekünk is ezek adtak enni, inni:

Elsétáltunk a Moszkitó-öbölbe is, aminek nincs szép strandja, mangróve veszi körül, viszont híres a világító planktonokról, amik minden tengerben jelen vannak, csak más koncentrációban. Luperonban (Dominikai Közt.) is egy ilyen öbölben voltunk, csak ott még turisztikailag nem aknázta ki senki ezt a fantasztikus adottságot. Itt viszont kajakokkal viszik sötétben a turistákat dinoflagelláta-nézőbe 35 $/fő összegért.

Idézem magunkat utolsó dominikai beszámolónkból :

"Fényburokkal veszik körbe a testünket, mintha körénk festenék az auránkat. Ezt teszik a fénycsíkban úszó halakkal is. Esténként a hajó wc-jében direkt lámpafény nélkül pumpálom be az öblítővizet, hogy lássuk, ahogy világítanak."

 

november 23. kedd, Sun Bay

 

Délelőtt strandolunk, kókuszokat gyűjtünk.

Műköröm alakúra csiszolódott kagyló- vagy csigaházdarabot talál Álmi:

Poncéban vettem olyan fajta batátát, ami sütőtök színű, ha meghámozzuk. Egytálétel a mai ebéd, igazából a paprikás krumpli felturingolt változata, van benne káposzta és batáta. Most teszem fel főni:

Álmi jávázik:

 

november 24. szerda, Sun Bay

 

Délután a strandról hozunk vizet. Álmi lerajzol mindannyiunkat a homokba, ez itt a papa:

Nem maradunk sokáig, mert a no-see'ums-ok, azok a mákszemnyi legyek ellepik a testünket, és kibírhatatlanul csípnek, szó szerint menekülünk vissza a hajóra. Álmi a vízben marad, ott nem férnek a testéhez, és húzatja magát a hajóig. Dénessel csapkodjuk a testünket, ő még evez is közben, a kíntól néha felkiáltok.

 

november 25. csütörtök, Sun Bay

 

Ma van a névnapom :-)

Terítve vár az asztal a reggelivel :-). Utána kievezünk, és a laptoppal elsétálunk Esperanzába, ahol beülünk egy kerti vendéglőbe internetezni a kedvemért. És ha már ott vagyunk, amerikai palacsintát (pancake) rendelünk juharsziruppal. Közben Dénes elmegy bevásárolni. Ebédre visszaevezünk, és Dénes főzi meg a mai ebédet, hagymát süt virslivel. És még ő is mosogat ezen a napon.

Álmi csillagok háborúját játszik:

Még terveztük, hogy a Moszkitó-öbölbe megyünk sötétben a világító planktonok közé fürdeni, de aztán megbeszéltük, hogy inkább majd vasárnap, amikor megyünk tovább, odavitorlázunk, és ott töltjük az éjszakát. Most pedig kedvemre olvashatom Hemingway Islands in the Stream regényét (Szigetek az áramlatban) eredeti angolban. Késő este még megnéztünk valami vígjátékot Dénessel.

 

november 26. péntek, Sun Bay

 

Nem halogathatjuk tovább a szakadt génua megvarrását, mert két nap múlva indulás. Dénes összeragasztja, mielőtt a kabinban a varrógép alá tesszük. Elég ronda munkát végeztünk, de reméljük a ronda külső erős tartást takar.

Álmi fejesekkel szórakoztat a nagy melegben:

Hétvégére átjött néhány motoros jacht Puerto Ricóról, a főszigetről. Mr. Frumble, alias Bukdács úr a távolban:

 

november 27. szombat, Sun Bay

 

Ma eljött a napja annak is, hogy a part mögött magasodó dombra felsétáljunk, és megnézzük a mögötte fekvő északi települést, Isabell Siegundát. 10 km séta oda, és 10 km vissza jó kis testmozgás lesz, de kell is, mert pár napig úgyse leszünk olyan helyen, ahol partra mehetnénk.

Túranapnak indult, de már az első öt perc gyaloglás után lefékezett mellettünk az egyik esperanzai bár tulajdonosa, és felvett minket. Álmi a kocsiban megjegyezte, hogy biztos azért állt meg a dzsip, mert ő vonszolta magát.

Isabell Siegunda a karibi térségben az utolsó település, ahová erődöt építettek a spanyolok. Az elsőben már voltunk még a Dominikai Köztársaságban, Puerto Platában. Ma az utolsóba is ellátogattunk.

A mangófa, ami olyan gyakori a Karibon, mint otthon a diófa:

A breadfruit, azaz kenyérgyümölcsfa szintén gyakori:

Karambolafa, ilyet most látunk először:

A vármúzeum még zárva volt, ezért sétáltunk egyet a településen. Találtunk pékséget és egy élelmiszerboltot, az utóbbiban volt végre választék zöldségből is, gyümölcsből is. Az esperanzai boltnak nagyon szerény a kínálata.

Útközben találkoztunk a járdán egy leguánnal, és az északi partról is vetettünk egy pillantást a tengerre:

Újra a várban, ami közben kinyitott. Álmi egy guatemalai maja öltözék mögött:

És egy hihetetlen találkozás:

Egy apró szigeten a Karib-tengeren, egy jelentéktelen vármúzeumban összefut két magyar család Budapestről... Nálunk jobban már csak a múzeum dolgozója lepődött meg, aki teljesen belelkesedett a ténytől, hogy egy olyan országból, ahonnan szerinte még soha senki nem járt itt előttünk, ugyanazon a napon két egymástól független magyar család is pótolja ezt a hiányt.

Katalin, a 3 éves Dani és Robert, aki egyébként amerikai, Budapestről jöttek két hétre Robert itt élő anyukájához, hogy a hálaadás napját, ami az USA-ban négynapos ünneppé húzódott, együtt töltsék. Robert amerikai barátja és családja is idelátogatott Bostonból, hogy csatlakozzanak. És mint kiderült, a barát felesége is magyar, és ő is Katalin :-) Meghívtak minket délutánra Robert anyukájának a villájába.

Robert anyukája, Sandy, erre a napra külön szakácsot rendelt, aki az ételeket készítette és feltálalta.

Will, Álmos, Mia, Béni és Marc:

A másik Katalin amerikai férje Mike, Robert barátja. Will, Mia és Marc az ő gyerekük, Béni pedig Katalin és Robert másik kisfia (a várban Danival voltak). Fantasztikus gyerektársaságot kapott Álmi.

A zegzugos villát és kertjét csodálatosnak találtuk.

Álmi Nerf puskájával célba lőttek, itt is lufira, mint, ahogy mi a hajón.

Köszönjük még egyszer a meghívást és a szuper estét, a finom ételeket!!!

 

november 28. vasárnap, Sun Bay - Puerto Ferro-öböl (4 tmf)

 

Délelőtt a fiúk vízért mennek a partra, addig összepakolom a hajót indulásra. Kint 20 csomóval fúj az ÉK-i passzátszél, két méteresek a hullámok, de csak egy rövid menetre készülünk, viszont vizes menet lesz, és lesz dőlés rendesen.

A fiúk mázlisták. A beach közelében két manatit (dugong vagy tengeri tehén) is láttak, amint kibukkantak a tengerből...

Kiszűrjük a klórt a vízből:

Másfél óra alatt átvitorlázunk az új öbölbe, ahol befelé menet az egyik partszakaszra kitették a lezárva táblát, mert még nem nézték át, maradt-e ott lövedék. A hajóról látjuk a dombon Robert anyukájának a házát.

Este figyeljük a vizet, várjuk, hogy világítsanak a dinoflagelláták, de este 9-ig hiába zavarjuk meg a vizet, nem történik semmi, pedig holdtalan és felhős az ég. Bennünket jól átvágtak az útikönyvek.

 

november 29. hétfő, Puerto Ferro-öböl - Ensenada Honda-öböl (6 tmf)

 

Mielőtt továbbvitorláznánk, evezünk egyet a mangróvejáratokban. Egyikében, másikában bóján hagyott hajók állnak. Nem elhagyottak, csak a hurrikánszezonra, vagy más okból ezt a helyet választották.

Egyik hajóra Yoda mester vigyáz, távol tartja a sötét erőket:

Egy helyen a partra is ki lehet menni, itt teszik a halászok vízre a csónakjukat. Dénessel mezítláb vagyunk, nem bírjuk sokáig az éles kaviccsal felszórt úton a sétát.

A hangyák járata mindannyiunknak tetszik, a nagy melegben meg is jegyezzük, milyen remek árnyékot építenek a fejük fölé :-)

Délután indulunk tovább, és a szembeszélben elküzdjük magunkat két óra alatt egy közeli öbölbe. A hely gyönyörű, óriási az öböl, és már horgonyoz bent egy vitorlás.

Éjjel, amikor kint jártunk a fedélzeten, újra a luperoni csodában volt részünk. A megzavart víz fényben úszott. Talán az árapályhoz van köze, hogy most világít, és pár órája még nem? Luperonban, amint besötétedett, azonnal láthatóvá vált a jelenség egész pirkadatig.

 

november 30. kedd, Ensenada Honda-öböl

 

Maradunk ma. Az időjárás két nap múlva kedvezőbb lesz egy hosszabb szembeszeles menetre, amit elterveztünk.

Ezen a helyen is mangróvejáratokba evezünk. Rengeteg tengeri csillag van a sekély homokos aljon, és látunk teknőst is.

Az egymásba csatlakozó járatok nem mindegyikébe lehet sima úton beevezni, van, hogy küzdeni kell a léggyökerekkel, mangróveágakkal:

 

december 01. szerda, Ensenada Honda-öböl

 

Ma is maradunk. A széljelentés szerint itt az újabb hidegfront északról, ami elnyomja a passzátszelet. Holnapra már csak 10-15 csomó lesz a szél, és csak egy méteresek a hullámok. Reméljük, ebben eljutunk a 22 tmf-re fekvő Culebra-szigetre, ami még Puerto Ricóhoz tartozik.

Indiánsátor: