2008. szeptember 02. - 07. (Sziria: Damaszkusz es Palmyra)

Tadmur, Palmyra (szept. 05. de - 07. reggel)

-

-

Beduin satrak a felsivatagi kornyezetben a Damaszkusz es Tadmur (Palmyra) kozotti uton. A damaszkuszi szallasunkat koran reggel elhagytuk, szenyok a kartyaval fizetes miatt plussz 10%-ot felszamoltak. Emlithettek volna ezt mar akkor, amikor kerdeztuk, hogy lehet-e kartyaval fizetni. Busszal vagy furgonnal akartunk a buszpu-ra menni. A hotel kozeleben egy taxibol epp kiszallt utasa, a taxis vart rank. Mondtuk a celt, mondta 1000 ft. Mondtuk 500, mondta 750. Busszal megyunk. Leintettunk egy furgont, mert a varosi buszok a belso savban mentek. 80!!! ft-ert vitt el bennunket a buszpu-ra. Nem fogadott el borravalot.

A buszpalyaudvarra a csomagot- es az embert atvizsgalo rendszeren keresztul jutottunk be. Rengeteg utazasi iroda indit Palmyraba buszokat, egymas mellett sorakoznak az egyes irodak, mindenki utasokra vadaszik, nincs kiteve menetrend. A Lonely Planet megadott egyet, azt kerestuk, de nem talaltuk. Egyszer csak elougrik a semmibol egy srac, Palmyra, yes, gyerunk gyorsan, maris indul. Beszalltunk a nagy buszba, ami majdnem tele volt, es indultunk azonnal. 215 km, 3000 ft osszesen. Az utaskisero mindenkinel behuzta a fuggonyoket, beallitotta a legkondit. Mintha csak repulon utaznank, ujra korbejart es poharakat osztogatott, utana 2 alkalommal vizet hordott korbe. A fejkendosok nem kertek (ramadan van, amikor nem lehet napkozben inni se), a tobbiek igen, mi is. 4 ora sivatagi utazas. Mi leghatul ultunk, es persze, hogy elhuztuk a fuggonyt. Maar alig vartuk, hogy lassunk sivatagot.

Utszeli bisztro. Ez pedig a kulso tadmuri buszmegallo. Egy taxi varakozott itt, rogton ajanlott egy hotelt, szerencsere azt, amit mi is kineztunk a Lonely Planetben. Mondta, ingyen elvisz a hotelbe, ha ott alszunk. Utkozben felajanlotta, hogy beugorhatunk egy beduin csaladhoz, de visszautasitottuk. Elobb lassuk a szallast, egyunk, igyunk, aztan johet az ismerkedes.

-

-

Ide hozott a taxis, nekunk tetszett a hely, maradtunk ennel. Egy ketszemelyes- es egy egyszemelyes agy volt a szobankban, zuhanyzo, tv, legkondi. 20 euro/ej. Kozel vannak a romok es a foutca. A legkondis busz utan orjito volt kint a meleg (egyebkent is az, volt vagy 45 fok). De legalabb nem paras, mint a tengerparton.

Naplementere akartunk a romoknal lenni, sot fejunkbe vettuk, hogy megmaszunk egy dombot a tetejen allo var kedveert. De mar du. 4-kor az utcat jartuk. Rogton rankragadt egy koszos kislany, baksist akart. Jott utanunk sarokrol sarokra az egyenes utcan. Az egyik helyi szolt ra, mire a kislany visszaszaladt. Utana mar minden ismerkedo kisgyereket tavolsagtartoan kezeltunk. A lakasok utcara nezo ajtaja nyitva volt, bent egy vagy tobb ferfi ult vagy fekudt, es neztek a tv-ben a beduinokrol szolo szappanoperakat. Mindenki integetett, hogy jojjunk be, nezzuk veluk. Sziesztaztak, es vartak, hogy a napnyugtakor megszolalo muezzin veget vessen a ramadan tilalmainak, es kezdodjon a hajnali 4-ig tarto darido, eves-ivas. (Valoszinuleg maskor is igy elnek.)

-

-

A reggeli is benne volt a 20 euroban. Mondtak, 7-11 kozott mehetunk az etkezobe. Reggel 7-kor mar itt is voltunk. Siettunk, mert 8-ra talalkank volt a romoknal azzal a taxissal, aki a hotelbe hozott. A sirtornyokat csak meghatarozott idopontokban nyitjak ki, es tavol estek egymastol. Az a rendszer, hogy egy taxis szallit egyiktol a masikig. 1000 ft-ba kerult. Az etkezot ugy rendeztek be, mint egy beduin satrat. Mndent beduin szottesek boritottak, a falakat, a mennyezetet, az asztalokat, a padlot. HAngulatos volt nagyon. Csak eppen ures.

-

-

Denes lement a beduin satorbelsot utanzo hallba, ahol recepcios sracok aludtak. Ebresztgette oket, semmi eredmeny. Ok is, mint az egesz lakossag, hajnali 4-ig mulatoztak. Nem aludtunk jol, minden zaj felszurodott az utcarol. Szolt a zene, minden etterem, kifozde, bolt kinyitott, a gyerekek is kint jatszottak, a kutyak is ugattak. Kb. hajnali 3-kor megszolalt a muezzin, es fel oran at vonyitott, nekem legalabbis ez volt az erzesem, aztan hallottam, ahogy huzzak le a boltajtokon a redonyoket, becsukjak az ajtokat, es egyre kevesebb zaj hallatszik. Hajnali 4-re tenyleg elcsendesedett minden. A napkeltekor megszolalo muezzint nem is hallottam, melyen aludtam.

-

-

Nem piszkaltuk oket tovabb, had aludjanak, de kellett a reggeli, hat megcsinaltuk magunknak. Talaltunk tojast, paradicsomot, olivabogyot, vajat, helyi joghurtot, lekvart, pitat, teat, cukrot. Tojasfozes, teafozes, talalas. Jo reggeli volt. :) Delutan megengedtek, hogy fozocskezzunk a konyhaban. Masnap reggelre viszont megigertek, hogy 7-kor lesz reggeli. Volt. :))) Egyikuk megcsinalta, aztan ment azonnal aludni.

-

-

Pentek miatt, ami a muszlimoknal a mi vasarnapunk, minden zarva volt, nem tudtunk semmi kajat venni. Lattuk, ahogy az oazisban leszedett datolyakat hoztak motoron. Sok datolyaarus van itt, mindenki probalja rabeszelni a turistat a vasarlasra. Bennunket is, naponta tobbszor. Az nem szamit, ha mar vettunk masnal, mert ez itt biztos olcsobb, es elall egy evig is. (A hajora is maradt, es rankpeneszedett.)

Ennel a datolyaarusnal vasaroltunk 1.5 kg datolyat, hogy legyen mit ennunk. O ajanlotta, hogy csinaljunk ezzel a dekorativ hatterrel (o mondta igy) egy fotot, miutan megvettuk a fel kilo kozonseges aszalt datolyat es egy kilo kulonleges, kokuszreszelekben meghempergetett, diodarabokkal osszekevert datolyat. Nna ezt hamar megettuk Denessel. Almi az egyszeru dolgokat szereti, lehetoleg egy komponensu legyen a kaja, akkor jo (pl. csak puszta kenyer, vagy csak vaj ujjal kikanalazva a vajasdobozbol, tejcsoki minden nelkul, utana magaban mazsola, mogyoro, vagy csak kakaopor utana magaban tej, hihetetlen!).

-

-

Ez csak egy aprocska reszlet a romvarosbol.

-

-

Az eroszakos kendoarus. Denessel felprobaltatott egyet, de nem vettuk meg.

-

-

Meg sohase tevegeltunk. 3000 ft-ert kinaltak egy orat harmunknak a romok kozott. Megbeszeltuk, hogy fel ora itt, fel pedig az oazisban, ami a romvaros mellett fekudt. Csak mikor felultunk a tevekre, tudtuk meg, hogy a ket kisgyerek lesz a hajcsar. 6 es 8 evesnek neztek ki.

Eleeeg! Olyan magasan ultunk, es imbolygott ossze-vissza. Rosszabb volt, mint a billego hajon. Gorcsosen kapaszkodtam elol, hatul. Mi van, ha nem sikerul atlepnie egy fekvo oszlopot, vagy vagtatni kezd. Meg 10 perc se telt el, de mar szivesebben lettem volna lent. Almi, Denes elveztek. Leginkabb rajtam nevettek. Valahogyan tuleltem. Amikor leszalltunk a tevekrol, es fizettuk ki a penzt, az eroszakos kendoarus is ott termett, es mondta, hogy adjunk a gyerekeknek is penzt, fejenkent 50 sziriai fontot (200-200 ft-ot). Nagyon nem szeretjuk ezt a baksis dolgot, de Egyiptom azt hallottuk meg rosszabb lesz baksis ugyben. Csak egy 50-esunk volt, de a kendosnek gyorsan jart az agya. Adjunk inni az egyik palack vizbol. Nekik adtuk. Talan kibirjuk egy palackkal, ha nem, akkor a motorjaval a romok kozott szaguldozo coca-cola arustol veszunk.

A Baal-templomot korulvevo kofal. Hogy teljes legyen, ne legyen res, ami romot csak talaltak, beepitettek a falba.

Reszlet a romvarosbol. Lenyugozo meretu. Korulotte a zold kornyezet az oazis. Balra fent latszik a mai, elo kisvaros, Tadmur.

Kozelebbi reszlet

Esszuk a datolyaarustol vasarolt portekat. Fincsi edes. Kar, hogy a szomjat nem tudja oltani.

Palmyrai szarkofag, kiallitva a helyi muzeumban.

Haromfelekeppen temetkeztek az okori Palmyraban: szarkofagokba, sirtornyokba es katakombakba. Ezek itt sirtoronymaradvanyok.

Egy helyrehozott torony, 4 szintes. Oldalt kb. 7 koporso fert el egy kamraban.

-

-

Palmyra tenyleg jo hely, plane igy, hogy ket napot is itt tolthettunk (megse sikerult naplementes vagy napfelkeltes fotot osszehoznunk). Minden tetszett. A romok, a multba veszo tortenelme, sivatagi forrosaga, a mecsetek, a helyiek, a tevék, minden. De legjobban az oazisa. Sohase voltunk meg ilyen helyen, csak olvastunk az oazisokrol, beduinokrol. Felejthetetlen elmeny, amikor a negy oras felsivatagi-, sivatagi utazas utan egyszer csak elobukkant ez az zold folt a tavolban. Nem art, ha az ember neha szembesul vele, hogy micsoda adomany a viz, es sokkal jobban kellene ra vigyazni!

-

-

A helyiek ide motoroztak ki a kisvarosbol, hogy muveljek a kertjeiket. A kertekbe csoveken keresztul vezetik be a keriteseken kivul folyo vizet, es a fak kore asott godroket elarasztjak vele. Itt setaltunk delelott is, delutan is. Mindenhova belestunk, gyonyorkodtunk a sokszinu datolyafurtokben, es arnyekot is talaltunk a kofalak kozott.

-

-

A telkeken olajfakat, granatalmafakat, datolyapalmakat, fugefakat lattunk. Mig Horvatorszagban a telkek kore csak terdmagassagig raknak egymasra koveket, itt bevakoltak a ket meternel is magasabbra epitett falakat, es fetasajtos femdobozokbol eszkabaltak kaput. Az emberek nagyon kedvesek voltak. Mindenki behivott a telkere, hogy igyunk meg veluk egy teat.

A Baal-templomot korbevevo fal. Ilyen kapuk is elofordulnak a telkeken.

	-	-	Denesen es rajtam mindenki latja, hogy turistak vagyunk. Almi, mint kiderult, nem latszik idegennek. Az oazisban sokszor jott mogottunk, es soporte az utat egy elszaradt palmalevellel. Egy helyi epp a telkerol jott ki, es felenk fordulva kiabalni kezdett. Mi baja? Ahogy kozeledtunk egymashoz, mar latszott, hogy mogottunk kiabal valakinek, rank pedig mosolyog. Hatraneztunk, de csak Almit lattuk a palmalevellel. Szoba elegyedtunk angolul, kozben Almi utolert, szolt hozzank magyarul. A helyi meglepodve kerdezte: "A mi fiunk?". "Epp ugy nez ki, mint egy palmyrai." - mondta aztan nevetve. Csak haza akarta kergetni.

Taxival (500 ft) mentunk ki a tobb km-nyire fekvo buszmegalloba, hogy elcsipjuk a 8 oras damaszkuszi buszt. A taxis mashova vitt, mint ahol mi leszalltunk ket napja. Buszjegyeket a vendeglo elotti datolyaarustol kellett venni, uannyiert, mint idefele jovet. A busz 5 percen belul itt volt, de a taxis is es a datolyaarus is mondtak, hogy nincs hely, de jon majd kesobb egy masik busz, addig uljunk be a vendeglobe. Teli hassal csak a buszra vágytunk, es a leszallo utaskiserotol azonnal megtudtuk, hogy van hely. Siettetni kezdtuk a datolyaarust, hogy adja a jegyeket, mert van hely. Az meg akkor is bizonygatta, hogy dehogy van. Mindegy, felszalltunk es delben mar Damaszkuszban kerestuk a Beirutba meno buszok pu-at.

Egy rendor segitett es 40-40 ft-ert a varosi buszjarattal eljutottunk erre a helyre. Ennyire olcso itt a buszjegy nekunk :)). Itt ujra ellenorzes kovetkezett, aztan egy ferfi azonnal jott is hozzank, hogy ma mar csak az o buszuk megy Beirutba. Bent a varoterem teli volt utazasi irodak penztaraival, menetrendekkel. Az utastoborzonak igaza volt.

A sziriai hataron leszallt mindenki a buszrol, be az utlevelellenorzo epuletbe. Bealltunk a kulfoldieknek fenntartott ablak ele. Senki se akart velunk foglalkozni. A busz utasai mar vegeztek, a buszsofor jott, intezkedett. Fizetni kell Sziria elhagyasaert. Tudtunk rola, olvastuk, de kevesebb osszegre szamitottunk. A buszsofornek adtunk dollart, vett 3 ilyen nyomtatvanyt az ujsagarustol. Volt valami suskus, mert a hataror egyet visszakuldott vele. Mikor a penzt kertuk vissza, elmutogatta, hogy o visszavitte a kartyat, de az erte jaro penzt az ujsagarusnak be kellett vinnie a hatsoajton at a hatarornek. Baksis, baksis, mondogatta fejet csovalva, nevetve a sofor. Ki tudja mi az igazsag, nem tehettunk semmit.

Jott a libanoni oldal. Mindenki le a buszrol, be az epuletbe. Bealltunk a mi sorunkba. A busz utasai mar vegeztek, mi meg sorra se kerultunk. Jott a buszsofor, egyutt varakoztunk. Nekunk vizumot kellett venni, de csak ket napra szolo ingyenes vizumot akartunk, mert a kikotoben majd kapunk ingyenes land permitet, amivel uatazhatunk Libanonban. Na sorrakerultunk. Mondjuk mit akarunk, mondja, hogy fizetni kell. Mutatjuk, hogy ki van fole fuggesztve nagy betukkel, hogy 2 napos vizumert nem kell. "You have to pay." - mondja ujra. De nem kell, es mutatjuk a tablat. "Akkor nem johetsz be az orszagba." - mondja o. Na szuper. Kifizettette velunk az egy honapra szolo vizumot (3unknak volt 8e ft). Dollarban nem fogad el penzt, igy ujra a buszsofor fizet, es mi neki dollarban. Aztan kint a sofor elker tolunk meg 10 dollart. Miert? Mert ennyi baksist kellett adnia az emberunknek. Felfordul a gyomrom ezektol, de semmit se tehetunk. Oruljunk, hogy itt lehetunk. Denes azzal vigasztal, hogy Egyiptomban ennel sokkal durvabb lesz. Egyebkent o latta, en nem, hogy mindenki cigarettaval egyutt nyujtotta be a papirjait az ugyintezoknek. Legkozelebb igy csinaljuk majd.

Az ut tovabbi resze esemenytelenul zajlott, egy wc-s megallonal elhagytuk az egyik utast, erte kesobb visszafordultunk. A hajon minden rendben volt, este egy patkanyt lattam a szomszed hajon, az arbochoz bujt. Denes a csaklyaval atmaszott, hogy majd kikergeti onnan. Elore megkert, hogy ne sikitsak, ha atjonne hozzank. Mondtam, hogy nem igerem. A hajo orra fele menekult a patkany, elindult kifele a kikotokotelen, aztan feluton visszatancolt, es rohant a hajo kokpitja fele. Megijedt Denestol, es atszaladt a puffereken ugralva a mi hajonkra. Fel meterre volt tolem. Hatalmasat sikitottam. Almi bent jatszott a jatekaival, es ugy orult nekik, hogy eszre se vette mi zajlik kint. A patkany menekult tovabb a hajo peremen a hajo hatuljaba, de szerencsere Denes belokte a csaklyaval a vizbe. Mostmar elmondhatjuk, hogy volt csotanyunk is, patkanyunk is. Csotanyt szerencsere Marmaris ota, amikor majdnem megittam a szorppel, nem lattunk a hajon.