Éjszakai menet St. Croix szigetre, pár nap
Christiansted és Frederiksted településeknél horgonyon, 2018. máj. 06-09.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2018. máj. 06-07. St. Martin, Marigot bay - St. Croix, Christiansted (95 tmf 18.5 óra alatt)
Kora reggel Dénessel már a mosodában pakoljuk be a szennyest a mosógépbe. Van ott szárítógép is, de az ötven perces szárítási időt nem akarjuk ott kivárni. Inkább a hajón teregetjük ki a mosott ruhákat, hogy legyen elég időnk a hajót összepakolni a kora délutáni indulásig.
Újabb éjszakai vitorlázásnak nézünk elébe. Úticélunk a 95 tmf-re fekvő St. Croix sziget. Ez már az Amerikai Virgin-szigetek egyike, amit 7 éve kihagytunk Bukdács úrral.
Egészen tegnapig a Brit Virgin-szigetek közül Virgin Gorda-t tűztük ki célnak, ahol Bukdács úrral hét éve pár napot eltöltöttünk úgy, hogy nem jelentkeztünk be (nem így terveztük). Amikor kiderült, kénytelenek voltunk kirúgatni magunkat a szigetországból, hogy ne kelljen büntetést fizetnünk. Igaz, hogy végigsétáltunk a fő nevezetességén, egy tengerparti szurdokon, de egy magyar társasággal, akik a végén meghívtak a bérelt katamaránjukra. Mivel az utat végigbeszélgettük, nem fordítottunk elég figyelmet a szurdokra. Itt volt a lehetőség. Osztottunk, szoroztunk, eredményül pedig egy nagyobbacska összeg jött ki a bejelentkezésre, hajózási engedélyre, és összesen csak két napot maradhattunk volna az időbeosztásunk szerint. Nem érte meg.
Ekkor merült fel Chocolate hole, vagy Csoki-öböl, ahogy mi neveztük, St. John szigetén (az Amerikai Virgin-szigetek egyike) ahol másfél hónapot horgonyoztunk Earl hurrikán partra vetett áldozatainak társaságában, miközben bejártuk a szigetet. A Brit Virgin-szigetekkel ellentétben itt szinte semmit se kellett volna fizetnünk bejelentkezéskor.
Végül "Ismerjünk meg egy új helyet!" felkiáltással St. Croix mellett döntött Dénes, ami szintén az amerikaiaké. Szerencsénkre mind3unknak érvényes még az amerikai vízumunk, amit az USA-ban vitorlázással töltött évekre igényeltünk (Képes útibeszámoló Rapid Transit 2014-2017).
14 órakor indulunk. A szél keleties, mi nyugatra tartunk. Ez hátszeles menet. Csak a génua van kitekerve, a nagyvitorlát nem húzzuk fel, mert letakarná a szelet az orrvitorlától. 20 csomó feletti a szél ma is, a szokásos 30 csomós pöffökkel. 1.5-2 méteresek a hullámok, a hajót felemelik, megforgatják, leejtik. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a tárolókban minden apróság jobbra-balra gurul a billegésben. Olyan hangzavar van tőlük, hogy az első egy órát pakolással töltöm lent.
Szépen haladunk, épp átment Ventoso alatt egy hullám:
Az ebéddel mind3an bevettünk Stugeront (Dénes 1 szemet a 15 mg-osból, mi Álmival fél-fél szemet), ezzel bírni fogjuk végig. Varró István (Ibex) kérdezte egyszer, hogy teszteltem-e a füldugót tengeribetegség ellen. Írtam már korábban valamelyik beszámolóban, hogy Dénesnek javasolta ezt egy halász, amikor még Izlandról Grönlandra vitte át Balaton Zolival Mayát (Zoliék hajóját). Dénes azóta se próbálta ki, helyette a Scopoderm fültapaszt tesztelte, de az neki nem használt, és le is esett többször, nem ragadt jól. Az én módszerem menet közben, amikor lent pakolok, főzőcskézek, laptopozok, olvasok, hogy fej- vagy fülhallgatót teszek fel, és szól benne a zene. Közvetlenül a fülembe. Ez tökéletesen működik. Vagy a Stugeron. De Istvánnak megígértem, hogy tesztelem a füldugós módszert, és ha nem is most, de egy hét múlva egy későbbi átkelésünkkor végre kipróbáltam. Stugeron nélkül indítottam az ötnapos átkelést egyik fülemben füldugóval, mert a halász így mondta Dénesnek. Ez praktikus, mert fél füllel hallom a többieket, de lent a kabinban olvasás közben elkezdődött az émelygés. Gyorsan bedugtam a másikat is, de nem lett jobb. Kimentem, zenét hallgattam fejhallgatóval, elmúlt az émelygés. Később, amikor újra lementem, mindkét füldugót bedugtam, és újra olvasni kezdtem a szalonban. Újra jött az émelygés. Két napig csináltam ezt pozitív hatás nélkül, aztán feladtam.
Miután elhagyjuk Marigot bay-t és irányra fordulunk, Dénes beállítja a szélkormányt, és innentől végig Aries kormányozza a hajót. Ha kell, Dénes kicsit igazít a beállításokon. A szél ereje a szigettől távolodva egyenletessé válik, megszűnnek a domborzat okozta 30 csomós befújások.
Ezen az éjszakán gyönyörű csillagos az égbolt. Aries kormányoz, a viszonyok ideálisak, 5-6 csomóval haladunk. Ilyen menetekben az a szokásunk, hogy az őrségben lévő felhúzza a konyhai csipogót 10-15 percekre, lefekszik ő is a kabinban, és csak a csipogásokra kel fel. Kimegy, ellenőrzi a szelet, a vitorlákat, az irányunkat, a hajóforgalmat, aztán visszafekszik. Abban a 10-15 percben nagyon jókat lehet aludni. Eredmény: kipihent mindenki a hajón.
Dénes most is így tett. Én nem. Csak egy éjszakáról van szó, majd kipihenem magam holnap. Nem sok ilyen alkalom lesz már a Bahamákig. Fáj nagyon, hogy eladtuk a hajót, és újra szárazföldi életet kell élnünk helyhez kötve. Vannak persze előnyei is, vitathatatlan. De ennyi év után, amit hajón töltöttünk vitorlázva öbölről öbölre, már ketrecbe zárva érzem magam, ha egy földbe betonozott házra gondolok. A lábakon álló se felel meg.
A szelet, a hullámokat, Ventoso hangját elnyomja az a sok-sok zene, amit órákon át hallgatok, amíg úgy nem döntök, hogy most Dénes őrködjön kicsit. Bámulom a csillagos eget, a sötét hullámokat, a tág teret, amiben semmi sincs, se egy fa, se egy ház, se egy domb, csak mi.
Napfelkelte:
Hajnaltól együtt ücsörgünk Dénessel a kokpitban, mert elértük St. Croix-t, és ez az első találkozás a szigettel ébren tartja az épp lefeküdni készülőt. A szigettel párhuzamosan vitorlázunk a horgonyzóhely felé, figyelve a sekély részekre. Annyira közel tudunk menni a parthoz, hogy jól látszanak a parti házak, a megművelt kertek. Minden úgy néz ki, mintha az USA-ban lennénk. Álmost már csak az öblünk előtt ébresztem fel, hogy részese legyen az érkezésünknek. Egyébként is 8 óra elmúlt már.
Christianstednek, ahol horgonyt dobunk, egyáltalán nincs "amerikai" külseje. Az okára majd kicsit később visszatérek.
Christiansted:
8.30-kor horgonyt dobunk. Két vendéghajó van rajtunk kívül, mindkettőn amerikai zászló lobog. A többi horgonyzó hajónak ez az otthona. Az alváshiány most tör ki rajtam. Amíg Dénes ellenőrzi a horgonyt, és Álmival elrendezi a vitorlákat, leeresztik a dingit, addig mély álomba zuhanok, amiből csak nehezen sikerül felrázniuk.
Öt perc evezéssel a parton vagyunk. Micsoda luxus ez :-) Van egy stég, ami mellett a motorcsónakokat eresztik a vízbe, itt kötünk ki. A csónakot kivisszük a partra, és egy fához lakatoljuk. A kikötő, ahol a bejelentkezést terveztük, itt van mellettünk, de ott kiderül, hogy új szabályt vezettek be a bejelentkezésre Maria hurrikán óta, és a repülőtérre kell eljutnunk. Kisétálunk a főútra és stoppolunk. Az első autó megáll. Egy amerikai nő vesz fel minket Jersey City-ből. Micsoda öröm neki is, nekünk is, hogy jártunk ott. Ott horgonyoztunk, amikor megnéztük New Yorkot (1, 2, 3). Onnan kompoztunk vagy földalattiztunk át Manhattanbe, ahol a híres felhőkarcolók nyúlnak az égbe.
Nyaralni jöttek ide a férjével, és annyira tetszett nekik a sziget, hogy tíz éve vettek itt egy házat, Jersey City-ben pedig eladták a lakásukat, és végleg St. Croix-ra költöztek. A férj egy év múlva meghalt, de a nőnek már nem volt kedve visszamenni. Tetszett neki a klíma, nem szerette sose a hideget se ő, se a férje. A biztonsággal nem elégedett a szigeten. Nyomatékosan kijelentette, hogy a feketék lakta részeket kerüljük el. Kérdeztük, hogy mit csinálnak a feketék, de csak azt hajtogatta, hogy nem biztonságos.
A bejelentkezésen gyorsan átestünk, de a reptér free wifije és a légkondi még egy órát ott tartott minket. Visszafelé alig akart autó jönni. Végre egy elegánsan öltözött, csinos, fekete nő állt meg mellettünk a kocsijával. Amíg beszálltunk, ő telefonált valakivel. Közben megkérdezte kik vagyunk, hová tartunk, és ezt a telefonba visszamondta, mint kiderült, a lányának. Biztonsági okokból tette, mert még sose vett fel stoppost, sőt még nem is látott a szigeten stoppost. Mivel más volt az úticélunk, kitett egy településen a buszmegállóban. Hamarosan jött a busz.
Rendszámtábla gyűjteményünket ma is gyarapítottuk:
Christianstedbe visszaérve bejártuk a település központi részét. De előtte mind3an elolvastuk egy angol prospektus rövid összefoglalóját a sziget történelméről. Ide a wikipédiából kopiztam egy rövid ismertetőt a Virgin-szigetekről, magyarul, aminek része St. Croix is. Ebből egyértelművé válik, hogy mitől olyan európai ez a város.
"A Virgin-szigetek őslakosai karibi törzsek és aravakok voltak, a szigetekre az európaiak közül Kolumbusz jutott el elsőként 1493-ban, második útján, és ő nevezte el Szent Orsolyáról és az őt követő szűz nővérekről. A következő háromszáz évben a szigetek gyakran cseréltek gazdát, így például volt spanyolok, angolok, hollandok, dánok, franciák, sőt a Máltai Lovagrend fennhatósága alatt is. A Dán Nyugat-indiai Társaság 1672-ben telepedett le St. Thomason és 1694-ben St. Johnon. St. Croix-t 1733-ban vásárolták meg Franciaországtól. 1754-ben váltak dán koronagyarmattá.
A 18. és 19. században a rabszolgák által megművelt cukornádültetvények jelentették a gazdaság alapját. A rabszolgaságot 1848. július 3-án törölte el Peter von Scholten kormányzó. A gazdaság ezután hanyatlásnak indult, a dán államkincstár többször is kénytelen volt jelentős összegekkel támogatni a szigeteket. A 20. század elején már fölmerült a szigetek Egyesült Államoknak történő eladása, de az üzlet egy ideig nem jött létre, mert Dánia próbálta reformokkal segíteni távoli birtokait. Az I. világháború, és azon belül a tengeralattjáró-háború miatt az amerikaiak aggódni kezdtek, hogy ha Dánia német kézbe kerül, akkor a szigetek is. Ezért, mint már korábban, de sikertelenül, újra terítékre került a tulajdonosváltás. Néhány hónapnyi tárgyalás után akkori áron 25 millió dolláros árban egyeztek ki a felek, a megállapodást nagy többséggel szavazta meg a dán parlament. A megállapodás 1917. március 31-én lépett hatályba, ekkor nevezték át a területet Amerikai Virgin-szigeteknek. 1927-ben a szigetek lakosai amerikai állampolgárságot kaptak."
A buszsofőr, aki őslakosnak számított (ősei itt éltek a dán uralom idején) mesélte nekünk, hogy a dánok idejében jól érezték magukat a szigetlakók, és ezt az érzést adták tovább generációról generációra. Azt állította, hogy sokan, ha tehetnék, szeretnének inkább Dániához tartozni.
A sziget múltját jelképezi a hét zászló:
Dán őrbódé:
Míg mi Dénessel átbeszéltük a további napokat, Álmi bejárta a sárgára festett erődöt, ahonnan mindenről fotót készített, még rólunk is:
Ventoso:
Egy parti étterem teraszán elmerenghettünk, vajon mielőtt meghalunk, mit akarunk még megtenni, megkapni, látni, átélni.
A parton összefutottunk egy leguánnal:
A Seaside Market & Deli-ben ebédeltünk helyi kaját. 4-kor már a hajón vagyunk, egy óra múlva pedig mélyen alszunk Dénessel másnap reggelig. Álmi kipihent, elfoglalja magát, már rég elég nagy ahhoz, hogy vacsorát készítsen, és egyedül ágyba bújjon. A reptéren a bejelentkezéskor ujjlenyomatot is vettek tőlünk, mint minden alkalommal, ha az USA-ba belépünk. És mivel Álmi betöltötte a 14. életévét, végre teljesült a vágya, ő is adhatott ujjlenyomatot.
2018. máj. 08. St. Croix, Christiansted
Mondhatnám, hogy a mai a lazulás napja volt, de csak részben igaz. Dénes több fordulóval vizet hozott a kikötőből. Amit St. Martin-on vettünk, annak annyira műanyag íze volt, hogy kétszeri szűréssel se bírtuk eltüntetni ezt az ízt, márpedig mi csak vizet iszunk, 3-an naponta 9 litert elfogyasztunk, így ez fontos ügy.
A St. Martin-i vízből kimostam a két nap alatt összegyűlt szennyeseket kézzel, mert a tervek szerint majd csak egy hónap múlva lesz lehetőség mosodához.
A munka után irány a part, a könyvtár. Pár órára mindhárman elmerülünk a digitális világban. Maradtunk volna zárásig, de a fagyasztó üzemmódba kapcsolt légkondi győzedelmeskedett az internetfüggőségünk felett. 4-kor ebéd ismét a Seaside Market & Deli-ben.
2018. máj. 09. St. Croix, Christiansted - Frederiksted (14 tmf)
Egész éjjel squallok vonultak át rajtunk. Délelőtt átvitorláztunk a sziget másik jelentős településére, Frederikstedbe városnézésre, sznorkelezésre. Az utóbbival kezdtük. Olvastuk, hogy a hosszú móló alatt sok a hal. Nem csalódtunk, és Álmi videójában sem, amit erről az alkalomról készített.
Ennyire futotta az időnkből, holnap 45 tmf vár ránk Culebra szigetére, ami Puerto Rico-hoz tartozik. Itt talált ránk hét éve a Mikulás.
