2010. december 02-13.

Culebra sziget déli partja mentén a Karib-tengeren

 

 

december 02. Vieques (Ensenada Honda) - Culebra (Dewey) (25 tmf)

Mai célunknak Culebra szigetét választottuk, ami még Puerto Ricóhoz tartozik. Az apró sziget mellett szólt, hogy volt önkiszolgáló mosodája (coin laundry). Két hete mostunk Salinasban, már itt volt az ideje egy újabb nagymosásnak. Kellemeset a hasznossal, volt még egy előnye a kiválasztott horgonyzóhelynek. Korallzátonyok húzódtak a közvetlen közelében, ahol vízalatti látnivalót remélhettünk, de főleg halat Dénes szigonypuskájának a hegyére. Hiányzott már nagyon a hal az étrendünkből, ideje volt pótolni.

Reggel nyolckor indultunk vitorlával. Nagyon nagy ez az öböl. Mire kiértünk a nyílt vízre, Móra Ferenc egyik szórakoztató versének első öt versszakát kívülről fújtuk mindhárman. A pórul járt csókai csókáról szólt a történet.

Az öbölben még hátulról kaptuk a szelet, tudtunk pillangózni, amit úgy imádok.

Kiérve szembefordultunk a passzátszéllel és a hullámokkal, és krajcolni kezdtünk. Mennyivel békésebbek most a viszonyok, mint két napja! Az út elején a halászok rákcsapdáit kerülgettük, más izgalmas nem történt. Amíg a napot eltakarták a felhők, mind kint voltunk a kokpitban, utána Álmi lement játszani, majd hallgattuk a Maszathegyet. Később, amikor már a pozitív takkon elhagytuk Viequest, és Culebra látszott a távolban, észrevettünk egy kajaklapátot hánykolódni a vízen. Sokadikra sikerült melléállnunk és kiszednünk a vízből. Jó lesz majd Álminak a dingi elejében szórakozni, úgy is mindig unatkozik, amikor a partra evezünk.

Hét óra alatt tettük meg az utat. Az új öböl megint csak hatalmas és elbűvölő, több kisebb öbölre tagolódik, amik szintén tekintélyes méretűek. A településtől (Dewey) legtávolabb esőt választjuk, mert ott vannak a korallzátonyok. Ebbe az öbölbe ingyenes bójákat raktak ki a hajósoknak, amikből néhány még szabad, az egyiket gyorsan felvettük.

Dénesnek fülig ér a szája, nem kell a horgonnyal és a lánccal vesződnie se most, se majd induláskor. Nyolc hónapja indultunk el a floridai Marathonból, és azóta csak egyszer fordult elő, hogy nem horgonyoztunk. Ez akkor volt, amikor Rum Cay-nél egy hurrikánná erősödött trópusi vihar miatt behúzódtunk a védett öbölbe, és egy természet alkotta partfal mellé kötöttünk.

 

december 03. Culebra, Dewey közeli öbölben

 

Nincs hangom, elment az éjjel. A tegnapi énekléstől tönkrementek a hangszálaim. Menet közben teli torokból üvöltöttük a szél ellen a Kalózok dalát Varró Dániel Maszathegyéből.

Délelőtt kievezünk a legközelebbi partszakaszra, ahonnan 1 km-re van a település. Villák mellett vezet a kellemes út a tengerparton. Egyik-másik megfelelne öreg napjainkra :)

Orchideák a kókuszpálmák törzsein:

December van, lassan itt a téli napforduló és a szubtrópusi karácsony. Még fogalmunk sincs, hogy milyen fával pótoljuk karácsonykor a fenyőt, hová állítjuk majd a hajón, de még azt se tudjuk, melyik szigeten töltjük majd az ünnepeket. Azt azért szeretnénk, ha saját fogású hal kerülne az ünnepi asztalra.

A településen feldíszítve fogadnak a házak, terek:

Az ünnepekig még van néhány iskolai nap, és ez vonatkozik Álmira is. A hajón olvasunk, írunk, számolunk, mint eddig. Mondtam neki, hogy a suliban sokkal többet kéne tanulnia, és ez nagyon nem tetszett neki. Szívesen hazamenne már a nagyszülőkhöz, itthagyná a vitorlázást, de csak akkor, jegyezte meg, ha ott nem kell iskolába mennie...

Az ünnepi készülődés láttán bennünk is erős a vágy, hogy lássuk a szeretteinket. Érződik is a hangulatunkon, és sokat beszélünk róla.

De a színpompás környezet, vagy épp egy leguán mindig visszarángat a trópusi hangulatba. Hiába a dekoráció. Hideg és hó nélkül nincs igazi karácsony.

Délután eleveztünk a reefekhez pecázni, sznorkelezni, Dénes pedig vadászni. Ezt a szép sierrát (cero) lőtte. Álmi kisajátította, mintha ő pecázta volna. Neki is sikerült fognia egy pici papagájhalat remeterákkal.

Kedves hajós ismerősünk árulta el a hal nevét, de később egy helyi halkalauzban is megtaláljuk.

Ez a hajós harminc éve lakik vitorláson, tíz éve itt Culebrán él a hajóján. Nagyon tetszett, ahogy minden nap kivitte a kutyáját egy apró homokszigetre, aztán körbevitorlázta a hajósokat, mindenkivel váltott pár szót. Most épp velünk. Mi meg neki voltunk szimpatikusak, egy fiatal család a pici hajón, amíg a pénz és lelkesedés tart (mindkettő vészesen fogy, de nem akartuk elrontani a jókedvét).

A hajónk alatt sok a kalauzhal, amik például a cápákkal utaznak. A dajkacápával is, amit kipecáztunk még a Bahamákon, Staniel Cay-nél, azzal is partra került két kalauzhal. A halpucolás maradványaira sorra jöttek a csónakhoz lakomázni.

 

december 04. Culebra, Dewey közeli öbölben

 

Még mindig nincs hangom, nehezen bírom. Suttogok, próbálom nem megnyekergetni, de muszáj mindig valamiért balhézni Álmival, és némán nem megy... A fiúk bezzeg élvezik.

Délelőtt egy órás evezéssel jutottunk át az öböl egyik jó távoli pontjába, ahol a mosoda van. Kértem Dénest, hogy álljunk át a hajóval, így a falu is közel lenne, internethez is hozzájuthatnánk, de nem hajlandó lemondani a bójáról. Hétvége van, és áramlanak át a motoros jachtok Fajardóból. Valaki elfoglalná a bójánkat, amíg mi a hajóval intézzük a mosást. Inkább evez.

Az öbölnek ezen a részén családi házak és kiadó apartmanok sorakoznak. A mosoda is egy kiadó apartmanház alagsorába épült, még nagyon új. Én maradtam a ruhákkal, a fiúk pedig elsétáltak egy játszótérre.

Álmival nincs minden rendben, tulajdonképpen Luperon (Dominikai Köztársaság) óta nem sikerült meggyógyulnia. Állandóan visszatér a köhögése, orrfújása. Most a szeme gyulladt be, nagyobb mennyiségű gennyes váladékot termel. Nem csoda, állandóan a földről gyűjti össze a kincseit, aztán a koszos kezével a szemét dörzsöli. Eddig megúszta, most viszont ő is megijedt. Próbálja betartani a szabályokat: zsepivel törli a szemét, nem szed fel semmit a földről. (Két nap múlva rendben a szeme.) Szörnyű, hogy van itt egy egészségbolt, de semmilyen gyógynövény nincs benne. Jó lett volna kamilla a szemborogatáshoz.

 

december 05. Culebra, Dewey közeli öbölben

 

Hangom kezd visszatérni, rekedt nagyon, de nem fáj a torkom. Ellenben este és reggel Álmira is, rám is ránk tör a köhögés.

Délelőtt a sziget legdélibb pontja felé eveztünk, útközben rengeteg pelikánnal találkoztunk, vadásztak. Találtunk egy helyet, ahol ki lehetett húzni a csónakot a partra. Innen gyalog mentünk tovább egy homokos partra, ahol a korallos vízben sznorkeleztünk. Nem sok érdekes volt a víz alatt.

Délután a hajóhoz közeli reefekhez eveztünk, sznorkeleztünk, Dénes lőtt öt kisebb halat, Álmi pecázott a remeterákokkal két kis papagájhalat, amiket visszadobtunk.

Öreg vitorlás ismerősünk átkiáltott, hogy menjünk át, nézzük meg mit csinált. Vett interneten egy solarsütőt, ami összegyűjti a fényt és 200 fokon is süt. Ma kenyeret sütött benne, de bármi mást is lehet. Tetszett, csak túl nagy, nem tudom hová tudnánk tenni egy ilyen monstrumot menet közben.

 

december 06. Culebra, Dewey közeli öbölben

 

Kitisztítottuk tegnap este a cipőket, és kiraktuk a kokpitba. Hallottuk, hogy errefelé búvártalpba teszi a Mikulás az édességet, ezért azt is kitettük, nehogy hoppon maradjunk. Álmi este nem akart elaludni. Elhatározta, hogy megvárja a Mikulást, és ha hallja, hogy ott motoszkál a cipőknél, akkor kiszalad a kokpitba, és ráveti magát, hogy megnézze, ki is ez a titokzatos személy. De öt perc múlva már durmolt az ágyában. Mi megnéztünk egy Cserhalmi filmet, Az igazi Mikulás címűt.

Megtalálta a hajónkat a Mikulás, és a cipőkbe is, a talpakba is tett édességeket. Álmit megkértem, rajzolja le, szerinte, hogyan jött ide a Mikulás, és hogyan került a cipőkbe a sok finomság. Nos, a rajz nem valami briliáns, de a történet tetszett.

Első változat saját elmondásából: "Egy motorcsónakon jött, és a pecabotjával átpecázta a cipőinket, megtömte csokikkal, és visszadobta őket. Jött közben egy pelikán, és ellopott néhány csokit, ezért van olyan kevés a cipőkben. De sajnos nem láttam, mert elaludtam a nagy várakozásban."

A történetben egy részt hamar megváltoztatott: "Végülis a pelikánt elijeszti a Mikulás, egy lézeres lámpával a hasára világít, tudod olyannal, amilyet a Károly adott nekem, és nem visz el semmit. Megszámoltam, és ha a bonbonokból minden nap csak kettőt eszem, akkor épp elég lesz karácsonyig."

Délután partra eveztünk, az egyik házból szereztünk 40 liter vizet a kannáinkba, majd elővettük a laptopot, amit magunkkal hoztunk, és sikerült fognunk egy gyenge jelet. Egy órát interneteztünk a stégen felváltva, aztán besétáltunk a településre. Útközben találkoztunk az öreg vitorlázóval. Elbúcsúztunk tőle, mert holnap új helyre vitorlázunk át. A településen vettünk kenyeret, köhögéscsillapítót.

Az egyik bolt előtt pólókat árultak. Most úgy éreztük, közelebb kerültünk a rejtély megoldásához. Mindig is gyanítottuk, hogy a trópusi Mikulás nem rénszarvasszánon utazik. De akkor hogyan?

Elnéztünk még a játszótérre, szuper jó:

Sötétben visszasétáltunk a dingihez, visszaeveztünk a hajóra. A vízben fénylettek a világító planktonok, ha valamit belemerítettünk vagy beleöntöttünk. A legvarázslatosabb az volt, amikor mi mentünk a vízbe fürdeni, és a testünket körbefonta a ragyogás.

Ilyenkor este már érezni, hogy elmúlt a nyár. Kellemes hűvös van, végre nem izzadunk, és ha erősen fúj a passzátszél, még egy pulcsi is jólesik. A víz is Boquerón (Puerto Rico) óta a 30 fok helyett már csak 26-27 fok, végre frissítő és hűsítő.

Esett éjjel az eső. Ki kellett mennem, hogy a fürdőszoba fölé visszategyem a napelemes-elemes levegőkiszívó tetejét. Egy hete leállt a motorja, és nem működik. Azóta kiszedjük, így legalább bejön a levegő, és csak esőben vagy vitorlázáskor tesszük vissza.

 

december 07. Culebra, Bahia Almodóvar

 

Reggel szürke felhők úsztak az égen, szemerkélt, ahogy átmotoroztunk egy közeli öbölbe, ahol szintén voltak bóják. Azt terveztük mára, hogy innen majd a Walker Bay-jel átvitorlázunk Culebrita szigetre. Látszik a pici sziget a hajónkról, csak 2 tmf-re van. Ott majd túrázunk, aztán a jakuzziknak nevezett fürdőhelyeken pihenünk. De az eső miatt végül nem rakta össze Dénes a dingit vitorlázásra.

Ami meglepetésként ért, hogy a hajóról tudtunk egy picit internetezni. A jel nagyon gyenge volt, valamelyik nyaralóból jött.

Álmi boltosat játszik velünk:

Dénes délután elment az itteni reefekhez vadászni, ezt a sügért lőtte:

Álmi a halpucolás maradványait pecázásra használta. Sok a hajó körül a jack, de végül egy kalauzhal akadt a horogra, amit visszadobott Dénes, miután kiakasztotta a horgot a szájából.

Este megnéztük együtt Az én a vízilovakkal vagyok c. Bud Spencer, Terence Hill filmet. Egyszer már láttuk, de Álminak nagyon tetszett, ő kérte újra.

 

december 08. Culebra, Bahia Almodóvar

 

Reggel még felhős az ég, de nem esik. Dénes összerakja a Walker Bay-t vitorlázásra, és Álmival mennek egy kört az öbölben, amíg én megsütöm a tegnapi sügért, és főzök hozzá rizst. Aztán én is beszállok, és ebédidőig vitorlázunk hármasban. Szárnyalunk, mint a kacsamadár... Egymás között cserélgetjük a kormányt. Jó móka vinni a kis Walker Bay-t, sokkal finomabban kell kormányozni, mint a nagy hajót. Egy magánstégnél kikötünk és sétálunk.

Álmi fogalmazása a mai nap egy részéről:

A reefeknél sznorkelezünk. Dénes vadászik, de nem lő semmit :-( Sekély a víz, rengeteg a törött korall, a hullámzás lehet az oka. Betakarják sok helyen a homokos feneket, rájuk viszont finom homokréteg került, talán a rengeteg papagájhal homokos kakájából. Miközben az algát csipegetik a korallokról, sok korallt is becsippentenek, és aztán finom homokká őrölve kiürítik a szervezetükből, építve a gyönyörű homokos tengerpartot.

Bukdács úr mellett áll bóján egy hatalmas katamarán, tőlük is ketten kijönnek a reefhez a motoros dingijükkel, de a motor leér, nekiütközik egy korallnak, és tönkremegy. Dénes már előre jelezte, hogy ez fog történni...

Álmi ma is kipecázza a kalauzhalat, amit ma is visszadobunk, de a horgot nem tudta Dénes kiszedni szegénykém szájából.

Este megnéztük együtt a BBC Kék bolygó sorozatából a koralltengerekről egy lélegzetelállítóan szép ismeretterjesztő filmet. Félelmetes jeleneteket mutattak átbukó hullámokról, amik például hurrikánok idején keletkeznek a zátonyok közelében. Szerencsétlen koralloknak semmi esélyük sincs a túlélésre. Eszembe jutottak a sznorkelezéskor látott törött korallok.

Sok jelenet a Vörös-tengeren lett felvéve, nem az előbbiek, hanem a halakkal teli képsorok. Nem is csodálom, ott olyan élet van a korallzátonyoknál, amiről itt csak álmodoznak az emberek, és mi is. Megnéztük utána a Képes útibeszámolónkban a Vörös-tengeri szakaszt Melamphyrumon. Hááát, nem szűkölködtünk halakban.

 

december 09. Culebra, Bahia Almodóvar

 

Már megint esik az eső, és fúj a szél, olyan őszies az idő. Végülis, mit akarok decemberben? Álminak javult a köhögése, én viszont eléggé magam alatt voltam este. Igaz, a Carcassonne-ban kikaptam, de mégse ez volt az oka. Köhögök, berekedtem, de ez már nem az éneklés miatti rekedtség, és nyeléskor fáj a mellkasom.

Amikor az eső eláll, Dénes felteszi a szélgenerátort, ami utoljára Biminin volt fent. Még működik :-) Hogy eddig miért nem tette fel, pedig állandóan áramhiánnyal küszködünk? Nos, mert eddig nem volt hozzá kedve, most meg éppen van. Így mennek itt a hajón a dolgok :-)

Utána elvitorláznak a Walker Bay-jel. Picikének kell a mentőmellény, és a sárga gumit is felfújja Dénes, hogy ne süllyedjen el a hajó, ha felborulnának.

Délután én megyek egy kört Dénessel, kapunk sok fröccsöt. Egyszer majdnem elsüllyedtünk, amikor a dingi orra egy hullám alá került, és ömlött be a víz. De gyorsan hátrébb húzódtunk, hogy hátrakerüljön a súly, és a csónak orra kiemelkedjen. Jót szórakoztunk!

Álmi közben matekfeladatokat oldott meg, és az ly-os szavakat másolta a füzetébe. Még maradt ideje három vadászrepcsit hajtogatni a ZsZs-éktől kapott hajtogatós könyvből. Marathonban (Florida), ahol a hajót vettük, volt ez a sláger, most újra felfedezte.

 

december 10. Culebra, Bahia Almodóvar

 

Délelőtt mindenfélét hajtogatunk, csónakot, motoros jachtot, legyet, cicát, harangot, repcsiket.

Később a magánstéghez vitorlázunk a dingivel, és sétálunk a dózerutakon, megbámuljuk a kacsalábon forgó nyaralókat. Ebédre kiérünk egy tengerpartra, ahol van egy kis stég. Álmi a kedvenc konzervjét hozta, paradicsomos húsgolyókat.

Délután négyre értünk vissza, addigra a hétvégéjüket itt töltő motoros jachtok közül már négy bójára kötött. Ma már egész hasonló volt a hangom a régihez. És nem fáj már a mellkasom. És reggel se köhögünk már, csak este...

 

december 11. Culebra, Bahia Almodóvar

 

Teljesen elállt a szél, ez így marad most két napig. A víz is kisimult, 3 méterre lelátni az aljára. Álmival, amíg a meleg kakaónkat ittuk kint az orrfedélzeten, egy tintahalat figyeltünk, ami a bójánk köteléről csipegette az algát. Mr. Frumble ringatózik a vizen:

Kis szellő mégis csak jött, most végre átvitorláztunk Culebritára, ami 2 tmf. A kis hurka kormányoz, igencsak koncentrál, a kezében a sorsunk :-)

Menet közben látjuk a két távoli szigetet, St. Thomast és St. Johnt, amik az Amerikai Virgin-szigetekhez tartoznak. Ugyanolyan dombosak és zöldek, mint Vieques, vagy mint Culebra. Barátágosan hívogatóak az apró pontoknak látszó házak.

Partot érve nem találtuk meg a bozótban az utat, amit a légifotókon láttunk, így nem jutottunk el a jakuzzikhoz. Kicsit csalódottak voltunk.

Átmentünk egy másik öbölbe, ott is partra húztuk a csónakot. Dénes vadászni ment, lőtt is egy kis sügért. Mi Álmival a parton talált korallokból építettünk korallkertet:

A hullámfürdőzést se hagytuk ki:

Visszafelé evezni kellett, mert nem fújt a szél. Megálltunk még egy zátonyos helyen. Álmival a csónakból pecáztunk, Dénes vadászni ment.

Álmi a sárgafarkú snappert fogta, amit felhúztunk a gyűrűre, Dénes meg lőtt egy mókushalat. Három hal már elég hármunknak. Négy óra volt, mire visszaértünk. A motoros jachtokból már tíz állt körülöttünk, szólt a spanyol zene.

A hajónk alatt a kalauzhalakon kívül minden nap megjelennek hatalmas tarponok, barrakudák, jackek. A halpucoláskor Álmi a pecabotjával lesben áll, de szegény újra és újra a kalauzhalakat fogja ki, amikről nem tudjuk, hogy ehetőek-e. A tarponokból egyet meglőtt Dénes, de ilyen erős pikkelyt még nem láttunk. Rajta maradt a vessző végén a pikkely, a hal meg sebesülés nélkül, egy pikkellyel kevesebbel elúszott. A következőt is célba vette Dénes, el is találta, de megismétlődött a jelenet Páncél ez, nem pikkely, vonta le a tanulságot. Nem kisérletezett tovább.

Minden este bámuljuk az eget, hihetetlenül jól látszanak a csillagok. Már Viequesen is észrevettük. Valószínűleg nincs semmi szennyeződés. Este nyolc táján a növekvő hold felettünk van, és mellette a Jupiter. Távcsővel az egyik holdját is láttuk. Van a laptopunkon egy csillagászati program. Kiülünk a fedélzetre laptoppal az ölünkben, és a program elénk tárja a felettünk lévő eget, mi meg beazonosítjuk a csillagképeket.

 

december 12. Culebra, Bahia Almodóvar

 

Reggel a meleg kakaó után (a köhögésem miatt melegítem meg), olyan melegem lett, hogy mentem is rögtön a hűvös vízbe úszni. Dénes viccesen utánam szólt, hogy takarítsam már le a csónak alját az algáktól. Ezt mindig ő csinálja, de most, ha már megkért rá, kipróbáltam. Kemény munka, de legalább egy kézzel tudok kapaszkodni. Bukdács úr alját lekaparni már nem ilyen kényelmes. Ott nincs mibe kapaszkodni. Az igazi küzdelem. Keményen lábtempózol, hogy lent maradj, eközben sikálsz, és vészesen fogy a levegőd. Dénes mégis szereti csinálni. Ez az ő testmozgása.

Furulyáztunk délelőtt, kottáztam karácsonyi dalokat, mert Dénes szólt, hogy szeretne idén furulyázni karácsony este. Álminak tanítottam énekeket, aztán egy kis környezetismeret, matek, írás, olvasás. Mindenből egy kicsi, hogy meg ne ártson :-)

Délutánra hagytuk a korallzátonyt. Lőtt Dénes egy papagájhalat, aztán még egy jacket, és végül egy szép piros snappert. Álmi pecázott, de ma semmit nem fogott. Örültem, hogy nem akadt újabb kalauzhal a horogra. Amíg Dénes hordta a halakat a csónakba, én meg is pucoltam őket. A maradványokra, a sok vérre megjelent az alvó dajkacápa, ami a közelünkben pihent, és barrakudák is jöttek.

 

december 13. Culebra, Bahia Almodóvar

 

Reggel a magánstéghez eveztünk, onnan pedig elindultunk gyalog Deweybe. Az első autó megállt, anélkül, hogy leintettük volna. Egy Dominikai köztársasági vendégmunkás, Heto vett fel, itt kertészkedett az egyik nyaralóban. Bezsúfolódtunk az első ülésre, mert hátul nem volt hely. A Dominikai Köztársaságban töltött két hónapunk elevenedett fel, amikor "gvagván" utaztunk. Dénes a sebváltón ült, Heto pedig ez miatt nehezen tudott váltani, de ez így volt rendben.

A településen vásároltunk ezt-azt, játszótereztünk, aztán elindultunk vissza. A második autó megállt. Az amerikai férfi 15 éve jött ide először, és beleszeretett a szigetbe. Eleinte bérelt egy nyaralót, épp a magánstég feletti házat, aztán építtetett egyet. Három fia van: 14, 18, és 20 évesek. Ha nagyobbak, önállóbbak lesznek, akkor már fél évre is idejöhet a feleségével, de addig évente csak 3 hónapnyi időt tud Culebrán tölteni. Irigyelt bennünket, hogy Álmi még csak 7 éves. Azt mondta, ez a legjobb kor. Tulajdonképpen igaza lehet, most még hallgat ránk, ha nem is akar mindig szót fogadni.

Megnéztük a weather faxot (időjárás): még két napig jó lesz az idő, aztán jön egy újabb hidegfront sok esővel. Döntöttünk. Holnap indulunk tovább St. Thomasra (Amerikai Virgin-szigetek), 20 tmf innen. Ezzel búcsúzunk Puerto Ricótól. Tetszett nekünk. Jóléreztük magunkat az ittélők között, horgonyzás szempontjából is paradicsomi a hely, közeli és védett horgonyzóhelyekkel teli partvonala van minden szigetének. Ez lesz a Virgin-szigeteken is, legalábbis a pilotkönyvünk szerint.