2016.szept.06-14. Újra Maine államban (Rockland, Tenats Harbor, Boothbay Harbor, Harpswell, Cape Porpoise)

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

szept.06-07. Rockland (USA, Maine)

Az elõzõ részt ott hagytuk abba, hogy szeptember 5-én Kanadából visszaértünk az USA-ba. Rocklandben kötöttünk ki, ahol tavaly már eltöltöttünk néhány napot, ezért most otthonosan mozogtunk a maine-i városkában. Minden hasznos helyet ismertünk, így gyorsan elintéztük két nap alatt a szükséges dolgokat, pl. vásárlások, mosoda, mekiben internetezés. Mivel a célunk Florida és a Bahamák volt, nem akartunk itt tovább idõzni, így is már késésben voltunk a tervhez képest, és Hermione hurrikán miatt túlságosan északon. A következõ napra kitûzött program tehát a haladás lett.

szept.08. Rockland - Tenats Harbor (15 tmf)

Nem így képzeltük el a mai reggelt. A baromi sûrû maine-i köd eltakart mindent körülöttünk, elvette tõlünk a gyönyörû panorámát, és elvette a szelet. Ha egy népmesében lettünk volna, biztos mentünk volna kiszabadítani, de itt a valóságban csak egy laza sétát vállaltunk be a parton, hátha közben visszakapjuk a szelet. Álmi inkább szabadítani ment volna, az izgalmasabban hangzik.

A sejtelmes, sûrû ködben végigszórakoztuk az evezést, míg végre megtaláltuk a partot a dingidokkal. Tegnap vett Álmi újnak kinézõ walkie talkie-kat 1$-ért a Goodwillben. 4 km a hatótávolsága, épületen belül is jól mûködik. Kivittük, hogy feldobjuk neki az unalmas sétát egy kis kommandózással, de most valahogy nem volt kedve elszakadni tõlünk, így meg nem volt értelme walkie talkie-zni. Egy nyaralóresort teniszpályáján szórakoztunk helyette, amíg el nem kezdett esni az esõ.

Délutánra se változott az idõ, de haladni akartunk, így muszáj volt motorral nekivágnunk. Egy újabb tavalyi helyet, Tenants Harbort néztük ki, ami nincs messze, 15 tmf. (Ez az a hely, ahol egy éve a belmotor nem akart beindulni.) A sûrû ködben csak rövid idõkre kaptunk gyenge szelet, hogy Dénes kicsit húzkodhassa a vitorlák köteleit.

Dénes ma a piros trombitánkhoz öltözött, amit néha megfújtunk, ha a sûrû fehérségbõl motorhangot hallottunk. Védett vízen jártunk, ahol nem jár se komp, se konténerszállító, maximum kis motoros jachtok, halászok. Nem izgultam, hogy összeütközünk valakivel, az AIS-t se kapcsoltuk be.

Ez a csuda szuper idõ kitartott végig. A motorral most nem volt gond. Egy éve épp itt, Tenants Harbor elõtt nem akart beindulni, és átszervezte akkori napjainkat Maine-ben.

Bejutottunk a szûk átjárón át az apró szigetekkel övezett öbölbe, le is horgonyoztunk, és épp élvezni akartuk a csendet a ködben, az érkezést, a tavalyi emlékeket errõl a helyrõl, amikor egy halász odapufogott hozzánk a sûrû ködben, és megszakította ezt a különleges pillanatot. A nosztalgiázás lefújva.

Figyelmeztetett egy zátonyra, mutatva a helyét, amihez szerinte túl közel vagyunk, és nincs a térképen, csak a halászok ismerik. Ismertük tavalyról a zátonyt, mert az Active Captain írta, és most is fel voltunk rá készülve, így horgonyoztunk le. A beszélgetés alapján Dénes megkérdezte a halászt, hogy milyen irány van arra, és elõrelendítette a karját. Nyugat, mondta a halász. Hát nem, Dél. Ebbõl tudtuk, hogy nem is tudja merre van a zátony. Nem tudtuk eldönteni, hogy azért jött oda hozzánk, mert jót akart, vagy mert erre járt ki-be, és mi az útjában álltunk. Ez utóbbi miatt döntöttünk úgy, hogy átállunk. Õ van otthon, használja a szokott útvonalát, egy éjszaka most nem számít. A új hely rosszabb volt, a két sziget között bejöttek a kinti hullámok, és billegtették a hajót. Egy horgonyzó motoros jacht közelébe kerültünk, floridai, aki estig fúrt-faragott a hajóján. Utána csend lett. Egyébként ez az a hely, ahol tavaly ruhástul lendültem be a vízbe, mert kiszakadt a korlát drótkötele. Régi szép emlékek!

szept.09. Tenats Harbor - Boothbay Harbor

Este úgy feküdtünk le, hogy többnapos menettel Rockportba (Massachusetts állam) (100 tmf) megyünk. Reggel is ezzel az úticéllal a fejünkben indultunk el 7.30-kor. Köd volt még mindig, de már nem az a sûrû, 100 méterre se látunk köd. 3 óra alatt 8 tmf-et tettünk meg, mert a tavalyihoz hasonlóan most se fújt a szél. Nem egy repülõ rajt, de Álmi szerint, nem mindegy, hogy két nap 5 óra vagy két nap 8 óra az út? Mindkettõ épp elég sok, de össze kell, Mama, szorítani a fogunkat. Hát nem aranyos?

Aztán beindult a szél, szembõl. Krajcoltunk, közben koncentrált Dénes nagyon, nehogy dupla lobsterbójákra menjünk. A vízfelszínt ellepõ moszatok miatt 3x ugrott a vízbe, hogy leszedje a propellerrõl. Álmiék felvettek egy részt az útból a GoProval, amit aztán Álmi megszerkesztett, és felrakta a youtube-ra: vitorlás videó.

Délután kettõkor ebédeltünk, aztán meghallgatva a friss idõjárás-jelentést, ami estétõl jó irányú szelet, éjszakától szélcsendet mondott, és holnapra is teljes szélcsendet, utána következõ napra pedig 30 csomós szembeszelet, zivatarokat sok esõvel, nos egy ilyen béna elõrejelzés után mondtam Dénesnek, hogy hagyjuk Rockportot, ne szívatassuk magunkat, menjünk a gyönyörû Boothbay Harborba.

Az irányváltás után szuperül haladtunk Boothbay Harbor felé. 18.30-kor horgonyt dobtunk az ismerõs helyen. (Itt ismerkedtünk meg tavaly az egyik kikötõmesterrel, aki kölcsönadta a kocsiját, hogy elautózzunk majd 500 km-t egy külmotorért, amit egy nemzetközi légitársaság pilótájától vettünk.)

Kedvenc képem:

Gyönyörû napsütésben, meleg fuvallattal vitorláztunk keresztül a hosszú öblön, a balzsamfenyõ illatával az orrunkban. Leírhatatlan volt az örömöm. Annyira gyönyörû zöld, apró szigetekkel van tele ez az öböl, tavaly is imádtam, és az egész napi ködös idõ után ez a napsütés teljesen levett a lábamról. Naplementében fürödtünk a frissítõ (20 fokos) vízben. Csodálatos volt. Álmi morcos volt, szerinte kint kellett volna összeszorított fogakkal küzdenünk szélben, szélcsendben egy nagyobb célért, a Bahamákért.

szept.10. Boothbay Harbor - Harpswell

Legszívesebben maradtam volna a mai szélcsendes napon itt, de a szembeszeles viharos elõrejelzés alapján akkor itt kellett volna még a következõ két napot is töltenünk, de akkor már a bejövõ hullámokban bukdácsolva. Máris oda az idill. HALADÁS, ezt mantrázzuk, és a tegnapi elcsábulás miatt amúgy is bûntudatom van.

Motorozunk kifelé a gyönyörû öbölbõl a szélcsendben:

A fiúk rosszkedvûek, mert a szél nem fúj, és ez egyenlõ a nem haladással, vagy a motorozással, amit mindketten utálnak. Bezzeg én! Nekem a mai a legszebb napok egyike, na nem a motorozás miatt, mert azt én is utálom, hanem mert nincs köd, és igazán meleg van végre :) És olyan szép ez a hely. A melegbõl, napsütésbõl idén nyárra se jutott annyi, amennyit szerettem volna, nem csoda, hogy melegelvonási tüneteim vannak. Már második éve!

Dénest ma se hagyják nyugton a propellerre akaszkodó moszatok. Ma is többször a vízbe ugrik miattuk. Álmira meg mindig ilyenkor tör rá a pisilhetnék, és pont azon az oldalon kell elintéznie, ahol Dénes ugrik. Ezt valamiért nagyon jó poénnak tartja.

Delfinek úsznak mindenfelé körülöttünk, de egy se jön Rapid Transithoz játszani, mint az átkelésen.

Próbálunk minden fuvallatot befogni, de hiába. Ma nem a vitorlázóknak kedveznek az égiek, hanem a napozóknak és az evezõsöknek. A bójákat figyeljük, szerencsére nem duplák, mert néha azért nekimegyünk egynek-egynek.

Ez a mai kedvenc fotóm:

Elhaladunk Seguin Island mellett, ahol tavaly megálltunk egy délelõtti sétára.

Ilyet se lehet a hullámok miatt, ha fúj a szél: átevezni a szárazföldrõl a szigetre és vissza. De ma ezt is lehet.

Holnapra és holnaputánra 30 csomós szembeszelet mond már napok óta az elõrejelzés. Tudjuk milyen frusztráló szembevitorlázni ilyen széllel. Épp ezért kinéztünk a térképen egy jó horgonyzóhelyet, ami védett ilyen irányból a hullámzástól, és itt megvárjuk, míg elvonul a front, és átfordul a szél nekünk kedvezõ irányba. Harpswellnél már horgonyoztunk tavaly, ismerjük jól, ez tûnt a tökéletes választásnak. Közben kaptunk egy kis szelet, és teljes vitorlázattal belevetettük magunkat a sûrû bójamezõbe:

Mintha Károly apukája ülne ebben a vitorlásban:

Újra elvitorláztunk a gránittömbökbõl összerakott kártyavárhíd (cribwork bridge) mellett, ami Bailey Islandet és Orrs Islandet köti összi. Dénes meg is jegyezte, hogy sose gondolta volna, hogy újra látjuk ezt a hidat. Én se.

Háromkor horgonyon áll a hajó, meg sem moccan. Kievezünk a kavicsos strandra és felfedezzük a települést. Kertes házakon kívül csak egy iskolát találunk. Ami kellemes meglepetés, hogy van egy forrás, amibõl átlászó, jóízû víz folyik. A helyieket láttuk, hogy innen viszik palackokba gyûjtve a vizet. Mi kannákkal tértünk vissza.

20.6 fokos a víz, amikor este fürdünk. Éjjel Rapid Transit felett béke honol, de halljuk a távolban a dörgéseket, látjuk a villámokat.

szept.11. Harpswell

Minket is elért délelõtt az esõ, a beígért viharos szél, viszont meleg volt ma is (bikinis idõ). Késõ délután elállt az esõ (a szél nem), kieveztünk Álmival a partra sétálni. A dingit, ahogy mindig is szoktuk, alaposan kihúztuk, elrendeztük benne az evezõket, kötéllel összekötöttük õket, nehogy a parton sétálóknak eszébe jusson kicsit csónakázni vele.

Egyórányi séta után újra a parton vagyunk. Jön velünk szembe egy fehér pickup, meg is jegyezzük, hogy pont olyan dingi van rápakolva, mint a miénk. Egy pillanatra ennyiben maradunk Álmival, hisz sokaknak van ilyen Walker Bay dingije, mint nekünk, de aztán vetünk egy pillantást a távolba, ahol a miénket hagytuk, és máris a kocsi elé ugrom. Ez a mi dinginket viszi. Mögötte meg egy rendõrautó jön. Mondom a pickupos mandrónak, hogy az a mi dingink. Á, igen? Azt hitte, hogy a mai vihar sodorta partra. Mondtam, hogy szállítsa vissza nekünk. Mondta, oké, csak megfordul. A rendõrnek is szóltam, hogy az a mi dingink, ott horgonyzunk, mire az volt a válasz, hogy õt most hívták, hogy egy dingi hever több órája a parton. Mondtam neki, hogy nem tudom honnan vette bárki is a több órát, mert pontosan egy órát voltunk távol. Mindenesetre kicsit (nagyon) hevesen vert a szívem, hogy ha tényleg maradtunk volna még, akkor bottal üthetjük a dingink nyomát. Alig bírtam visszaevezni az erõs szélben Rapid Transithoz. Dénes sem akarta elhinni, hogy el akarták vinni a dinginket. Hogy valakinek eszébe jutott ilyesmi. A csónakot nem vesztettük el, de a törcsimet csipeszestõl elfújta a szél.

szept.12. Harpswell - Stage Island és Cape Porpoise (30 tmf)

Sajnos csak délig mond az elõrejelzés jó irányú, ÉNY-i szelet, utána visszaáll a DNY-i. A szélforduló ráadásul lehûlést is hozott, rakhatom el a bikinimet :(

7.30-16.00-ig vitorlázunk, már 11-tõl szembefordult a szél, küzdünk teljes vitorlázattal minden mérföldért. Látjuk Portlandet a távolban, tavaly sok napot töltöttünk ott, látunk ismerõs világítótornyokat (pl. Cape Elizabeth), amik mellett tavaly jó szélben elsüvítettünk, most cikcakkban becserkésszük. Keményen dõlünk, a fedélzetet mossa az Atlanti-óceán vize. A szél erõsödik, muszáj reffelni a nagyvitorlát, mert már nagyon nehéz kormányozni. Késõbb lehúzza Dénes a nagyvitorlát. Bumm, bumm, bele a hullámokba, a kokpitba is jönnek a fröccsök. Két óra még így a tavalyról ismert Cape Porpoise-ig, amirõl szintén a tavalyi portlandes beszámolóban írtunk. Két másik vitorlás is krajcol a horgonyzóhely felé, aminek örülünk, mert végre mást is látunk a vízen, nem csak bóját. Jó velük versenyezni, és még igazi tét is van, aki elõbb ér a bejárathoz, több hely közül választhat. Az öböl tele volt tavaly is lobsterbójákkal, és idén valaki feltette az Active Captainbe, hogy most még több bója volt kint augusztusban, mint tavaly. A 25-30 csomós szembeszélben hiába süt a nap, hideg van.

Fotók az út elejérõl, amikor még békés volt a menet, nem jöttek a fröccsök:

Álmi, a homár:

Már egy hajó horgonyzott bent, mi lettünk a következõk, és utánunk a másik kettõ is csatlakozott. Sikerült a tavalyi helyre horgonyoznunk (kék horgonyjel). Nekünk nem tûnt fel, hogy több lett volna a bója. A sárga ikon jelöli Cape Porpoise települést, ahová áteveztünk tavaly. Látszik a mûholdfelvételen a homokpad, ami apálykor víz nélkül marad.

18 fokos a víz, erõs a szél, nincs kedvünk fürdeni, de ez nem jelenti azt, hogy Dénes nem fürdik. És Álmit is beparancsolja. Amit Álmi elõad ilyenkor, az ingyenes szórakoztatás. Néhány perces visítozás fürdõgatyában a szélben állva, újabb percek a korláton csüngve, hogy tényleg, papa, biztos, hogy ma is kell fürdenem, de nem csináltunk semmit, olyan tiszta vagyok, aztán lábujjmártogatás, visítozás tovább, lábfej elmerül, kiugrik, még néhány perc, és a comb is vizes lesz, végül az egész Álmi is, utána tusfürdõzés, de az is Álmi módra - csak a hason keni szét -, és irány vissza a vízbe. Én megúszom azzal, hogy lány vagyok.

szept.13. Cape Porpoise

Ma 30-35 csomós DNY-i szél fúj, maradunk, elevezünk a településre, amit már tavalyról nagyon jól ismerünk, sok-sok fotó az akkori ittlétünkrõl a Portland, Stage Island, Cape Porpoise beszámolóban.

Végigjárjuk az összes utcát, megnézzük most is a chipmunkokat (amerikai mókusok), tudjuk, hol, milyen széljelzõ van a háztetõkre szerelve. A kis élelmiszerboltnak az útra nézõ üvegén két lövés áthatolt, de az üveg egészben maradt. A boltos nõt kikérdeztem. Egyik éjjel történt, huligánok kocsiból lõttek ki, kíváncsiak lehettek, mit mûvelnek a golyók.

Idén is a dingidokknál álló Chowder House-ban ebédelünk. Álmi a tavalyi menüt kéri, shrimpek panírban sült krumplival, Dénes homárt kér, én chowdert, mint tavaly.

A horgonyzóhely és a település között van egy homokpad, amirõl apálykor visszahúzódik a víz, és csónakkal nem lehet átevezni, motorozni. Tudtuk, hogy délután, amikor visszamegyünk a hajóra, apály lesz. Cipelnünk, húznunk kell majd a dingit, amíg a homokpad tart. Nem volt vészes.

Míg távol voltunk, érkezett egy motoros jacht is, beszélgettünk velük. Õk is horgonyoztak már itt, ismerték a helyet. Van saját lobsterketrecük, bója hozzá, így maguk fogják maguknak a homárt. Késõbb Dénesék még kieveznek a homokpadra vízipisztolyozni. Én közben fürdök a vízben, most van hozzá lelkierõm. A szél miatt sajnos hideg a levegõ, hiába a napsütés, a napozás elmarad.

szept.14. Cape Porpoise

Ma 25-30 csomós DNY-i szél fúj, még mindig szembõl. Átevezünk ma is Cape Porpoise-ba, de most Álmi hozza a gördeszkáját és a GoPro kameráját. Forgalommentes, lejtõs utat keresünk neki. Ezeken szórakozik, videókat készít a svájci barátainak, velük Instagramon tartja a kapcsolatot, de felteszi késõbb a youtube-ra is, hogy a család is láthassa: gördeszkás videó.

Délutánra szélfordulót, zivatarokat mondott az elõrejelzés, addig vissza akartunk érni a hajóra. Evezés közben a motoros párral szembetalálkoztunk. Nem hitték el reggel Dénesnek, hogy mikor van apály (az idõs férfi mást olvasott ki a táblázatból...), és még át akartak motorozni a dingijükkel a településre, de már nem tudtak.

Kihasználtam még a napsütést és a szélforduló elõtti szélcsendet, fürödtem a tengerben, és utána ivóvízzel hajat mostam. A lobsterbóják miatt áthorgonyzunk, de csak rosszabb lett. Nekünk jönnek, ahogy forgolódik a hajó. Álmi kievez egyedül a homokpadra, én meg minden sötét felhõre kiugrom a kokpitba, és idegesen nézem, hogy miért nem jön már vissza. Beindul az ÉNY-i szél, de egyelõre kellemes hõmérsékletû, és az esõ is csak ímmel-ámmal esik. Végre visszajön Álmi, és együtt felhúzzák Dénessel azt a bóját, aminek a legtöbbször nekimegy a hajó. Kicsit arrébb dobja vissza, így nem zavar többé. A bójához tartozó ketrecben (csapdában) néhány homár:

Elvileg marad a jó irányú szél holnap is, így cél Isle of Shoals, ahol tavaly nem jártunk. Már várjuk. Ez a szigetcsoport nagyon népszerû, magántulajdonban vannak a szigetek, de némelyikre megengedik, hogy kievezzen a hajós.